About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

A nő

Még gyermeki énje itt- ott megvillan, mikor formás idomai már a felnőtti létet vetíti, mert már ő nő.   A leányt a szerelem odaadó anyává teszi. Angyalian tiszta lelket, feltűnő fényességet adományozott neki, mert ő egészen nő.   Bűbájos szépséggel, varázslatos szeretettel, örökös törődéssel, csordultig tele szívvel, áldott az ő jelenléte, mert teljes lényével   nő. […]

Posted by
Posted in

Gondolatban mindig várok

Naponta várom a változásokat. A boldog perceket, a szebb éveket. Várom a munkát, s a hétvégeket. A hívást, a törődést, új híreket.   Várom a családomat, barátokat, akik közel vagy nagyon távol vannak. Várom, hogy melegítsék a lelkemet, átöleljenek, mindig szeressenek.   Várom a havas telet, a napsütést, melyek világossággal töltenek meg. Várom a szivárványokkal […]

Posted by
Posted in

Elérhetetlen vágy

Gyötrő kínok után porba ejtett tervek. Hiába való tettek romba dőlt álmok.   A remény didereg, nem akarja feladni, pedig döngetnek nála, alig bírja  tartani.   Újra neki lendül, beleütközik a falba. Sötét orkán tombol, mégis küzd kitartva.   De még így is semmi. Eredménytelen a harc. Csak a hit ad erőt örökké így élni.

Posted by
Posted in

A gondolat harca az élettel

Fröcsög a gondolat, kapkod ide-oda. Nem érzi a csodát, látszólag otromba.   Fáj az, mit eddig a lététől elvártak. Nem látják az okát a bús vánszorgásnak.   Ha pír keletkezik saját kedves bőrön, azonnal elszalad. Mi lesz a szín alatt?   Érdes a hangulat, kevés a levegő. Nem csak önsajnálat a fénytelen jövő.   A […]

Posted by
Posted in

Ajtók közt

Mondják: „Ha egy ajtó becsukódik, nyílik helyette egy  másik!” Mondanák, ha nem nyílik, akkor nyisd ki te! De az új nem a régi! Nincs bejáratva! Csikorog, ha tolják nincs megolajozva. Meg-megakad, nem akar tárulni. A résen nem lehet átjutni. Erővel lehet csak ráhatni, de a test belefárad, alig bír már küzdeni. Mögötte sötét van, az […]

Posted by
Posted in

Most is

Sir a szemem napok óta. Hullik a könny patakokba, Csendben fojtogat titokban, hogy más sose lássa.   Sír a szemem napok óta. Miért nem hagyja már abba? Minden napon ezt csinálja, szomorú sorsát siratja.   Sír a szemem napok óta. A lelkem vigaszát várja, de most is minden hiába, elmaradt a boldog óra.   Sír […]

Posted by
Posted in

Lángnyelvek

A félhomályban két aprócska láng integet ki a parázs alul egymásnak.   Egyre több és több levegőhöz jutnak, feljebb, még feljebb nyújtózkodnak.   Már jóval fölötte járnak a legnagyobb parázskupacnál is, még mindig nyúlnak.   Kitartóan küzdenek, hogy összeérjenek, perzselő szerelemből töltekeznek.   Egyre csak magasabbra emelkednek. A szél segíti útjukat, meleg légáramlat.   Most […]

Posted by
Posted in

Gondolatban mindig várok

Naponta várom a változásokat. A boldog perceket, a szebb éveket. Várom a munkát, a hétvégeket. A hívást, a törődést, új híreket.   Várom a családomat, barátokat, akik közel vagy nagyon távol vannak. Várom, hogy melegítsék a lelkemet, átöleljenek, mindig szeressenek.   Várom a havas telet, a napsütést, melyek világossággal töltenek meg. Várom a szivárványokkal szőtt […]

Posted by
Posted in

Keresve

Egyedül bolyong a lélek, kutatgatja az örömét. Mindhiába keresi azt, lassan elveszti a hitét. Nyughatatlanul kóborol, újra meg újra próbálja. A szeretet olyan ritka, mint a víz a sivatagban. Fárad a meggyötört test is. Már le- lemond a képzelet. Feszít a lét, elköszön a vágy. Marad az álom, a sötét. Nem is tudni hol tarthat […]

Posted by
Posted in

Kapaszkodó

Szertefoszlott lételemek sallangjából  építkezett. A lehullott morzsákból járható utat épített.   Kevés volt hozzá akkor már a kitartó, szívós akarat. Nem akármilyen segítség kellett, olyan alig akadt.   Egy hajszálon mozgó kapcsolat, – nem szerelem, vagy barátság- vitte tovább a minden napokat, adva a megmenekülést.   Nem ígért, sem számon nem kért, jelenlétével átkarolt. Erőgyűjtő […]