About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

Kávé aranykanállal

A fiamnak most a sors úgy hozta, el kell repülni más országokba. Örömmel hozna kis csecsebecsét, de gondosan beosztják idejét.   Hiába gondol a családjára, nem jut szabad idő vásárlásra. Kávéskanalat vesz a reptéren, hogy maradjon valami emlékben.   Odahaza izgatottan várjuk, érkezéskor kávéval kínáljuk. Ő akkor mellé tesz egy kanalat, min az adott országcímer […]

Posted by
Posted in

Még hűvös van

Viharsüvítés fonja be a házat, didergő lelkem melegségre vágyik. Hasztalan fűti bent testem a kályha. „Hűvös van, talán még a szél is fázik.”   Hiányod kimondhatatlan űrt ásott, számomra a helyzet felfoghatatlan. A szemem is hulló könnyekkel szántott, úgy nézek ki, mint egy gyászoló, maszkban.   Estében idő épp hogy csak poroszkál, a szívem újra […]

Posted by
Posted in

Szívembe zártalak

Csodálatos volt a múlt, örömteli, nem ismertünk soha akadályokat. Jutott idő egymást forrón ölelni, átérezni hihetetlen csókokat.   Telt az idő, hozta a nagy bajokat, elviselhetetlen lett szenvedésben, emésztett véget nemérő napokat, rohanásunk volt sokszor szembe szélben,   mint a futótűz a folyó vizében, erőtlenül mélyebbre rogyadoztunk. Tartottál engem a remény fényében, tudtam, veled ezen […]

Posted by
Posted in

Szabadon szárnyalva

Irigyen nézem a madarakat, kik a légben szabadon szárnyalnak. A kék égen boldogan cikáznak, kecsesen magasabbra felszállnak.   Szabadok! Szabadok? Nincs könnypatak. Ők is tagjai egy nagy csapatnak. Egymáshoz hűen alkalmazkodnak, megvan az oka minden dolognak.   Miért lehet így féltékenykedni? Az ember is tudhat szabad lenni, csak meg kellene nagyon tanulni, néha megfelelően lazulni. […]

Posted by
Posted in

Siess Rudi!

Télanyó megrázza a dunnáját, hó lepi a világ útját, házát. Csizmák pucolása folyt naponta, a télapót várják álmodozva.   Siess Rudi! Repítsd a Mikulást! Mindenfelé nagy már az izgulás. Ablakokban tisztán álló cipők, függöny mögött nem szalad az idő.   Siess Rudi! Repítsd a Mikulást! Remekül megy erre a tanulás. Példamutatóan viselkednek, megdicsérhetőek a gyerekek. […]

Posted by
Posted in

A könyv üzenete

Látom ismét kacsintgatsz már felém, észreveszlek, egyre figyelek én. Tudom nincs elég törődés veled, de én is küldök üzeneteket.   Te nem tudsz felvilágosítani, én tudok neked újat mutatni. Csak gyere ide, kezdj el nyugodni, világ összes ajtaját nyitom ki.   Itt más életeket is megélhetsz, sohasem, egy percre sem tévedhetsz. A sorok közt rejtőznek […]

Posted by
Posted in

Szélkisasszony

Álltában is izgatottan bömböl, mint egy táltosparipa, ha bűvöl. Alig várja, hogy sebes orkánként lecsaphasson valahová tüstént.   Kíváncsisága folyton csak hajtja, betolakszik minden résbe, falba. Nem számít neki árt-e vagy használ, csak a vágyait hajszolva kaszál.   Kevés neki, hogy csak szellő legyen, élvezi, hogy mindenen túl tegyen. A világnak észre kell őt venni, […]

Posted by
Posted in

Globális helyzet

Mi lesz veled te születendő gyermek, ki egy kopár földön éled életed? Porviharok közt léted tengeted. s forróság is elviselhetetlen. A gépek szmogját szívhatod testedbe, naponta műanyaggal etetnek. Nem lesznek már élhető tengerek, az iható vizet is csak keresheted. Bizonyos állatokat, növényeket már csak régi képekről ismerheted. Meddig mehet ez így tovább Emberek? Ébredjetek! Máris […]

Posted by
Posted in

Virágnyílás idején

A nyár mélyen benyújtózkodott az őszbe, cirógatásával a múlást legyőzte. Becsapta a már szunnyadó virágokat esendő bimbóik újra kibomlottak.   Olyan ez is, mint a késői szerelem, lángra lobban, aztán elmúlik hirtelen. Legszebb színeikben vígan virítanak, az első hűs légáramtól elfáradnak.   Megkopik a fejdísz, erőtlen lesz a szár, a gyenge fénysugár is el-elbujkál már. […]

Posted by
Posted in

Kis lak

A fák közötti kis faház rejtőzködik, befedte tetejét vastagon az avar. A nap is csak időnként bekéredzkedik, csend honol mindenütt, de a látvány pazar.   Mozgás nem látható, talán csak néha van, a tájba tökéletes a beolvadás. Valójában naponta van használatban, a csodák a vendégeket idecsalják.   Édes melegét belül csak az adhatja, -bármilyen szédítő […]