About Me

bmesterevaB. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője.

Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két felnőtt gyermekem, négy unokám és egy olyan csendből, magányból és alázatból felépített belső világom, ahol rám találnak az élet apró csodái és körvonalazódnak mély összefüggései. Mindez kitűnő alapanyag lehetne egy folyton más helyszíneket és új szereplőket felvonultató szappanoperához. Talán mégis szerencsésebb a valóság gyökerű, rövid, látszólag független írások összerendezése egy kötetben. Én fűzöm össze őket, ezt szeretném. Megjelent itt – ott egy – egy novellám, versem is, de a papíralapú emlékeim zöme körülöttem kallódik. Csak mostanában, nyugdíjasként kezdem elhinni, hogy mások számára is érdekesek lehetnek történeteim, gondolataim. Korábban kedvtelésből ragadtam tollat, most már tudatosabban figyelek kifelé is, befelé is. Amíg aktív dolgozó voltam, közgazdász-tanárként a racionalitásból, a számokból éltem. Hatvanhét év elteltével a lélekre és a betűkre bízom magam.


Művészportré a szerzővel:

Posted by
Posted in

Titokmorzsák

B. Mester Éva   Titokmorzsák   Titkod közelében jártam, magam is titokká váltam, szeplő sorsodon. Már hozzád tartozom.   /// Nyitott lelkem észrevetted, forgószéllel bevetetted. Örvénylik a szenvedélyem, nincs nyugalom a szemében.   /// Szép szavakból téglát az egekig raktál, bizonytalan kézzel magadba falaztál.   /// Befagyott tó szíve lángol, mirtuszt köt a jégvirágból.   […]

Posted by
Posted in

Itthoni tél

B. Mester Éva   Itthoni tél   Kaliforniában milyen idő van? Itthon cudar hideg, túl fagyos a tél. A mínuszrekordok naponta megdőlnek, tavalynyári reményt hasogat a szél.   Hiába indulnék álmaim után harmadszor is,  a busz megint elakad. Nem fagy meg mégsem a kék madár, gyöngykagyló házamban velem marad.   Nagy hó, sok ígéret, a […]

Posted by
Posted in

Hívtalak házamba

B. Mester Éva   Hívtalak házamba   Az argentin tangó nem a mi táncunk. Üljünk le, most már beszélnünk kell! Keserédes regény, elakadt dekóder, sáskarajjá váló,  fekete kérdőjel.   Hívtalak házamba, meg sem moccantál, mert egyenként sírtak a búzaszemek, kételyek ködében megfogták léptedet a cipődre felkúszó  hajszálgyökerek.   Sehogy sem jó, érzem. Elengedtelek már, de […]

Posted by
Posted in

Versek

B Mester Éva VERSEK   Csokorba kötve, magány ellen, nekem adtad a verseket. Van köztük komor, felemelő, erotikus és rejtjeles.   Néha mellbe vág egy verssor, gyönyörködtet egy műremek, utolérnek a gondolatok és előfordul, hogy könnyezek.   Levetkőztetek egy érzést, szavakat ölt egy hangulat. Rímekkel hintem, szélnek eresztem törjön  – ha tud – magának utat. […]

Posted by
Posted in

Fenyőillat

B. Mester Éva   Fenyőillat   Karácsonykor csillagszóró, szilveszterkor petárda, minden kis fény tüzet hordoz a megfakult világba.   Halkuló dallam kerülget. Abbamaradt szótagok toporognak körülöttem. Érzik még, hogy itt vagyok.   Forró gesztenye csókjában rám talál egy lehelet. Meg- meglódul egy gondolat, de visszafordul, tönkremegy.   Az érvek csipkésre marták új hálóingem fodrait, ám […]

Posted by
Posted in

Lányomnak

B. Mester Éva   Lányomnak   A magzatvíz ködében sem tudtad hol vagyok. Vigyáztunk rád mégis, én és az angyalok. És ha egyszer én is messzebbre távozom, az unokám arcára írom a mosolyom.

Posted by
Posted in

Neked adom

B. Mester Éva   Neked adom   Enyém a csend, a hallgatás, a villanófényes felragyogás, az egyetlenegy ölelés, a vitriol ízű felismerés.   Megértettem az életed, tudom, hogy mit miért nem lehet. Csillagok közt, az utadon, neked adom a mosolyom.   12.13..

Posted by
Posted in

Férjemnek

B. Mester Éva   Férjemnek     Huszonöt éve egy zúzmarás hajnalon, angyal szólított át a másik oldalon. Most fentről, a magasból vigyázol ránk. Tudod, azóta kibővült a család, nagyapa lettél, négyszeres. Egy vállalkozás is viseli neved. Viselem én is, ugyanott lakom. Sorscsapás? Magány? Nem latolgatom.   Teszem amit kell, s bár egyedül vagyok, időről […]

Posted by
Posted in

Egyedül nem

B.Mester Éva   Egyedül nem     Az egyetemen sincs megoldás mindegyik képlet mögött, de tudtam számolni valószínűséget nulla és mindig egy között. Eligazodtam vaktérképen országok és földrészek fölött, a sercegő olajban  meglátom a vulkánt, amikor rántott húst sütök.   Néhány szikrázó fellobbanásod vágyakozással körözött, s laza vállpántos ideáimmal egy zárka mélyébe belökött. A mindennapokba […]

Posted by
Posted in

Villámvoks

B. Mester Éva Villámvoks   A szalagavató után bankettre hívtak, kölyökpezsgős köszöntés, aprósütemény. A végzős diákok ekkor már megnyílnak, szóba került a vers, a költemény.   Az írásaimhoz gratuláltak páran. Visszakérdeztem. Melyik és miért jó? Ebben a hízelgő tájékozottságban, az én verseimből, a tiéd a befutó.   Tényleg az a legszebb, ez nem is volt […]