About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

Holdfény és szerelem

Az aranyló sugarak lassan elfogytak, mint táplálatlan láng szürke színné rogytak. Titokzatos, ezüst hold vette át a trónt, a fonalával fényt szórva a takarón.   Ott toporgott már vontatott percek óta, két fa közét vágyaival teleszórva. Levelek szabályos zizegése megszűnt, belőle erősebb surranáshang kitűnt.   Nesztelenül egymás karjaiba szálltak, örökös beteljesedés, mit kívántak, mint imádottjáért […]

Posted by
Posted in

Néma kérdések

Hívó szemeid szemembe ívódnak, úgy érzem, a lelkemig behatolnak. Erős sóvárgásodra válaszra vársz, pedig ajkadon minden hangot lezársz.   Találgatom a gondolataidat, mely tekinteteid fényéből rám hat. Bemerészkedem a lélek létedbe, hogy ne legyen az óhaj eltemetve.   Szeretet fonala köztünk sugárzik, mint a tenger vize, nem úgy hullámzik. Meleg érzésekből lett megsodorva, a megfelelő […]

Posted by
Posted in

Pipacs a repcésben

Száguldunk a kikelet ölelésében, szemünk elvész a szántó felvételében. Napsárga repce magát itt illegeti, léte a boldogságot feljebb vezeti.   Tábla tenyerén itt-ott pipacs kandikál, piros sziromlevele messzire kiált. Felemelt fővel csodálva nézegeti, hogy a sárga tenger őt miként legyezi.   Az aranyló búzában lenne a helye, társa az égszínkék búzavirág lenne. Környezetében egyiket se […]

Posted by
Posted in

A tenger felé

Forrón tűz a nap a delelő égaljára, színpompában ragyog az éghajlat virága. Kelletteti magát az elgyengült szellőben, illatával csókolja a járókelőket.   Hívogatja a kép látványa a turistát, miközben hallgatja a hiteles krónikát. A falak színe beolvad a napsugárba, csak a tengerre nyílik ragyogó ruhája.   Imitt- amott a királykék büszkén legyőzte, ahol már a […]

Posted by
Posted in

Kitartás

Nem álom állapot ez a jelen, számára szinte viselhetetlen. Félve kell a pillanatban élni, így csak a jövőre tud gondolni.   Elnyújtott az út a megoldásig, tele van görönggyel zsúfolásig. A cél stabilan áll a távolban, lélekben tűz izzik tágas gondban.   Fontos az erő, valós kitartás, nem veszhet el egyetlen pillantás. küzdelem uralhatja a […]

Posted by
Posted in

Sírásból nevetés

Sejtelmesen ült számára az állapot, a részletekből oly keveset hallhatott. Gyakran újra és újra izgult miatta, azt sem tudta, kiben állhatna bizalma.   A gondolatai vadon vándoroltak, a pompás, színes álmok elhalványodtak. Megfakult arcát könny- függöny sűrűn lepte, takarta, hogy senki sohasem leshesse.   Színtelen, monoton maradt az élete, nem virágozhatott a képzelete se. A […]

Posted by
Posted in

Okok – okozatok

Váratlan beállt pillanat, felfoghatatlan állapot. Eléd rakott egy tűzfalat, meg kell élni a holnapot.   Utat törni képtelen vagy, változtatni kell világot. A lelki erő odafagy, csillapítsd le a villámot!   Keress valódi okokat, mutasd kötetlenül magad! Akármi el nem tiporhat, feltáratlanságból fakad!   Kezd feledni a kínokat, a megoldás jobban kapjad. Akkor “tudod a […]

Posted by
Posted in

Vízesés

Elvonult az áldatlan zivatar, tiszta lett a lég, semmi nem zavar. A hepehupás kőrengeteg közt, a lezúduló víz ereket tört. A csendből kirí a muzsikája, ahogy rátalál az új világra. Bátran simogatja a köveket, szépségével vonza a tömeget. Csodálják a habzó zuhatagot, ahogy kecsesen alkot patakot. A nap beleragyog a hullámba, mint a szerelmes szív […]

Posted by
Posted in

A tomboló vihar

A horizontra szakadt az összes felhő, az ég azúrkékje feketén szenvedő. Irtózatos mennydörgések közepette, a ragyogó puszta fényét eltemette. Cikázó villanások sejtetnek létet, kirívón okoznak valódi félelmet. Az erős szélvihar ide – oda kapkod, magával sodorva a fanyar holnapot. Kiterjedt vízfüggőny okoz fordulatot, széjjel szórt jéggyöngyökkel gerjeszt haragot. Szétroncsolja, ami az útjába kerül, állhat a […]

Posted by
Posted in

Kertemben (mondóka)

Itt a vágyott, víg nyárelő, vízre ült a virágmező. Nyílik a fehér liliom, a szépségét szemmel iszom.   A tó tükréből kiálló, illata orron vibráló. Széles, fényes zöld levele, kerekdeden tesped vele.   Csigák sütkéreznek rajta, a széleket meg-megnyalva. A béka boldogan ugrál, mint aki örömmel bujkál.   Nimfa, lótusz, tündérrózsa, tudja mindig hány az […]