About Me

Balogh-Tóth Benigna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balogh-Tóth Benignának hívnak. Először is szeretném megköszönni a lehetőséget az Irodalmi Rádiónak, nagy öröm és megtiszteltetés a számomra, hogy közzé tehetem az írásaimat. Az írás szeretete már általános iskolában előjött nálam, mindig szerettem fogalmazni. Körülbelül 1 évvel ezelőtt kezdtem versírással foglalkozni. Megnyugtat, kikapcsol, feltölt. Talán ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni az én kis hobbimat. Az, hogy most eljut egy nagyobb olvasóközönséghez, még több lendületet ad a folytatáshoz. Szeretettel köszöntök hát mindenkit a blogomon, kellemes időtöltést kívánok!

Posted by
Posted in

Egy nap

Aranyló fényében felkel a nap reggel, az ember ha ébred, nézi álmos szemmel. Gyors röptű pillanat, mint felhő az égen, megmarad örökké a szívben egészen. Új nap indul ismét, vár a sok-sok munka, “Hass, alkoss, gyarapíts” -gyerek, felnőtt tudja. Tüzes sugarával tündököl már délben, napunk ring a tóban, megcsillan vizében. Beragyogja kedvünk ez a fényes […]

Posted by
Posted in

Oly’ jó lenne…

Oly’ jó lenne messze menni, mindenkitől távol lenni, s írni egyszer szép meséket, oly’ jó lenne így az élet. Ott a lelkünk sosem fázna, minden gondunk tovaszállna, s megtanulnánk hinni abban, hogy élhetünk boldogabban. Ha mesénket befejeznénk, egyszer aztán visszamennénk, s elkezdenénk bízni másban, ebben a nagy valóságban.

Posted by
Posted in

Az élet ajándék

Olyan furcsa ez az élet, néha csak úgy megbánt téged. Mégis hiszel benne holtig, amíg tőled elbúcsúzik. Ám az most még hosszú idő, előtted áll a nagy jövő. Sodor téged, fogja kezed, ilyen a te szép életed. Bizony, tele van szépséggel, szeretettel, hű reménnyel. Lásd meg hát most mind ezeket, csodálkozz rá, nyisd szemedet. Hogyha […]

Posted by
Posted in

Csak pár sor

Úgy szeretnék írni, mindennap csak pár sort, magam szóra bírni, s tollat fogni már most. Úgy szeretnék hinni abban a pár sorban, melyben nem fog bízni nálam senki jobban. Kiírni magamból fájdalmat és álmot, nem csupán csak dacból tenni igazságot. Írni a valódit, hogy hamis ne legyen, mert az, aki lódít, még papírt se vegyen. […]

Posted by
Posted in

Vallomás

Nincsen egyéb kincsem ezen a világon, nálad drágább sincsen, kit szívem vigyázzon. Mint madár az égen, veled szabad vagyok, tudom én már régen, érted élek s halok. Látom a szemedben, abban megtalálom, mit eddig kerestem, minden vágyam, álmom. Szerelmem irántad a fénylő nap tüze többet nem kívánhat, a földön senki se.

Posted by
Posted in

Kérdéseim

Minden egyes nap és éjjel, azon gondolkodom én, hogy esik a világ széjjel, ott állunk a peremén. Eltűnődve e szép földön, mit az Isten teremtett, eszembe jut mindjárt, rögtön, régen milyen lehetett. Vajon volt-e harag ennyi, s felemésztő gyűlölet, hagytak-e az úton menni, vagy felrótták bűnödet? Szeretetből mennyi jutott, és az összetartozás? Volt-e aki hozzád […]

Posted by
Posted in

Ilyenek vagyunk

Hangos csendben létezünk, némán kiált szívünk, olykor sokat tévedünk, mégsem hisszük vétkünk. Nagy szavakkal támadunk, egy cseppet se várunk, olyan sokat fáradunk, aligha bocsátunk. Szemeink szikrát szórnak, nyoma sincs a szónak, sértő, ha hozzánk szólnak, s valamit felrónak. Emberek vagyunk, félünk, hogy hogyan is éljünk, álarcok mögül nézünk, de tovább kell lépnünk.

Posted by
Posted in

A világ

Olyan furcsa ez a világ, észreveszik minden hibád. Tudják, figyelik, keresik, igazi gúnnyal nevetik. Ez a világ olyan furcsa, mindenkié a más dolga. Kedves a pletyka, szeretik, minden bokorban meglelik. Miért ilyen ez a világ? Mintha úgy nőne a virág, hogy azt senki sem gondozza, rá se rántva eltapossa. Szomorú, hogy így kell élni,    […]

Posted by
Posted in

Várakozás

Néha kevés a fáradozás, az élet egy nagy várakozás. Várni a napot, a sugarat, a bimbót, melyből a rügy fakad. Várni a holdat, az éjszakát s aztán meg újra a tél havát. Várni az életet, mikor jön, várni az órát, ha elköszön. Várni a gyermeket, boldogan, várják amíg felnő, oly sokan. Várni a szerelmet, csak […]

Posted by
Posted in

Mi a vers?

Olyan, mint az izzó parázs bármikor lángra kaphat, szívből született szép varázs, emlék, mit ember adhat. Gondolatból csengő csoda, kalandra kell, hogy hívjon, veled marad teljes nyoma, ám nem csak a papíron. Olyan, mint a fáradt vándor, otthonra talál benned, segítőd lesz neked bárhol, bárhova kell is menned. Utadon veled tart végig, mint egy szép […]