About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

Kiszolgáltatva

A kór nem válogat, nálad marad, nem bánja, te jónak érzed magad. Belevág az élet erdejébe, hirtelen minden elszáll a szélbe.   Kiszolgáltatottá lesz az ember, másoktól függ aztán az élete. Nincs tovább saját személyisége, vágyakat kergethet, de nem érve.   Elvesznek a dédelgetett álmok, a szenvedélyt nyújtó pillanatok. Munkában az előmenetelek, vagy a hűen […]

Posted by
Posted in

Lomtalanítás

A szokatlan nyüzsgés elkezdődött megnövekedett pulzusszám alatt. Több ismeretlen cucc is előjött válogatásra várva itt nyaggat.   Mikor a vevő mondta, megveszem, a szó kifejezetten kárpótolt. Az izgalom átjárta a testem, a lelkem rendületlen ficánkolt.   Az új lakásba kacat nem mehet. Kidobom az összes vacak rongyot. Közben nem tudom, hogy ébren lesek, vagy álmomban […]

Posted by
Posted in

Aludni kellene már

Egyre fokozódó forgolódásra kényelmetlen kényszer lett már az ágya. Kinyitotta nehézkesen pilláját, álmos fénycsík futotta át a szobát.   Mi az? Nem alszik vagy így felejtette a lámpát, alvás előtt nem rendezte? Kicsoszogott kábultan a szobából, belesett nesztelenül a homályból.   -Hát te? -nézett szét merengve, figyelve. -Egész éjszaka dolgoztál meredve? -Be kell fejeznem a […]

Posted by
Posted in

Ébredj szép természet

Csillogó víz-gyöngy cseppek, rózsaszirmán peregnek. Napsugár felszárítja, enyhe szél ölbe kapja.   Nem reszket a hidegtől, nem fél fénytelenségtől. A nyárelő illatán, érzi az új izgalmát.   Mint kisbaba mosolya, könnyű szellő borzolja. Mindezt cseppet sem bánja, hű szerelmed virága.  

Posted by
Posted in

Az úton

Kis topogás, lépések és indulok, mostantól a saját utamon járok, irányítanak még tapasztalt kezek, szép szavak és figyelő tekintetek.   A cél már saját, az irányba megyek, színpompás álmok, vágyak vezérelnek, fénylő kincseket keresek, egyedit, melyek csökkentik az élet terheit.   Mindannyian elindulunk egy úton, kívánjuk , hogy gyönyörűséget nyújtson, olykor- olykor mélyedésekbe esünk, okokat, […]

Posted by
Posted in

Medvehagyma

Az erdő fái közt bujkál a fényár, eljött az idő, tovább percet sem vár. Buzgólkodva melegíti a talajt, föléje finom párafelhőt kavart.   Beindította a szunnyadó csirát, megadta neki a növesztő szikrát. Pattantak ki felszínre a levelek, zöldárba borították a terepet.   Mint hajón a vitorla emelkedik, aromája a légben terjeszkedik. A szürke tél után […]

Posted by
Posted in

A tavasz hírnöke

A hegygerinc még összeolvad a habos felhőbárányokkal. Lejjebb már fekete foltos a az oldal talajtakarója.   Nem csak a nap erősödő ereje neszez a hókristályok között. Egy -egy hangtalan cuppanás, fehér szirom alatt feláll a zöld szár.   Itt a hóvirág, a tavasz hírnöke. Légnek és földnek hűen jelezve, úton a kikelet, ébredjetek. Hamvas élet […]

Posted by
Posted in

Várj, ne rohanj!

Nem tudtam mire vélni a várakoztatást, a türelmem már a korláton is átfutott. Egy újabb csalódás, vagy meggondolatlanság, vágyott boldogság a tóban ismét elúszott.   A fojtott könnyeimmel megszaporítottam már a szétterült, sokatlátott folyadékot. Éreztem , ha e pillanatban el nem futok, teljesen összeomlok, az ár magával ránt.   Íme itt az újabb kíméletlen csalódás, […]

Posted by
Posted in

Farsang táján

A hamuszürke létben álmodozom, lelkem legfőbb óhaja a kikelet. A hideg ellen hűen hadakozom, nem kell több téli hervasztó jelenet.   Felöltöm a farsangi jelmezemet, arcot festek, fekete fátylat rántok. Még ma este a jelmezbálba megyek, üdítő táncommal parkettát szántok.   Maszkod alá perzselő csókot szánok, a tunya társaságot felvidítjuk. Mámorban úszva ropjanak a párok, […]

Posted by
Posted in

Február másodika

Borúval telített már januárban a lelkem, a ragyogó napsütés tudna felvidítani, elég volt a szürkeségből, semmihez nincs kedvem,   de nem akármikor kell az időnek váltani, jobb maradni gyertyaszentelőkor a homályban, nem kívánnám a telet tovább hosszabbítani.   Medve uram az árnyékot akkor meg ne lássa, szeretném maradjon a táj teljes szürkeségben bújjon vissza őkelme […]