About Me

Blažekné Benik Mária az Irodalmi Rádió szerzője.

A nevem BLAŽEKNÉ BENIK MÁRIA, születtem április 12-én Tornalján (Szlovákia). Itt jártam gimnáziumba, majd Rozsnyón szociáljogot tanultam és Rozsnyón a psichológiai tanácsadóban helyezkedtem el, valamint árvaházakba is jártam dolgozni és a szociális ügyosztálnyak is sokszor segítettem a család szociális programjának a fejlesztésében. Pozsonyban 1982-ben színházi és rendezői, valamint bábszínházi rendezői képesitést szereztem, majd amatőr szinházakban szerepeltem. A Komenský Egyetem teológiai szakán 1996-ban pedagógiából, psichológiából és teológiából államvizsgáztam. Jelenleg Rozsnyón lakom, három felnőtt gyermek édesanyja vagyok. 2 fiú és egy lány. Verseket már gyerekkorom óta írok, de mivel édesapám 14 éves koromban, édesanyám pedig 16 éves koromban halt meg, így a verseimben gyakran érezhető volt a gyász, a szenvedés. Verseim a katolikus valamint a református újságokban jelentek meg és gyerek lapokban, valamint a járási magyar újságokban is. A járási újság egyik rovat szerkesztője is voltam.

Miskolcon 2016-ban a Hermann Ottó Múzeum által kiírt Istvánffy Gyula Honismereti Gyüjtőpályázatán felnőtt kategóriában díjat kaptam és oklevélben valamint könyvjutalomban részesítettek. Könyvem a Miskolci Hermann Ottó Múzeuban található. 2O13- ban súlyos reumás artritisz gyulladásos betegséget kaptam és volt idő, amikor járni sem tudtam csak feküdni, de közben írtam a verseket a Kortárs Költők oldalára, valamint más közösségi oldalra is. Verseim jelentek meg az Apeva 1150 valamint a Sodrásban 2019-ben. Csodával határos módon és a jó Isten segítségével sikerült meggyógyulnom, amit az orvosok sem értenek és jelenleg is Kassára járok iskolába. A versírás egész életemen át végig kísért, a papír, a ceruza mindég az utitársaim voltak. A versek, az írás az számomra maga az élet. Mindég igyekeztem saját megélt élményt, tapasztalatot leírni, a versek által tudom kifejezni gondolataimat, érzéseimet és átadni másoknak is a tapasztalataimat, az emberi érzéseket, a bánatot, a hiány érzetet, a szeretetet, a szerelmet. Szeretnék másoknak számára is jó példa lenni, akik hasonló helyzetben vannak mint én voltam, hogy ne adják fel, legyen cél, irány az életükben még akkor is, ha sokszor igazságtalanul bánik velük az élet. A versben a lelkemet, a szivemet teszem le az asztalra az olvasók elé, a bánatomat, az örömömet osztom meg velük.

Posted by
Posted in

A FÉNY ÉS A SÖTÉTSÉG

A gyűlölet lángjában Halni készúl a fény A lét tűnő ragyogása Hazugsággal szőtt sötétség Szétágazó ármányos cselszövés S a dühös gúny lobog az őszi szélben A fák lehullott levelein A dermedt szívek fagyos lelke A bánat rácsán át néz a fellegekbe A bú mosolya zokogva száll Kering a fájdalom, könnyezve kószál Fagyos tél jött s […]

Posted by
Posted in

A FÖLD SZÍVE

A  szem tükrében elsuhant egy árny Lehulló leveleit siratja egy ág Őszülő lombjai a tájnak Deres fejjel hódolnak be a vágynak Ó te bűvös érzelem ki tavaszba Burkoltad vérző szíved S a szép nyárról álmodtál De csak a tél jött Csak azt hagytad nekem Egy hóval belepett téli táj Lett Nélküled az életem De tudom, […]

Posted by
Posted in

ÉBREDÉS

A   ködös hajnal után Gyöngéden kél a nap Csillogó arany fényében A Hold elköszön magányosan A táj lassan megrázza magát S a harmatos könnyeken Újra nyílik majd egy kisvirág Madárfüttyre ébred a táj Egy mókus vidáman ugrál a fán Újjáéled a természet S már elfeledte a sötét, éjszakát   Blažekné Benik Mária Minden jog fenntartva […]

Posted by
Posted in

HAJÓTÖRÖTT LETTEM EGY SZIGETEN

Én mindég csak a szépet kerestem S mégis hajótörött lettem egy szigeten Azt hittem nem szeretnek Pedig csak Te nem szerettél Azt hittem elfeledtek Pedig csak Te feledtél A tünödö képzelet rácsos ablakán A rácsok közt felsir a magány Befogad maj kitaszit ez a világ Homokszemek közt pereg az életem Mint sivatagi vándor, forrást keresve […]

Posted by
Posted in

KOMOLYAN VETTEM AZ ÉLETEM

Komolyan vettem az életem Pedig az élet csak játszott velem S mind egy mérges  skorpió Mart, ölt, döfött szüntelen Az izzó gyülölet mindent lerombolt A zord idö már lassan végleg mindent betemet A szenvedés s a kin már csak a végzet felé vezet Mi nélküled van az minden csak egy átmenet Kétségek és aggodalmak közt […]

Posted by
Posted in

LEHET E MÉG

A végzet útján végig menni Emelt fövel a sötét alagúton áthaladni Megbocsájtani mindenkinek Mond ó mond lehet e még Tiszta szivvel élni a mában Mint egy hajótörött Kinek mindene a tengerbe vész S a hullámok takarják el a süllyedö reményt A felszinre törö tajtékzó habok Gyötrö keserüséggel hozzák a felszinre Azt mi már úgy is […]

Posted by
Posted in

ÜRES A VÁROS

Rügyeznek a fák a tavaszt várva De nincs ki e szépet megcsodálja Üres a város ,senki se lépdel Csak a mámoros szél zúg esti fénnyel A táj kibomlott hajjal a nyárról álmodik Hogy rohannak fent a fellegek Érzik tán a vesztüket Ha maradnának Látni kéne meghalni az életet A szemekben a könnycsepp Epedve tör a […]

Posted by
Posted in

BÁNYÁSZOK

Megreccsen a kormos verejték Csikorog a földben a mély S fejtik az éjben a reményt Fényt s meleget árasztva szét Mig rájuk fekete leplet terit az éj Mig én a biztos felszinen járok Ti nap mint nap A mélybe leszálltok Tüzes szemekkel és vasakarattal A bányák riasztó otthonába Életet keresve a zord magányban Mit kerestek […]

Posted by
Posted in

MESE AZ ERDÖRÖL

Ezüst szinben csillognak a fák Ágaikon ragyognak a hóbuckák A fák között a tél lépte lábnyomok Csendes odújában egy riadt róka kuporog A búsan tovasurranó nap még integet De a leszálló esti éj már árnyékot vetett A néma csend is egyre nö Lassan rátelepszik a tájra Csupán még egy kismadárka Dalol egyet utóljára Fekete tüvel, […]

Posted by
Posted in

AZ ERDÖ TÉLEN

Szarvas csorda lábnyoma Ott csillog a fehér hóban A pihe ,puha hó alatt A zöld mohák alszanak A természet is aludni tér A szép nyárról álmodik S álmaiban a tavaszt várva Tarka szinben pompázik   Blažekné Benik Mária Minden jog fenntartva !