About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

Fogy az erőm

Nem csak az idő teszi, a kor sem kíméli testem. Láttam már másokon, de magamon nem hittem. Lassacskán fáradok, be kell osztanom a napot. Nem lehet mértéktelenül kihasználni a perceket. Nem idő nincs naponta, az erő az, ami korlátozza. Hamar izgat a kevés is, nem kompenzál a vágy se már. Inkább szembe száll. Elég! Mára […]

Posted by
Posted in

Kár-pótlás

Miért gondolják emberek, hogy amit elrontottak, kiválóan javítani még egyszer meglehet?   A pót az nem az eredeti. Az idő nem vár senkire. Megvenni, helyettesíteni, változtatni rajta nem lehet.   Az elrablott lehetőség, a megtépázott  energia, a szív- szeretet egésze, mind örökre odaveszett.   A gyötrő kínok nyoma, a lélekben nyomot hagy. Örökké magával hordja […]

Posted by
Posted in

Ma élni

Reményt vesztett álomban kóborol az éjszakában. Nem érti, s már nem is kérdezi, miért a lét. Hisz már olyan sok rossz életélményt végig megélt. Már megtanult csendesnek maradni a fejetlenségben. Minek a felhajtás, nem változik a lét-minőség? Legfeljebb ember a sorsának nem lesz kedveltje. Nincs sóvárgás, nem kell vágy, s álom, semmi változás. Élni másképp […]

Posted by
Posted in

Csak a csend van velem

Hallgat a csend mindenütt, üresek az új szobák. Lelassult az élet, szinte az idő megállt. nem siettetnek a percek, de nem is vár már haza senki. Elmentetek mindnyájan, nincs kiről gondoskodni. Ki? Merre? Új helyet kerestek. Ki fent a mennyekbe, ki a nagyvárosi lármába, hol a párját megtalálta. Hiányotok hihetetlen, nagy űr keletkezett bennem. Olyan […]

Posted by
Posted in

Küzdelem

Gyötrő kínok után, porba ejtett tervek. Hiába való tettek, romba dőlt álmok.   A remény didereg, nem akarja feladni. Döngetnek nála is, alig bírja  tartani.   Újra neki lendül, viharba ütközik. Sötét orkán tombol, küzd, mindhalálig.   De még így is semmi. Nem változik a sors. Csak a hit ad erőt, ezt végig küzdeni.

Posted by
Posted in

Meddig?

Már örömben nem osztozik, bajban néha még kapaszkodik. Ilyenkor a sóhaj tovaszáll, a boldogság- rezgést rezonál.   Azonnal hat, de az ész nem tudja palástolni, hogy mennyire fáj. A kín között száraz lesz a könny, elsorvad a vágy, nincs remény.   Meddig? Meddig lesz ez még így? Míg a lélek ki nem száll? Az összeroncsolódik […]

Posted by
Posted in

Ellopott boldogság

Álom volt, gyönyörű, közeledő vágy-öröm. Hitet, energiát adó, homályból csillanó fény.   Még nem mutatkozott, csak felvillant hirtelen. Megmaradt, de kioltotta a várakozás örömét.   Fátylat nem lengetett. A pillanat bűvölete még elő se bukkant, már tétován tovaszállt.   Alig érinthetett meg. Elillant, mint egy varázslat. Magával hurcolta a beteljesületlen vágyat.

Posted by
Posted in

Nem csak egy alkalom

A hála virágait szedtem össze egy csokorba. Köszönetem jeléül nem csak egy alkalomra. Te vagy, ki mindig meghallgatja panaszaimat. Mindig te jelented ilyenkor a vigaszomat. Ha tanács kell hozzád mindig fordulhatok, lelkemnek gyógyír ahogy simogatod. Köszönöm, hogy vagy nekem évtizedek óta, nem is hasonlítható hozzád a pszichológia. Az élet sötét foltjaiban világosságot adsz. A világosságban […]

Posted by
Posted in

Szerelem, szakadékon át

Puha párát hoz egy gyenge szellő, nem sokára elered a megmentő eső. A köztünk levő szakadékot a víz kitölti, hogy átevezhess hozzám, megteremti.   Ha ez a csapadék időnként nem volna, állhatnánk egymástól elhagyatottva. A sorvadó vágy idővel elszáradna, fonnyadtan esne bele a mély lyukba.   Amikor a ladik alá víz lopózik, szívünkbe mindig boldogság […]

Posted by
Posted in

Folt

Nyitott lélek hullámzik ide-oda, feltűnően látszik nem ostoba. Mamlasz, ki csillapíthatná a mozgást, inkább okoz rajta egy marást. Folt, majd seb keletkezik rajta, mélyül  az alját nem is látja. Lenn vér és könny áztatja De őt ez itt meg nem hatja Csak be kellene kötni a sebet, szép szóval : élek, szeretlek. A heget eltüntetni […]