About Me

bmesterevaB. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője.

Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két felnőtt gyermekem, négy unokám és egy olyan csendből, magányból és alázatból felépített belső világom, ahol rám találnak az élet apró csodái és körvonalazódnak mély összefüggései. Mindez kitűnő alapanyag lehetne egy folyton más helyszíneket és új szereplőket felvonultató szappanoperához. Talán mégis szerencsésebb a valóság gyökerű, rövid, látszólag független írások összerendezése egy kötetben. Én fűzöm össze őket, ezt szeretném. Megjelent itt – ott egy – egy novellám, versem is, de a papíralapú emlékeim zöme körülöttem kallódik. Csak mostanában, nyugdíjasként kezdem elhinni, hogy mások számára is érdekesek lehetnek történeteim, gondolataim. Korábban kedvtelésből ragadtam tollat, most már tudatosabban figyelek kifelé is, befelé is. Amíg aktív dolgozó voltam, közgazdász-tanárként a racionalitásból, a számokból éltem. Hatvanhét év elteltével a lélekre és a betűkre bízom magam.


Művészportré a szerzővel:

Posted by
Posted in

Március doktor

Március doktor   Dr. Március megkezdte rendelését. Megújulást, felfrissülést ígért cirógató napsütéssel, mezei virágokkal, minden szorongást elsöprő langyos tavaszi széllel. Az idei első páciensére azonban hűvös üdvözlés után, még fagyosabb folytatás zúdult. Ne írj semmit! Semmit? Semmit, idegesít. A nő megdermedt. Szíve – lelke benne volt azokban a levelekben, de mert soha nem jött válasz, […]

Posted by
Posted in

B. Mester Éva: Adj még!

Adj még!   Csak egy másodpercet csókolj homlokomra! Gondolattá cseperedik, szárnyaló szavakra.   Érintésed nyomán sebek záródnak be, megremeg a valóság és gátak omlanak le.   Megnyugtató álmokat hozz, egy éjszakát adj még! Csillagfénybe csomagolnám minden egyes percét.   Add nekem, nekem add a meder biztonságát, parttól – partig öleld át a víztükör varázsát!

Posted by
Posted in

Megruháztak

Megruháztak   Már majdnem negyven éve ismerjük egymást. A gimnazista évek alatt a sport terelt bennünket egy közösségbe, aztán ment mindenki a maga útján. Annak meg húsz éve sincs, hogy újra egymás közelébe sodródtunk. Csak egy utcával van lejjebb az ő nyaralójuk, mint az enyém, az akkor frissen vásárolt büszkeségem. Átjártunk egymáshoz, nem naponta, de […]

Posted by
Posted in

Mosolygós sorok

Mosolygós sorok   Tavasz   Szezon végén érdemes vásárolni. Több körben is engednek az árakból, kisöprik a készleteket. Ezt minden nő tudja. Én is vettem magamnak három nadrágot ősszel, nagyjából egy áráért. Nem járunk már szoknyában. Vettem egy bézs színűt, mert az az én színem, egy fehéret, mert az kortalan és minden nyári ruhatárba belefér […]

Posted by
Posted in

Nem lát, nem hall, nem beszél

Nem hall, nem lát, nem beszél   Annának már délelőtt rossz kedve volt. Egy kisvárosi gimnáziumban tanított, ami talán éppen a végnapjait élte. Valamikor több mint négyszázan jártak ide, most a fele sem. A pályája elején senki nem gondol erre. Létezhet ilyen? Tanárhiányról már hallottunk, de gyerek hiány!?  Az új tanévre húsz új tanuló sem […]

Posted by
Posted in

Maradék nélkül

    Maradék nélkül   Ha vágynak is néha szabadságra a nők, hát nem olyanra, amilyet én kaptam. Már majdnem huszonöt éve történt.  Advent volt, készülődtünk. A hó akkor sem esett, de a karácsony hangulata a pocsolyákon át is megérkezett az iskolába.  A gyerekek minden módon csalogatták az ünnepet. Télapó nevében apró ajándékokkal kedveskedtek egymásnak, […]

Posted by
Posted in

Napsugár

Napsugár   Amikor fényképet nézegetünk, általában mosolygunk. Egy kedves emlék, talán egy azóta elköltözött rokon fényérzékeny papírra mentett vonásai, de különösen a gyermekfotók melengetik az ember lelkét. Milyen aranyos volt, mennyit nőtt azóta, hogy hasonlít egyik, vagy másik családtagra! A kislányt Napsugárnak hívták. Nem félt a fotóstól. Gátlásait és három évének összes szókincsét szétszórta, már […]

Posted by
Posted in

Női szemmel

Ugyanabban a világban élünk, mégis sajátos véleményünk van a dolgokról. Másak a hangsúlyok, más a bosszúságok és az örömök íze is. Keressük a jót. Ha nem találjuk, segít az irónia, az önirónia, vagy egy sóhaj. Apró kis történeteken át egy kis ízelítőt kínálok arról, amilyennek én látom a világot, női szemmel. Késő? Nyugdíjasként egyre gyakrabban […]

Posted by
Posted in

Miskolctól Bogácsig

Számtalanszor megtettem ezt az utat oda-vissza, többnyire egyedül. Én és a gondolataim. Idővel kialakul egy-egy helyszín sajátos arca, amit csak nekem mutat, ahogyan csak rám mosolyog, vagy éppen taszít tovább. Tartsanak velem! Csak egy órás az út.   Miskolc                 Nem itt születtem, de itt élek maholnap ötven éve. Itt lettem felnőtt, itt születtek a […]

Posted by
Posted in

Hol vagy?

Állandó vendég a lépteid hiánya, Megidéztelek már mindegyik szobámba, álmoktól fűszeres üres éjszakákba. Megbotlik benned a reggelek magánya.   Ott vagy a kincseit pazarló nyárban, a repülésben, a zuhanásban, az őszbe sápadó napsugárban, a békét kereső csendes elmúlásban.   Vágyakból tornyoztam égig érő máglyát, gyémántszelencében hordom haza lángját, hogy beköltözhessél minden szobámba, a bőröm alá, […]