About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

Megjelent a kór

Megjelent a kór Korát szépsége kiválóan leplezte, haja, mint az élet arany koronája, az arcát hajszálnyi vonal se metszette, vakított fekete szeme ragyogása.   Váratlan pillanat villámként cikázott, szívében sorba nyilazta a barázdát, tehetetlenség lelkébe léket szántott, nem lelte a képlet valós megoldását.   A fejében ezernyi forma terjengett, képzete hányta az ütközőpontokat, finom bőre, […]

Posted by
Posted in

Haladunk a végteleben (mondóka)

Lassan járunk körbe-körbe, nem lépünk mi a gödörbe. Gyere velünk fel a hegyre, nem készülünk küzdelemre!   Néha kicsit meg-megállunk, nem fáradjon el a lábunk. Lenézünk a végtelenbe, a völgy, mintha mély kút lenne.   Fent a fák közt játszadozunk, együtt vígan szórakozunk. Leszáll az est az erdőre, távozunk a pihenőre.  

Posted by
Posted in

Szép emlék marad

A napkorong a delelőn tollászkodott, mikor a száraz szél keze simogatott. Fura félelem áramlott végig bennem, ahogy a teve emelkedett fel velem.   A tarka nyeregben imbolyogva ültem, bevallom, ekkora egészen feszülten. Így haladtunk a piramisok völgyébe, igaz a kantár volt egy arab kezében.   Mutatta a csodát a teve hajcsárja, vezetett a kövek titkos […]

Posted by
Posted in

Tűz és víz

Delelő nap vígan pöffeszkedik a magasban, szikráját szórja szanaszét vígan a szabadban. Élvezi, ereje lángot gerjeszt a talajon, perzselően rohangál valamennyi alakon.   Száraz füvet, lombot tüzelő paplannal borít, tovább szárnyalva gyakori füstköddel is bódit. Nem ismer egy ellenséget se vak viharában, tékozol, mint akinek ez járhat jómódjában.   Zúgó tenger erőforrását nem mérlegeli, szembeszáll […]

Posted by
Posted in

Igaz szeretet

A forró kávémnak gőzölög párája, kecsegtet illata, orrom birizgálja. Élvezem e csendes, békés állapotot, közben magányomban folyton rád gondolok.   Boldogság volt veled a múltnak virága, fényeket hoztál régi, sötét szobába. Tieddé váltak a meghitt érzéseim, benned telepedtek le új reményeim.   Most is hallom szavaid ékes dallamát, te adtad meg nekem életem tavaszát. Vigyáztál […]

Posted by
Posted in

Üde tavasz

Illatárban szellő suhan a tisztáson, üdítő áramlat. Cicomás színű virágok hajlonganak, önthető varázslat.   Tarka takaró a szemet csalogatja, éledő rovarlét. Muzsikaszót gerjesztenek a vadonba, nyugalmi emlékkép.   Sóhajt a leány, végre vége a télnek, szerelemre vágyik. Merre lelhetők a bókoló legények? Öröme hintázik.   Lába szalad vele a dús legelőre, mint megvadult csikó. Pásztázza, […]

Posted by
Posted in

Hazavágyom

Naponta kémkedek az ablakon, elmélázok a múlton magamban. Fúj a szél, áthatol rajtam vakon, hazamennék mostanság gyakrabban.   Beszívnám bőszen friss fű illatát, mámor járna a barackfa láttán. Tulipánok ingatják színek táncát, ragyogó fény suhan szirmok szárnyán.   Anyám feltétlenül tüsténkedik, mint aki minden nap vendéget vár. Percenként elszántan reménykedik, egyszer csak összeáll az álomvár. […]

Posted by
Posted in

Te vagy az életem

Hideg a hajnal, nincsenek még fények, álmaimban téged követlek. Illatod mutatja az utat nekem, nem tudom merre a végtelen.   Egyetlen értelme vagy életemnek, nem lehetek én reményvesztett. Kísérlek, ameddig erőm engedi, mint ki veszett kincsét keresi.   Bízom benne, csakhamar felébredek, máris karomban ölelhetlek. Magamnál tartalak én mindörökre, nem hulljon senkinek se könnye.   […]

Posted by
Posted in

Kék Hold

A szél megállt, a víz laposan hullámzik, naphúrja már a tengeren nem sugárzik. fehér fátyolfelhők illannak a légben, majd elmerülnek sötétedő kékségben.   Telihold ül peckesen a horizonton, mint újra jött vendég kopog az ablakon. Büszkén mutatja meg óriási gömbjét, felöltötte magára ritka köntösét.   Tündökölve fénylik a vak éjszakába, ilyen megjelenésben néha van párja. […]

Posted by
Posted in

A nő

A nő olyan, mint Vénusz, az istennő, csupa harmónia, lágyság és kecsesség. Mindegyik szava szelíden csicsergő, már szemlátomást elbűvölő jelenség.   Szeretet, gyengédség vezeti tettét, érzelem lakozik minden döntésében. Adás és elfogadás adja selymét, elragadtatással halad örvényében.   Önállóságában is kivételes, elképzeléséért kitartó küzdése , Önmagával cseppet sem kíméletes, alaposan alkotott saját törvénye.   Áhított […]