About Me

Birinyi T. Rebeka az Irodalmi Rádió szerzője.

Egészen tizennégy éves koromig utáltam olvasni. Unalmasnak és időpocsékolásnak tartottam, ezért egy kezemen tudnám csak megszámolni, hány könyvön is szenvedtem át magam (és csak a kötelező olvasmányok miatt). Semmi szórakozást nem leltem benne, és az sem segített, hogyha meghallottam a nyelvtan és irodalom szavakat. Felfordult tőlük a gyomrom (ezért nem is jeleskedtem bennük). Szóval, ha hét évvel ezelőtt szembetalálkoztam volna az utcán jelenbeli énemmel, és leültünk volna kávézgatni, miközben ilyeneket mond, hogy: Imádni fogod a szavakat, a jelentésüket, ami miatt imádni fogsz olvasni. Író akarsz majd lenni. Biztos egy nevetés alatt köptem volna rá a mogyorós cappuccinom. Különös az élet, néha teljesen megérthetetlen, mikor az ellenkezőjét adja, mint amire számítasz, ezért nem is szeretném tudni, mi lesz velem tíz év múlva. Ezért csak hagyom, hogy a gondolataim szövögessék a különböző képtelen kis hálóikat a papírokra, és megpróbálok nem meglepődni, ha olyan lesz rám hatással, amire aztán végképp nem számítottam.

Posted by

Fázok a pamlagon

  Fázok a pamlagon Eső kopog ablakomon, rémisztő libabőr fut át a karomon. Nagyon fázok a pamlagon. Rideg takaró ölel át, kezemben szorongatok egy gőzölgő teát. Reszketek, ha csak gondolok Rád. Megtalál egy fagyos szellő karma, és dér telepszik a hajamra. Már odakint sem süt a Napocska. Mentsváramba bújva lehunyom a szemem, engedem, hogy az […]

Posted by
Posted in

Szemeinken át

Szemeinken át Ez a szem gyenge látni. Nézni néz, olykor bután és lustán, de kiszűri az elvárt elemeket. A szépet. A kellemeset. Rajta legel, mint tehén a füvet. Jóízűen megcsócsálja a jellemet, megzabálja, aztán lenyeli, és meghagyja az elvárt elemeket. A szépet. A kellemeset. Budapest, 2021. szeptember 02.

Posted by
Posted in

Arthur gondolatai

Már megint egy új? Ez volt az első gondolatom, amikor Gazda és Kisgazda beállított azzal a kis szőrös izével. Már volt kettő, minek még egy? Tudtam, mi következik. Még egy betolakodó, még egy kis szőrös izé a házban, még egy olyan dolog, ami elveszi Gazda és Kisgazda figyelmét. Jól van. Nem mondom azt, hogy utálom […]

Posted by
Posted in

Nevenincs NagyŐ

Nevenincs NagyŐ Nem tudom még a neved. De arra a Mob Rich számra táncolnék veled. Nem érdekelnének a megvetően figyelő idegen szemek, mert ismerném a tiedet. Csak a tiedet, melyben látnám a tükörképemet. A mi kozmoszunkban a dallamok is életre kelnének. A basszus lenne a vonzó erő, formálná gondolatainkat egy síkra. Te csókolnál meg, én […]

Posted by
Posted in

Érzelemlánc

Érzelemlánc * Duplán megkeményített láncszemek * Halványodik a tiszta érzelem. Halványodsz. Lelkedben acélosodott a láncod. Lakatodhoz kulcsom elveszett. Elveszett, mert hagytam elveszni. Megtanultam: ami betegesen makacs azt hagyd elveszni. Nem tudom, hogy itt leszek-e még, talán egy másik jelenben. Nem akarom végignézni a láncodat ráncigáló érzéketlen kezeket, így is eléggé folyik a könnyem, nem kell, […]

Posted by

Az Élet Peronja

Az Élet Peronja Gyerek voltam, esetlen és mulya, sokszor megrémített az Élet Peronja. Elvesztem a sok vágány között, összezavart a hosszú sínek sora, s félelmem félelme a lelkembe szökött. Könnyeztem, sírtam, remegtem, a Kalauz is büntetni akarta a lelkem, mert egyetlen egy járatra sem volt jegyem. A mentrendet hiába néztem. Egy szó jutott eszembe: eltévedtem. […]

Posted by
Posted in

Vörösen izzó meteor

Vörösen izzó meteor Vörösen izzó meteort csináltál belőlem. Egy feszültségtől dagadó égitestet, végső pusztításra teremtett szörnyet. Nem tudsz már elmenekülni előlem, édesem! Megállíthatatlanul száguldok az éterben. Darabokra szakít a lelkiismeret, ám ordítok fájdalmat, okádok tüzet. Felperzselődik, aki csak elhalad mellettem. Vonz engem a végcél, vonz engem a becsapódás. Hiába vagy nekem a Napocska, a fény, […]

Posted by
Posted in

Ágról leszakadt levelek

Ágról leszakadt levelek Éltem, lélegeztem, szenvedély lüktetett ereimben. Lágy voltam s puha, örömöt fakasztott kezem nyoma. Magam után hagytam virágot, fákat és bokrot, egy egész erdőt, ahol a Napocska takarta el a felhőt. Boldog voltam, amíg nem jött értem a vihar. Nem védett avar. Egymagam voltam, védtelen-hontalan bolyongtam. Aztán elpusztultam. Kizsigerelték lelkem a sebek. Végleg […]

Posted by
Posted in

Sok minden vagy

Sok minden vagy Te vagy a kávé, amire szükségem van reggel, Te vagy a napfény, amitől korán az ágyból kelnem kell. Te vagy a reggeli, ami elindítja a napom, Te vagy az ihlet, ami segít nem elveszni az úton. Te vagy a remény, ami miatt megéri érezni, Te vagy a hit, amitől lehet még az […]

Posted by
Posted in

Egy langyos téli nap

Egy langyos téli nap Látok egy képet: kezed öleli az enyémet, lépteink nyaldossák a macskakövet, a tavacskából kacsák repkednek. Késő téli az idő, az égen csak egy csepp felhő, mögüle egy Napocska bújik elő. Olykor feltámad egy kis szellő. Szemed sarkában szarkalábak, felcsillannak az ősz hajszálak. Bőrödön szép évek lenyomata. Megöregedve sétálunk együtt a parkban […]