Hétszáz méter magasságban, hol a madár sem jár, sudár fákat köd borítja, a téli táj kopár. Alant árva bokor, barna fagyott levelekkel. Színében kínálja titkát, múlt nyári meleggel. Hanem mikor feltekintesz, jégvarázs csodája! Fák ágáról eléd tárul Mikulás szakálla. Érintenéd: fehér pamacs, oly könnyűnek látszik! Azt hinnéd, hogy pille száll ott, táncol, széllel játszik. Tűhegyesen […]
(2020. Adventi naplórészlet) Kérditek, milyen volt ez évnek Adventje? Naplómat csak félve veszem a kezembe. Elmélyülök benne, lapokat forgatom. – Vajon megdöbbentek? – utódokra bízom Köteles viselni mindenki a maszkot, eltakarva mosolyt, elrejtve az arcot. Merre a szem ellát, arc nélküli ember siet a dolgára, közeledni nem mer. Igyekszik végezni gyorsan feladatát, hisz rövid az […]
Mikor a Nap lemenőben, magam vagyok temetőben. Fű sem rezdül, csendes minden, körülöttem halálisten. Pitypang fogná vissza Napot, bíborszínbe von égboltot. Társa tartja magast fejét, nem vesztette el az eszét. Tudja, időt fordítani senkinek meg nem adatik. Elmerengek e látványban, szememből könnycsepp kibuggyan. Régi emlék, messze innen, szívem mélyén megőriztem: erdélyi fenyves lábánál, apám kő-keresztfájánál […]
Ragyogva kél a Nap, mint aki tudja, névnapod van, s ő velünk ünnepel. Tájat aranyló sugara borítja, teleszórja szivárvány színekkel. Hoztuk tenéked szívünk szeretetét, – el ne vesszen, egybegyűjtve legyen – ajándék csomag, ekként nyújtjuk feléd, kincsként őrizd örökké lelkedben! Óvatost bontsd ki, titkok őrizője, szálanként súgja a László nevet; “Isten éltessen” szavak kísérője. Kívánunk […]
Mért van az, hogy ember embernek farkasa? Elég egy intés, s lesz színe-változása. Mint ordas vicsorít, odakap a koncért, képes hátba szúrni egy testvér a testvért. Szembetalálkozva tekintetük villan. Marakodás, szitok-szitokra untalan. Hol van véknya, méregeti egyik a mást, csendet követ fülsiketítő robbanás. Sandán figyeli, lesi, lel-e rajta rést, ahol beledöfhetné ádáz mód a kést. […]
Kinek lelke, mint a pokol olyan sötét fekete, nevéből még egy betű sem kerülhet a versembe. Össze-vissza halandzsázik, tücsköt-békát kiabál. Környezetét bepiszkítja, mozgása egy maszkabál. Kézzel-lábbal kapálódzik, erre néz ám arra lát; nyelve mint a kígyó sziszeg, amit mond, az mind csalárd. Ne higgyétek egy szavát sem, ha kérdez is hazudik! Teletölti a poharát, csalással […]
SZÁGULDÓ IDŐ Szilveszternek éjszakáján szívszorongva lestem, falióra mutatója állna meg egy percre! Azt, hogy akkor mit is tennék, nem gondoltam végig. Hisz ha ilyen hatalmam van, lehet, bűnre szédít. Pányvát vetnék, mint egy lóra felugornék rája. Átölelném szilaj nyakát, simulnék hátára. Elsuttognám titkon, csendben nem kell úgy sietni, mert robogó perceinkből vissza […]
MI A TITKA… Ez itt nem a reklám helye, mégis meg kell, örökítsem, miként változtatta éltem fogorvosnőm varázskeze. Kezdetnek csak annyit mondok, ajtaján szokatlan tábla; ilyet én még sosem láttam: “Kérjük, hangosan kopogjon!” Megrökönyödéssel néztem; invitálnak egy orvosnál? Három szóval feloldották belőlem a feszültségem. Én, ki fogorvostól félek, határozottan kopogtam, ajtó tárult, s mosolyogva elém […]
ŐSZI ANZIKSZ Szonett Altató dalt fütyül a szél este. Ragyognak a csillagok az égen, Hold a Vénuszt táncra kéri éppen. Elpihent a város, minden csendes. Ember, állat elfáradt, már alszik. Álmaikban messzi úton járnak, lehet, hogy a hetedik határban. Néha egy-egy madár-pitty még hallszik. Lámpafényben fák árnyékot vetnek, földre színes falevelek […]
IMÁDOM AZ ORCHIDEÁKAT Imádom az orchideákat. Színeiknek dús kavalkádja mint egy mágnes vonzzák szemeim. Felvillanyoznak és feldobnak, ugyanakkor meg is nyugtatnak. Csupa csoda mind egytől-egyig! Akár fehér, vagy cirmos lehet, nekem a lila a kedvencem. Gyönyörködve dalra fakadok. Lágyan, mint hajó a tengeren ring szirmaikban tekintetem. Elszakadni tőlük nem tudok. […]