About Me

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó.

Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították.

2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos tanár volt, rendkívül sokoldalú érdeklődéssel és hatalmas tudással és tudásvággyal.

Mint magyar-orosz-francia-német szakos tanár rengeteg verset olvastam életemben, s bár nyelvésznek gondolom magam, az irodalom, ezen belül a költészet rendkívül közel áll hozzám. Nem véletlenül foglalkoztam igen sokat stilisztikával, egyik munkatársa vagyok (igaz, csak pár szócikkel) a 2008-ban megjelent, Szathmári István professzor által szerkesztett Alakzatlexikonnak. Folyóiratokban számos irodalmi elemzésem jelent meg, máig nagy érdeklődéssel olvasom mind a klasszikus, mind pedig a kortárs alkotókat. A magyar irodalomból a Nyugat költői állnak a legközelebb hozzám, a francia lírából Apollinaire és Verlaine a kedvenceim, az orosz lírából a klasszikusokat és a korai Anna Ahmatovát kedvelem a legjobban. A fenti költőktől sok művet olvastam eredetiben.

Magam gyermekkoromban, aztán 14 éves korom körül írtam verseket, de ez nem folytatódott, csak amikor a férjemet 2003-ban elvesztettem, akkor kezdtem újra rímes formában írni. A férjem halála után mintegy másfél-két évig igen sok verset írtam, a bánatomat ezekben tudtam a leginkább kifejezni. Majd évekig nem írtam, illetve a szüleim halálakor is született néhány darabom, de más alkalmak csak elvétve késztettek versírásra. Ám 2020 februárjától ismét szinte egyetlen vigaszom a versekbe való menekülés, miután élettársam hosszú betegség után elhunyt. Antik formákban nemigen írok, kedvelem a rímeket, belső rímeket, verseim gyakran a szabad vershez állnak közel. De sokszor kérdéses számomra, hogy költészet-e mindez, vagy csupán versel(get)és, nekem fontos, de jelentenek-e másnak is valamit.

Posted by
Posted in

Tudósítások páromnak 15.

Tudnod kell: ami van, az egyfajta hadiállapot; tudósítások helyett lassan majd haditudósításokat írhatok… Akkor is így van, ha hetek telnek el úgy, hogy igazán lényeges dolgok nem történnek, esnek. Habár épp tíz napja 2020 helyett 2021-et írunk a híreknek örülni máig sem tudunk. Nem volt igazi Karácsony, se Szilveszter, se Újév… Nem csökken a járvány, […]

Posted by
Posted in

Karácsony, babaház

Emlékszel, Ani néni?   Amikor te és én gyerekek voltunk, karácsonyokra mi édesanyától egyik ajándékként évek során át gyönyörű babaházakat kaptunk.   Karácsony körül az édesanyánk – mintha igazi építész volna – babaházat tervezett, épített, ebbe édesapánk is be-besegített.   A házakat gondosan bebútorozta. Volt emeletes, többszobás ház is, babaházainkba villanyt szerelt, A csengő csengett, […]

Posted by
Posted in

Busz-út

Amúgy ma nem a szokásos városi busz vitt ki az Auchan-ba, hanem egy helyközi. A maszk alatt is jól lehetett érezni azt a másféle szagot, ami a távolsági buszokat annyira jellemzi…   Nekem rögtön mályi-tavi útjainkra kellett gondolni, s persze, hogy elkezdtem: sírni. Jó, hogy fenn a buszon alig volt utas már! Akadt köztük (csak […]

Posted by
Posted in

Emlékezés a régi karácsonyokra

Most is rád gondolok, hogy itt a Karácsony: együtt eltöltött szép karácsonyainkra. Tizennégy karácsony: sok-e ez, vagy kevés, azt meg nem mondhatom… de utánad vágyom most is, azt jól tudom!   Diétás szaloncukrot még Te is ehettél. És hát az ajándék? A legtöbbször könyvek. Verseskötet nekem, avagy szótár. Neked új ing, újabb atlasz, rejtvényfüzet, kávé. […]

Posted by
Posted in

Szürke napok

Amikor még ketten voltunk, nem tűnt fel az, néha mily’ szürke minden! Mily végtelenül szürke! Unalmasan szürke!   Mikor ketten voltunk, ilyen szürke napok tán elő se’ fordultak! Egy nap se’ volt szürke! Ily szüntelenül szürke.   Ha rájuk visszagondolok: a napjaink mind oly színesek voltak! Mi lett volna szürke?! Ily színtelenül szürke?!   Hisz […]

Posted by
Posted in

Elmondhatatlan

Elmondhatatlan, mennyire hiányzol, Minden nappalomból, minden éjszakámból. Elmondhatatalan és leírhatatlan, Hogy ez az árvaság mily kibírhatatlan.   Színek, illatok, hangok áradása, De maga a csönd is felidéznek téged. Itt vagy készülő kávém illatában, A szerb népzenében, közönség tapsában.   Máskor újságlapok lágy zizegésében, Fog alatt hersegő almának ízében, Tejfehér ködökben, bősz fékcsikorgásban, Téli délutánok nagy […]

Posted by
Posted in

Tél, tavasz, nyár, ősz

Ha azt hallom, tél, a télre gondolok, a sűrű havazásra, a hófehér tájra, az évszakra, amelyben épp vagyunk.   Ha azt hallom, tavasz, akkor gondolok az éledő tájra, az első hóvirágra, és várom a tavaszt.   Ha azt hallom, nyár, egy fára gondolok, a kertvégi nyárfára, s persze nem mellesleg a nagy vakációra.   Ha […]

Posted by
Posted in

Metafora-sorozat

Ha az Élet utazás, mi útitársak voltunk. Ha az Élet nagy kaland: együtt kalandoztunk. Ha az Élet komoly játék, mi komolyan játszottunk. Ha az Élet álom: együtt álmodoztunk.   Ha az Élet egy könyv, hát belemerültünk, szép részeket belőle egymásnak idéztünk. Ha az Élet boldogság, boldogok is voltunk, lehet, nem tartott sokáig, egy kicsi azért […]

Posted by
Posted in

Tudósítások páromnak 14.

Leesett az első hó itt az Avas-tetőn. Erről szeretnélek ma tudósítani. S mert nem akarlak oly nagyon fárasztani Téged, Csak röviden írok. November utolsó napjának Hajnalán ím ezt tapasztaltam: Havas az Avas! Tudod, mondtuk ezt viccesen néha. Szép tiszta rím lesz majd, sorok végéré írva… Bámulok kifelé – hinni se akarom. Tudósításom tárgya mégsem ez, […]

Posted by
Posted in

De szeretlek, be hiányzol…

De szeretlek, be hiányzol! Mint napfény a borús tájból, Mint mosoly síró gyermekarcról, Mint illat bolti rózsákból.   Hiányzol mint friss levegő A zárt ablakú szobákból, Mint csönd a zsongó nagyvárosból, Mint hűs víz a sivatagból.   Napfény voltál életemben, Mosolyod mind rám sugárzott! Voltál ételem, italom, Élet-adó friss levegőm.   Hiányzol, ki évek során […]