About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

Emberek egymás közt

“Elmerengek, nézek a nagy semmibe,” egyedül. Fájó gondolatom a múltban és a jelenben átható tényekkel keveredve összevegyül. Újabb jövőt próbálok építeni tervemben.   Hirtelen letelt az idő el kellett már jönni. Hogy lehet kiszállni a megszokott napirendből? Milyen értelmeset lehet ezután majd tenni? Könnyen élvezhető-e a szabadság közelről?   A többiek tovább róják a zsúfolt […]

Posted by
Posted in

Suttogó erdő

A hervadó fák között járok, átjárnak az őszi illatok. Hűvös a szellő, mely cirógat, pirosítja ki az arcomat.   Színek kavalkádját habzsolom, a gyönyör miatt nem távozom. Tarka lett a levelek színe, szállingózva már a dércsípte.   Sárga, narancs barna és vörös, a fák lombja már nem körkörös. Bokáig szántok az avarban, nincsen már ékes […]

Posted by
Posted in

Fény játéka

Egyre hűvösebb szellő simogat az októberi erdőben járva. Tarka lombkorona még bólogat, itt- ott réseket a fénynek tárva.   A szememet gazdagon táplálja, az idő most is eljött, nem felejt. A meleg színek ragyogtatása szinte a talaj felé lebegtet.   Hozza magával a varázslatot, mint az örök bizakodó ember, ki a jövővel tart kapcsolatot, csak […]

Posted by
Posted in

Tóparti naplemente

Száraz levelek hevernek a parton, szellő forgatja meg őket a porban. Őszi este ereszkedik a strandon, a nap szikráit a vízen szétszórja.   Narancsszínben őrzi a szokott rendet, a víz apró hullámai ringanak, melyet az univerzum-lét teremtett, lassan, óvatosan csak, nem csapkodnak.   Ráérős az élet mozgalmassága, magában az idő váltását hordja, összefolyik az alkonyat […]

Posted by
Posted in

Magányos fa

Hanyatlik az erő, eljött a hervadás, még néhány pillantás, és itt az elalvás. A bozótos is erősen megrogyott már, nem kecsegteti fel a fénylő napsugár.   Köztük kikandikál még egy ezüst nyárfa, ágai arany levelekkel pompázva. Napszítta színe hiába világítva, a váltó évszak szokása megszorítja.   Nem élteti már a távozó nyár heve, folyton folyvást […]

Posted by
Posted in

Ősszel a padom ülve

A tóparti padon egyedül ültem. a szellő már hűvösen simogatott, de küzdő nap ereje hívogatott. a tájat ködfátyolon át figyeltem.   Pasztell színek kavalkádja pompázott. Elméláztam a pillanatnyi léten, ismét néptelenek a madárfészkek. Csupán valamennyi varjú károgott.   Az őszi kikerics még próbálkozott fel-felhívni magára a figyelmet, mint a hirtelen ébredő szerelmes, ki a nyári […]

Posted by
Posted in

Emlékszem ősz volt

Pazar színpompában ereszkedtek a talajra hulló falevelek. Imitt- amott halkan megzörrentek, mikor a szél közéjük kergetett.   Némán álltam a parton, ziláltan, elmerengtem az őszi világban. A tó vize apró táncokat járt, nem értettem a létem fájdalmát.   Tovatűntél, itt hagytál szótlanul, mint hervadó virág, ahogy fakul. Árnyad vegyült csak az őszi szélbe, vége, itt […]

Posted by
Posted in

Őszbe borulva

Szökik a fákról már a levél, cicáztatja őket hűvös szél. Ezután nem lehet hűsölni, padokon ülve piknikezni.   De lehet boldogan sétálni, csörgő avarban térdig járni, friss levegőben álmodozni, a csendtől lassan lenyugodni.   Halkul a madarak zenéje, vándorlásba kezdett nagy része. Csípi a dér a fatörzseket, szinte a kérgek is könnyeznek.   A tűző […]

Posted by
Posted in

Szívek hídja

A táv köztünk szinte riasztó, jelenléted nem pótolható. Elsodort a kíméletlen lét, ellene a gondolat sem vét.   Küzd a vágy fáradhatatlanul, ezen a kapcsolat nem csorbul. Olyan, mint aki túlsó parton, átjáró nélkül leragadt ott.   Epekedve, sóvárgó képpel, mint aki egy csónakot kémlel. Nincs arra mostanában senki, ki a folyón át tudna tenni. […]

Posted by
Posted in

Játék

Örömmámorban fürdik a lélek, nincs tétje a derűs cselekvésnek. Csupajó, ami történik veled, nem kell hozzá különleges helyzet.   Mámor hóba angyalkát rajzolni, tó vízében fesztelen pancsolni, a sűrű erdőben bújócskázni, titokban a forró csókra várni.   Felszabadultnak lenni, csak lenni, felnőttként is csak gyermekként tenni. A megismerést még tovább vinni, a percet felhőtlenül kiinni. […]