About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

Belső nyugalom

Amikor kint nem hívogat a napsugár, amikor esőtől vízben áll a határ, amikor bent meleg a családi fészek, amikor szabad oltalom alatt élek,   nyugalom költözik a megtört szívembe, nem ellenkezik buzgón fájó testem se, béke és álomcsend szövi be a szobát, elhessegetem az élet összes gondját.   Olvasgatni kezdhetem kedvenc könyvemet, hátra dőlhetek a […]

Posted by
Posted in

Cselekedj!

Szüntelen rágod a magad lelkét, ez a tétlenség sorsodon nem segít. Legalább valamit cselekedjél! Az a lelkiismereten még szépít.   Mi legyen az, azt még én sem tudom, „csukd be a szemed, hagyd elméd szárnyalni,” Legyél pár percig egyedül nyugton, emiatt a szíved se fog lázadni.   Sorba állnak az újabb ötletek, bevillannak felejtett megoldások. […]

Posted by
Posted in

Bizalom

Hiányát szenvedjük ennek az érzetnek, a világ annyira megváltozott, félek, Kételkedésre kényszerít a hitedben, de ha vakon bízol, sem élhetsz sikerben.   Válasszunk lelkiismeretes szavakat, ne akarjunk megtéveszteni másokat! Az ellentéte tomboló vihart kavar, érző lélek nem bírja az ilyen zavart.   A megnyomorított, gyanakvó érzések, rémisztő betegséget előjegyeznek. Az őszinte szó, ha még nagy […]

Posted by
Posted in

Esélyek

A kétséges kínokon haladtam, rádöbbentem, nincs tovább előre. Már a kitartás sem segít rajta, a kór végérvényesen legyőzte. Ettől már minden össze lett dőlve. “Az élettől kaptam még egy esélyt,” ne maradjak teljesen lelőve. Bár hordozhatja az összes veszélyt, az észérvvel győzött meg egy személy. Sikerrel járt most a próbálkozás, lassan épülgethet az új kedély. […]

Posted by
Posted in

Őszi erdőben

Elnyúlt az őszi napfény gyönyörködtető pompája. Élvezettel szívja minden percét a test magába. Vágyva vágyik a természetbe, hogy lelkét éltesse. Aranyló és mézszínű levelek légben lengenek. Nyugalmat varázsolnak a lélegzetnek csendesen. Egy-két jógagyakorlat tökéletesen megférjen, a meditáció segít a magányos ösvényen. A gondolat felfelé emelkedik az elmében. Tökélyre letisztul az érzés, a világ kitárul. Az […]

Posted by
Posted in

Darvak a Hortobágyon

Tömlöc- sötétből lassan ébred a hajnal, a kelő nap narancsszínt vetít a lápra. A víz visszaveri e nagy sárgaságot, így kelti itt a terítői látszatot.   Apró mozzanattal indul az ébredés, az eltökéltebbeknél már emelkedés. Mozgásuk apró hullámokat keltenek, míg a fény a határra sugarat ereszt.   Újra beindul szoros rendje a napnak, a darvak […]

Posted by
Posted in

Szélnél sebesebben

A szikes pusztán, mint földre szállt felhő, fekete tömörülésként jelenő. Körötte fenséges délibáb hegyek, erőteljesen mozogva közeleg.   A nevezetes hortobágyi ménes, csodás paripáik szőre oly fényes. Síkon szélnél sebesebben vágtatnak, a csikósok karikással csattognak.   Az összehangolt mozgásuk szépsége, izmok egysége, szemnek tüneménye. Úgyszólván már repülni is tudnának, valódi hódítói a pusztának.   Gyöngyszemei […]

Posted by
Posted in

Pozitívan

Eljött az idő, élni akarok, nincs már semmi, amitől tarthatok! Megoldottam már sok ezer gondot, el kell hagynia régi porondot.   Találni szeretnék új ügyeket, feléleszthessem alvó tüzemet. Egészséget erősen táplálni, régmúltra vissza se tekinteni.   Vezérfonalat végig követni, mint ahogy a gomba tud jól élni. A rothadó, öreg fa törzsében, meglelte a táplálékát bőven. […]

Posted by
Posted in

Emberek egymás közt

“Elmerengek, nézek a nagy semmibe,” egyedül. Fájó gondolatom a múltban és a jelenben átható tényekkel keveredve összevegyül. Újabb jövőt próbálok építeni tervemben.   Hirtelen letelt az idő el kellett már jönni. Hogy lehet kiszállni a megszokott napirendből? Milyen értelmeset lehet ezután majd tenni? Könnyen élvezhető-e a szabadság közelről?   A többiek tovább róják a zsúfolt […]

Posted by
Posted in

Suttogó erdő

A hervadó fák között járok, átjárnak az őszi illatok. Hűvös a szellő, mely cirógat, pirosítja ki az arcomat.   Színek kavalkádját habzsolom, a gyönyör miatt nem távozom. Tarka lett a levelek színe, szállingózva már a dércsípte.   Sárga, narancs barna és vörös, a fák lombja már nem körkörös. Bokáig szántok az avarban, nincsen már ékes […]