About Me

bmesterevaB. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője.

Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két felnőtt gyermekem, négy unokám és egy olyan csendből, magányból és alázatból felépített belső világom, ahol rám találnak az élet apró csodái és körvonalazódnak mély összefüggései. Mindez kitűnő alapanyag lehetne egy folyton más helyszíneket és új szereplőket felvonultató szappanoperához. Talán mégis szerencsésebb a valóság gyökerű, rövid, látszólag független írások összerendezése egy kötetben. Én fűzöm össze őket, ezt szeretném. Megjelent itt – ott egy – egy novellám, versem is, de a papíralapú emlékeim zöme körülöttem kallódik. Csak mostanában, nyugdíjasként kezdem elhinni, hogy mások számára is érdekesek lehetnek történeteim, gondolataim. Korábban kedvtelésből ragadtam tollat, most már tudatosabban figyelek kifelé is, befelé is. Amíg aktív dolgozó voltam, közgazdász-tanárként a racionalitásból, a számokból éltem. Hatvanhét év elteltével a lélekre és a betűkre bízom magam.


Művészportré a szerzővel:

Posted by
Posted in

Smink nélkül

B. Mester Éva   Smink nélkül   Felemelt fejjel, meztelen mosollyal keresem tekintetedet. Szemed tükrében farkasszemet néz velem az önmagára ismert szerelem.   március 01.

Posted by
Posted in

Feloldozza

B. Mester Éva   Feloldozza   Éppen, hogy csak úrrá lettem kételyeimen, meg sem száradt még a tinta reményeimen, nagy ugrással jött a tavasz, keskeny volt az út, keresztutak metszésében minden felborult.     Elhalkuló sóhajok közt, csak a csend arat, de legtöbbet az gondol rám, ki most is hallgatag. Feloldozza, szél repíti a lábnyomodat. […]

Posted by
Posted in

Úton a tavasz

B. Mester Éva   Úton a tavasz   Varjak hátán, gyászzászlóval menekül a tél. Takarodik. Neki nyilván kár a tegnapért.   Autópályán, buszom mellett lohol a tavasz. Mezítláb fut, két kézzel szór vetőmagvakat.   Januárban hó volt erre, most csak pocsolya. Olvad a jég, dobozba bújt minden korcsolya.   Rég leégett csárdában az enyészet mulat. […]

Posted by
Posted in

Nem a te sorsod

B. Mester Éva   Nem a te sorsod   Nem a te utad, hogy mégis rám találj. Nem a te harcod, az áldozata fáj. Nem a te bűnöd, hogy megszerettelek. Nem a te sorsod, hogy szerethesselek.   február 24.

Posted by
Posted in

Hónapok

B. Mester Éva   Hónapok   Január araszol, február farsangol, sárgabarack ízű fánkkal busó fej udvarol.   Március kivirul, április idomul, szeszélyének csapongása, májusra elsimul.   Júniusban aratás, zárják az iskolát. Július hónap felmutatott, nem kell a nagykabát.   Augusztus – szerelem, szeptember – gyötrelem. Verssé váló sóhajokkal túlélem, azt hiszem.   Október megölel, november, […]

Posted by
Posted in

Ilyenkor születtem

B. Mester Éva   Ilyenkor születtem   Vasárnap születtem egy régi februárban, mikor erősödik a hit és gyengül a tél, ködfoltos subáját magára rángatva távozni készül, semmit nem beszél.   Anyám bölcsőjében nyolcadszor is megkapaszkodott a remény, mint csecsemő. Biztosan éreztem, hogy létemet hallgatja. Finom neszek szárnyán lelke lebegő.   Visszamordult néha még a tél, […]

Posted by
Posted in

Egy névnapos lány

B. Mester Éva   Egy névnapos lány   Egy névnapos lány tegnap megsimogatta a lelkemet. Kedvesével ünnepelgettek, ki úgy hiszem, csillagász lehet.   Tán két pohár bor között, írásom  került a kezükbe. Ki hinné? Verset olvasnak. Hogy juthat ekkor az eszükbe?   Az ünnephez mit adhat a vers? Szavakba szépült perceket, felismerést csak nagyritkán, és […]

Posted by
Posted in

Belélegezlek

B. Mester Éva   Belélegezlek   Felvillanyoztál, mint titkokat a fény. Éppúgy hiányzol, mint fának a levél. Szívdobbanásod majd egyszer ideér. Belélegezlek, mint friss tavaszt a szél.   02. 15.

Posted by
Posted in

Magamba zárva

B. Mester Éva   Magamba zárva   Birkózom csak a mai nappal. Mellettem ébredt a pirkadat, a délelőtt lomha, nem szalad, fényévre ásít az alkonyat.   Nem lapozok a falinaptárban, csak azt vésem bele, hogy: NEM! Járóbeteg, sápadt gondolatok nem kívánkoznak sehova sem.   Rideg fehérré bénultak a színek, nem csöpögnek a jégcsapok, lógó orral […]

Posted by
Posted in

Talán tavasz

B. Mester Éva   Talán tavasz   A februári versekbe már visszalopakodott a tavasz korai hírnöke. A hóvirág után, a kerti évelők színezik ki a tavalyi vágyakat. Elővesszük, a valahol begyűjtött, nem tudom mit rejtő magvakat. Ültetünk, csokrozunk, gyönyörködünk és meghalunk. Lesz virág búcsúra! Lesz randevúra! Piacra nem lesz, nem adom el. A vásárnapokon lyukas […]