About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

Őszi fényben

Pára-fátyol ül reggelente a tájra, ráérősen hömpölyög benne a szellő. Csak a nap sugara fürdik a hűst állva, kezében gyengül a hőemelő gyeplő.   Mindenkor erőtlenebbül emelkedik, a természeten már kevésbé gyarapít. Fakulóokker ruhába öltözteti, a közeledő évszak felé irányít.   Éretten mosolyog az idei termés, vándorlómadarak csapata útra kész. Beindul a szeptemberi nyüzsgés – […]

Posted by
Posted in

Holdvilágos éjszakán

A folyóban fürdik a Hold sugara, a mindenséget sötétség uralja. A parton parányi lámpák pislognak, a víz hátán elszórtan megcsillognak.   Kettőnk szíve lángoló tűzzel izzik, mint mikor az égő kemence nyílik, ha lehetne azt messziről észlelni, nem tudna senki sötétben tévedni.   Elvétve csobbant az evezőlapát, lassan elhalkította suhogását. Csak az éjszakai csend dala […]

Posted by
Posted in

Az élet csodái

Az emelkedő nap fénye, tükröt tart a tó vízére. Minden napi sorstörténet, így alakult ki az élet.   Bársonyos fény megigézi a testvérpárt, ahogy nézi. Még ártatlan, tiszta lelkek, mint csodára, felfigyelnek.   Kezdődik a gyönyörködés, fiús, lányos érdeklődés. Megismerik a világot, meglelik a boldogságot.

Posted by
Posted in

Emlék

Abban a pillanatban is folyt az élet, zöldültek a növények, csillogott a tó. Csúszós lett a terep, eső esett éjjel, ettől vált ez az állapot lelket maró.   Villámgyorsan csusszant a leány a vízbe, a pocsolyatenger teljesen ellepte. Láttán az embernek majd megállt a szíve, rögvest a lábam ösztönösen követte.   Erősödő karral kapkodtam utána, […]

Posted by
Posted in

Szent István és az új kenyér ünnepe

Rég volt, több, mint ezer éve földjeinken, mikor István térítette őseiket a hitvallásához hű kereszténységre, államot alapított a medencében.   Hozzá díszes, aranyos koronát kapott, amely Szilveszter pápa által adatott. Nem minden napi kitüntetés részese, ma is büszke népünk erre az érdemre.   Ekkorra érik be a gabona haszna, új búzából kerül kenyér az asztalra. […]

Posted by
Posted in

Alkotmányunk ünnepe

Népünket a hadiszerencse elhagyta, felülmúlhatta a nyugat tudománya. Meg kellett állapodni ezen a földön, tovább senki ártatlanokat ne öljön.   István vezette ekkor a magyar népet, aki alapító törvényeket képzett. Örök helyhez kötötte az embereket, hozatott hittérítő keresztényeket.   Állammá alakította az országot, hozzá a koronát a pápától kapott. Leszámolt ő valamennyi ellenséggel, áradt ránk […]

Posted by
Posted in

Katasztrófa

Mennyből dübörgött a lét romboló dobja, cikázott az ég rőt nyila. Tüzét pillanatokra a földre dobta, villant, mint ártó mágia. Szapora cseppek zuhantak rá a tájra, összes létezőt árasztva. Itt-ott erőteljes jéggömbökké váltak, nem csak természet bánhatta. Hajnalban rettegve kúszott felé a nap. Vajon milyen látvány várja? Olyan viharvert volt előtte a pamlag, mint ahol […]

Posted by
Posted in

Búcsú a tengertől

A jóleső, vidám percek szélsebesen távolodva peregnek. A múló idő derült pillanatában máris ott az elválás. A lemenő nap bemerült a tengerbe, már csak szikrája lebeg. A datolyapálma fiatal dereka hajlong búcsúszavamra. A tarka virágok karjukat kitárva intenek szomorkodva. Még egy utolsó hullámot vet a tenger hunyászkodva, szerényen. Rám borul a fénytelen, árnyas éjszaka, távozás […]

Posted by
Posted in

Holdfény és szerelem

Az aranyló sugarak lassan elfogytak, mint táplálatlan láng szürke színné rogytak. Titokzatos, ezüst hold vette át a trónt, a fonalával fényt szórva a takarón.   Ott toporgott már vontatott percek óta, két fa közét vágyaival teleszórva. Levelek szabályos zizegése megszűnt, belőle erősebb surranáshang kitűnt.   Nesztelenül egymás karjaiba szálltak, örökös beteljesedés, mit kívántak, mint imádottjáért […]

Posted by
Posted in

Néma kérdések

Hívó szemeid szemembe ívódnak, úgy érzem, a lelkemig behatolnak. Erős sóvárgásodra válaszra vársz, pedig ajkadon minden hangot lezársz.   Találgatom a gondolataidat, mely tekinteteid fényéből rám hat. Bemerészkedem a lélek létedbe, hogy ne legyen az óhaj eltemetve.   Szeretet fonala köztünk sugárzik, mint a tenger vize, nem úgy hullámzik. Meleg érzésekből lett megsodorva, a megfelelő […]