About Me

Blažekné Benik Mária az Irodalmi Rádió szerzője.

A nevem BLAŽEKNÉ BENIK MÁRIA, születtem április 12-én Tornalján (Szlovákia). Itt jártam gimnáziumba, majd Rozsnyón szociáljogot tanultam és Rozsnyón a psichológiai tanácsadóban helyezkedtem el, valamint árvaházakba is jártam dolgozni és a szociális ügyosztálnyak is sokszor segítettem a család szociális programjának a fejlesztésében. Pozsonyban 1982-ben színházi és rendezői, valamint bábszínházi rendezői képesitést szereztem, majd amatőr szinházakban szerepeltem. A Komenský Egyetem teológiai szakán 1996-ban pedagógiából, psichológiából és teológiából államvizsgáztam. Jelenleg Rozsnyón lakom, három felnőtt gyermek édesanyja vagyok. 2 fiú és egy lány. Verseket már gyerekkorom óta írok, de mivel édesapám 14 éves koromban, édesanyám pedig 16 éves koromban halt meg, így a verseimben gyakran érezhető volt a gyász, a szenvedés. Verseim a katolikus valamint a református újságokban jelentek meg és gyerek lapokban, valamint a járási magyar újságokban is. A járási újság egyik rovat szerkesztője is voltam.

Miskolcon 2016-ban a Hermann Ottó Múzeum által kiírt Istvánffy Gyula Honismereti Gyüjtőpályázatán felnőtt kategóriában díjat kaptam és oklevélben valamint könyvjutalomban részesítettek. Könyvem a Miskolci Hermann Ottó Múzeuban található. 2O13- ban súlyos reumás artritisz gyulladásos betegséget kaptam és volt idő, amikor járni sem tudtam csak feküdni, de közben írtam a verseket a Kortárs Költők oldalára, valamint más közösségi oldalra is. Verseim jelentek meg az Apeva 1150 valamint a Sodrásban 2019-ben. Csodával határos módon és a jó Isten segítségével sikerült meggyógyulnom, amit az orvosok sem értenek és jelenleg is Kassára járok iskolába. A versírás egész életemen át végig kísért, a papír, a ceruza mindég az utitársaim voltak. A versek, az írás az számomra maga az élet. Mindég igyekeztem saját megélt élményt, tapasztalatot leírni, a versek által tudom kifejezni gondolataimat, érzéseimet és átadni másoknak is a tapasztalataimat, az emberi érzéseket, a bánatot, a hiány érzetet, a szeretetet, a szerelmet. Szeretnék másoknak számára is jó példa lenni, akik hasonló helyzetben vannak mint én voltam, hogy ne adják fel, legyen cél, irány az életükben még akkor is, ha sokszor igazságtalanul bánik velük az élet. A versben a lelkemet, a szivemet teszem le az asztalra az olvasók elé, a bánatomat, az örömömet osztom meg velük.

Posted by
Posted in

EGY MEGSÁRGULT FALEVÉL

Csupaszodnak a lombok Lassan, pörögve földet ért Egy megsárgult kis levél Meseszép szőnyegét teríti a tájra Az őszi lomb zizzenő titokzatos varázsa A száraz falevél vajon miről mesél Búcsúzik a nyártól, minden véget ért Néha még felkapja egy remegő szél Majd lomhán, elterülve megpihenni tér E kis levélben nyugszik a kezdet és a vég Győz […]

Posted by
Posted in

BÚCSÚ AZ ÓÉVTŐL

Az óra halkan ketyeg Gyorsan szaporodnak a percek A vonat az idő vonalán Egy új állomáshoz ért Az Ó-Év már kirekeszt Az Új Év még nem fogad Itt állok a határ küszöbén S úrrá lesz rajtam Valami misztikus érzés Lassan átbillenek a túloldalra Elvágom a köldökzsinórt Hogy megszülethessek újra és újra Békével, tiszta szívvel keresem […]

Posted by
Posted in

TÉLI ÉJBEN

A  zúzmarás hideg télben Reszketnek a madárkák Havas ágon összebújva A szép nyarat siratják Csicseregve álmodoznak Meleg nyárról ábrándoznak Feléjük a hideg éjben Kóbor havat fúj a szél A hajnal vörös bíborában Kitárják a reménynek szárnyait De a dermedt néma csöndben Csak egy rideg jégvilág Küldi titkon fagyos csókjait   Blažekné Benik Mária Minden jog […]

Posted by
Posted in

MIKOR LESZ MÁR VÉGE ?

A felkelő nap lassan csipegeti a gyöngyöket, Szárítgatja, törölgeti a lehulló könnyeket, A zord világban a vírus foga rág, Fájdalom árnyékában él az egész világ, Mindent átölel a létező nyomor, A szél is jajgatva süvít be ablakomon. Mikor szárítja fel a felkelő Nap Az emberek könnyeit ? Mikor simítja ki az arcokon A félelem ráncait […]

Posted by
Posted in

A SZÉLBEN EGYEDÜL SÍRNAK A FÁK

Hallgatom a csillagok szívdobbanását S a felhők útján Hozzád indulok Mit keres még itt egy őszi falevél Mikor már csókot küldött felém a tél Még őrzöm a pillanatot Behúnyt szemmel is újra látom A magány ködös fátyolán át A szélben egyedül sírnak a fák Mit érez az elsárgult falevél Mikor lehull és halkan földet ér […]

Posted by
Posted in

ELMÚLT A FIATALSÁG

Rögös úton nyílnak a virágok A nap mégis csodásan ragyog le rájuk Visszahozni nem lehet az elmúlt éveket A tavasz még benne van minden kisvirágban A nyíló akácfa bódító illatában A lombokon némán sóhajt a nyár Fehér köntösét teríti rá az őszi napsugár Hiába múltak el az évek A szív még tele van biztató reménnyel […]

Posted by
Posted in

ÁLOMSZIGET

Annyira haragszom Rád Hogy nem tudok szeretni mást Annyira szeretlek Hogy nem tudok haragudni Rád Már nem akarlak látni sem Mégis ott vagy a szemembe szüntelen Volt, hogy nagyon szerettelek S tudom, hogy egy kicsit Te is szerettél S ezért megbocsájtok Neked mindent én Egy könnycsepp gördül le észrevétlen Benne az idők fájdalma pereg Sajog […]

Posted by
Posted in

NÉLKÜLED

Addig élek még szerethetlek én Nélküled nem kell a mindenség Nélküled nem vagyok, nem élek Szívemet hagyom, sebezze az élet Hagy fájjon, tűröm csendesen Ameddig szeretlek csak addig létezem   Blažekné Benik Mária Minden jog fenntartva !

Posted by
Posted in

ÉN AZ ÉLŐKBEN IS HALOTTAKAT LÁTOK

Én az élőkben is halottakat látok Kiket körbe vesznek a szőrnyű álmok Nem igaz, hogy élni szép és élni jó A világban hazug minden kimondott szó Mikor megszületünk véget is ér az életünk Nem igaz, hogy itt e földön csak boldogságban élhetünk Egy szempillantás s az élet véget ér Minden hazug álom a földbe visszatér […]

Posted by
Posted in

MAGAMBA ZÁRTAM A MÚLTAT

Álmodó világomban Mond hol a helyed ? Piros rózsát hoztál ? Vagy fekete halál kelyhet ? Elfeledett régi emlékekre gondolok Hol elfáradt már az idő is Levelei hullnak a pillanatoknak S néma búnak, néma vágynak lelke száll Érzéketlen szívre, kősziklára rátalál A felhők mögül előbújik a nap Fénye elvakít, de már csak bánatot tererm Magamba […]