About Me

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó.

Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították.

2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos tanár volt, rendkívül sokoldalú érdeklődéssel és hatalmas tudással és tudásvággyal.

Mint magyar-orosz-francia-német szakos tanár rengeteg verset olvastam életemben, s bár nyelvésznek gondolom magam, az irodalom, ezen belül a költészet rendkívül közel áll hozzám. Nem véletlenül foglalkoztam igen sokat stilisztikával, egyik munkatársa vagyok (igaz, csak pár szócikkel) a 2008-ban megjelent, Szathmári István professzor által szerkesztett Alakzatlexikonnak. Folyóiratokban számos irodalmi elemzésem jelent meg, máig nagy érdeklődéssel olvasom mind a klasszikus, mind pedig a kortárs alkotókat. A magyar irodalomból a Nyugat költői állnak a legközelebb hozzám, a francia lírából Apollinaire és Verlaine a kedvenceim, az orosz lírából a klasszikusokat és a korai Anna Ahmatovát kedvelem a legjobban. A fenti költőktől sok művet olvastam eredetiben.

Magam gyermekkoromban, aztán 14 éves korom körül írtam verseket, de ez nem folytatódott, csak amikor a férjemet 2003-ban elvesztettem, akkor kezdtem újra rímes formában írni. A férjem halála után mintegy másfél-két évig igen sok verset írtam, a bánatomat ezekben tudtam a leginkább kifejezni. Majd évekig nem írtam, illetve a szüleim halálakor is született néhány darabom, de más alkalmak csak elvétve késztettek versírásra. Ám 2020 februárjától ismét szinte egyetlen vigaszom a versekbe való menekülés, miután élettársam hosszú betegség után elhunyt. Antik formákban nemigen írok, kedvelem a rímeket, belső rímeket, verseim gyakran a szabad vershez állnak közel. De sokszor kérdéses számomra, hogy költészet-e mindez, vagy csupán versel(get)és, nekem fontos, de jelentenek-e másnak is valamit.

Posted by
Posted in

Van nap…

Van nap, hogy magamat oly jól elfoglalom, sok apró-cseprő dolgom sorra meg is oldom. Főzés, mosogatás, azután még egy bolt, hasonlóan ahhoz, ahogy régen is volt.   Hasonló ez ugyan, de mégsem ugyanaz! Belépek az ajtón, és csak a csönd fogad. Nincs az üdvözlésed, sok vicces kérdésed, s nincs akinek adjam forró ölelésem.   Fotód […]

Posted by
Posted in

Horgász-társad búcsúzik

Duna-parti horgász, Tisza-parti horgász, utóbbi években Mályi-tavi horgász, ha kitavaszodott, máris elindultál, a Mályi-tóra tél-beköszöntig fáradhatatlanul mindig visszajártál.   Míg nem ismertelek, soha nem horgásztam. Még a Mályi-tó partján se’ jártam. A halak közül csak a pisztrángot ismertem, Itt is ficánkolnak a Garadna-patakban. Teveled azonban én is „horgászkodtam”.   S míg te törpe harcsát, én […]

Posted by
Posted in

Vers a kommunikációról

Úgy gondolom, hogy semmi nincsen fontosabb, mint a  kommunikáció! Ha van valakid, akivel együtt élsz, sokat-sokat beszélgessetek! Mindegy, felnőtt-e ő, avagy gyerek, beszélgetni el ne felejtsetek! Ne béküljetek sohasem a csönddel!   Nagyon rossz, hogy nincs már, akivel közvetlenül beszélgetni tudnék. Nincs már sem első, sem második Sándor. Nagyon nehéz együtt élni a csönddel, s […]

Posted by
Posted in

Vers édesanyánk emlékére

Vers édesanyánk emlékére Szívemhez szorítva vittelek, Botladozó léptekkel vittelek, Szememben könnyekkel vittelek, Szívemhez szorítva vittelek.   Ringatva, ölelve vittelek, Ahogy régen-régen Te is vittél. Magamhoz szorítva vittelek, Ringatva, ölelve vittelek.   A karjaimban tartva vittelek, S Te, urnában pár maroknyi por, Érezted-e az ölelésemet? A karjaimban tartva vittelek,   Szívemhez szorítva, úgy vittelek. Hogy még […]

Posted by
Posted in

Újra látlak…

Látom barna szemeidet, Szemöldököd furcsa ívét, Gyér hajadat, kerek állad, Arcod minden gidrét-gödrét.   Nézek hosszan a szemedbe, Csapzott fürtjeid simítom, Fejem a válladon nyugszik, S hangodat is – megint hallom!   Eszem tudja: nem vagy itt már, Hajad nem simogathatom, Fürtjeid fésűm nem éri, Válladon sem nyugodhatom.   (Vers 2005 nyarából)

Posted by
Posted in

Várt rád, vár rád

Várt rád, vár rád Várt Rád a tavaszi erdő, A tetszhalálából ébredő, Várta, hogy útjait járjad, Forrásai vizét igyad, Illatát tüdődbe szívjad. Várt Téged, várt, várt csak egyre.   Várt aztán a nyári erdő, A halállal nem törődő, Madárdalát, hogy hallgassad, Ezer színét megcsodáljad. Túraösvényeit járjad. Várt Téged, várt, várt csak egyre.   Várt aztán […]

Posted by
Posted in

Megyek az utcán

Megyek az utcán Jaj, hogy míly egyedül! Nem vagy már mellettem Nem fogod a kezem. Jaj, de rossz egyedül!   Nem ballagsz mellettem Nem botorkálsz velem Nem botladozol már Fájó lábaiddal „Gentleman” botoddal!   „Gentleman” botoddal Maigret-kalapoddal Nem vagy már mellettem Én drága jó Társam, Mindenem, Életem!   Megyek az utcán S jaj, milyen egyedül!

Posted by
Posted in

Régen és most

Régen és most Eddig mindig nagyon, sőt talán túlzottan is célratörően éltem. Mindig tudtam, mit tegyek, voltak előre eltervezett lépéseim, lehet, csakis olyanok voltak.   S most itt vagyok tervek, célok, feladatok és társ nélkül. Nagyon rossz csak úgy élni bele a semmibe, semmivel nem tudni komolyan foglalkozni.   De a legrosszabb: társ nélkül lenni, […]

Posted by
Posted in

Tudósítások páromnak

Tudósítások páromnak – 9. Most, hogy féléve lett, hogy már nem vagy velem, – ha mégis visszajönnél (mi tudom, lehetetlen) – változások sorát fedeznéd fel minden lépéseden. Változik a város, a boltok, a könyvtár, és változunk mi is, akik most itt élünk. A legfeltűnőbb neked a maszkviselés lenne. A járvány miatt kell, amelytől mind félünk… […]

Posted by
Posted in

Üres minden, minden…

Üres minden, minden…   Üres a te ágyad, Üres a széked is. Üresség néz vissza Sötét képernyőről.   A kedvenc papucsod Keresi a lábat, Azt a fájó lábat, Amelyik viselte…   Árva a kis tálad, amiből ebéded Olyan sokszor etted, Falatodat velem Hányszor megfelezted!   S nem fejti a rejtvényt Senki sem helyetted! Nem lapoz […]