About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

Fény játéka

Egyre hűvösebb szellő simogat az októberi erdőben járva. Tarka lombkorona még bólogat, itt- ott réseket a fénynek tárva.   A szememet gazdagon táplálja, az idő most is eljött, nem felejt. A meleg színek ragyogtatása szinte a talaj felé lebegtet.   Hozza magával a varázslatot, mint az örök bizakodó ember, ki a jövővel tart kapcsolatot, csak […]

Posted by
Posted in

Tóparti naplemente

Száraz levelek hevernek a parton, szellő forgatja meg őket a porban. Őszi este ereszkedik a strandon, a nap szikráit a vízen szétszórja.   Narancsszínben őrzi a szokott rendet, a víz apró hullámai ringanak, melyet az univerzum-lét teremtett, lassan, óvatosan csak, nem csapkodnak.   Ráérős az élet mozgalmassága, magában az idő váltását hordja, összefolyik az alkonyat […]

Posted by
Posted in

Magányos fa

Hanyatlik az erő, eljött a hervadás, még néhány pillantás, és itt az elalvás. A bozótos is erősen megrogyott már, nem kecsegteti fel a fénylő napsugár.   Köztük kikandikál még egy ezüst nyárfa, ágai arany levelekkel pompázva. Napszítta színe hiába világítva, a váltó évszak szokása megszorítja.   Nem élteti már a távozó nyár heve, folyton folyvást […]

Posted by
Posted in

Ősszel a padom ülve

A tóparti padon egyedül ültem. a szellő már hűvösen simogatott, de küzdő nap ereje hívogatott. a tájat ködfátyolon át figyeltem.   Pasztell színek kavalkádja pompázott. Elméláztam a pillanatnyi léten, ismét néptelenek a madárfészkek. Csupán valamennyi varjú károgott.   Az őszi kikerics még próbálkozott fel-felhívni magára a figyelmet, mint a hirtelen ébredő szerelmes, ki a nyári […]

Posted by
Posted in

Emlékszem ősz volt

Pazar színpompában ereszkedtek a talajra hulló falevelek. Imitt- amott halkan megzörrentek, mikor a szél közéjük kergetett.   Némán álltam a parton, ziláltan, elmerengtem az őszi világban. A tó vize apró táncokat járt, nem értettem a létem fájdalmát.   Tovatűntél, itt hagytál szótlanul, mint hervadó virág, ahogy fakul. Árnyad vegyült csak az őszi szélbe, vége, itt […]

Posted by
Posted in

Őszbe borulva

Szökik a fákról már a levél, cicáztatja őket hűvös szél. Ezután nem lehet hűsölni, padokon ülve piknikezni.   De lehet boldogan sétálni, csörgő avarban térdig járni, friss levegőben álmodozni, a csendtől lassan lenyugodni.   Halkul a madarak zenéje, vándorlásba kezdett nagy része. Csípi a dér a fatörzseket, szinte a kérgek is könnyeznek.   A tűző […]

Posted by
Posted in

Szívek hídja

A táv köztünk szinte riasztó, jelenléted nem pótolható. Elsodort a kíméletlen lét, ellene a gondolat sem vét.   Küzd a vágy fáradhatatlanul, ezen a kapcsolat nem csorbul. Olyan, mint aki túlsó parton, átjáró nélkül leragadt ott.   Epekedve, sóvárgó képpel, mint aki egy csónakot kémlel. Nincs arra mostanában senki, ki a folyón át tudna tenni. […]

Posted by
Posted in

Játék

Örömmámorban fürdik a lélek, nincs tétje a derűs cselekvésnek. Csupajó, ami történik veled, nem kell hozzá különleges helyzet.   Mámor hóba angyalkát rajzolni, tó vízében fesztelen pancsolni, a sűrű erdőben bújócskázni, titokban a forró csókra várni.   Felszabadultnak lenni, csak lenni, felnőttként is csak gyermekként tenni. A megismerést még tovább vinni, a percet felhőtlenül kiinni. […]

Posted by
Posted in

Ajándék

Gyönyörű csillogó csodák, nevekre szóló adomák. Gravírozott tollak, ékszerek, csupa egyedi kedvencek.   Mosolyt csalnak az ajkakra, vidámságot a hangokra. Percekig még élveztethet, aztán félre lehet tenned.   Feledésbe elmerülnek, fiókból elő sem kerülnek. Jön a következő menet, az is ad némi örömet.   Nem szól hozzád semelyik se, nem gyógyír a sebeidre. Akkor se […]

Posted by
Posted in

Miért?!

„Elmondanám, de nem tudom,” fáj nagyon, marcangol a tény a gondolata is. Mennyit érhet neked az a pénz-vagyon? Idevágtad, égett, szúrt, mint a tövis. Azóta éjszakákon át csak fekszem, hosszan merengve a sötét semmibe. Nem jön álom a szomorú szememre, hogy juthattunk ennyi éven át ide? A törődésre, szeretetre vágytam, helyette ez a bánat lett […]