About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

Szemedben

Vágyom vágyaim felfedezni szemedben, a ragyogásának imádója lettem. Váratlan érzések futnak végig rajtam Hol van az, amiért idáig rohantam?   A világot vélem benne érzékelni, mely bennem is csak a kétséget ébreszti. Homályossá válik az élet jövője, mint ami felé szöges háló van szőve.   Növekvő foltok fedik láthatóságát, mint szörnyek kerülgetik az ember házát. […]

Posted by
Posted in

Közelgő pillanat

Álmodozó lettem meghitt perceimben, amióta a jöttödről értesültem. Te szerepelsz pislákoló terveimben, életem értelmétől fellelkesültem.   Folyton a fennkölt pillanat foglalkoztat. mikor átjutsz végre az akadályokon. A figyelmem össze-visszakalandozgat, mint tarka lepke a színes virágokon.   Elképzelem, milyen lehet együtt veled mikor ölelő karjaimba tartalak. Áthatolhatatlan palástkén védelek, nem kell félned, nem engedem, hogy bántsanak. […]

Posted by
Posted in

Elillant fények

Aranyszínre vált a felhő párna, amit ráfestett a napsugara. Kényelmesen bukik le nyugatra, húzza fényét szálakban zugába.   Zsugorodik ragyogó ruhája, nem számít mára újabb futamra. Vakhomályosság a nap jutalma, belemerül az éji nyugágyba.   Árnyas idő lépeget helyébe, nem is láthatsz az élet bércére. csendesedik a forrongó világ.   Nem hordozza tovább kínzó gondját. […]

Posted by
Posted in

A nap már nem melegít (szonett)

Növekednek a fátyolos árnyak, a nap ereje sejtelmesen rogyott. Fénycsillámok alacsonyon járnak, a köveken már őszi eső kopog.   Hátamon hűvös áramlat dobol, lelkem lehűl, vacog egyedül belül. Jöjj kedves, a szívem érted dobog, a te tested melegségébe merül.   Egyre magasabb hőfokra hevül, ölelj szorosan erős két karodba. Ereimben a zene felcsendül, életemet az […]

Posted by
Posted in

Hídak

Változó világban a cél türelmetlenebb, megállásra nincs megoldás. A gyorsulás egyre elkerülhetetlenebb, az úton nincsen parkolás.   Gyakorta a távolság is átláthatatlan, híd kell, nem jöhet lemondás. A folyó partok között ez olyan vonalban, mint embernél a kézfogás.   Óhatatlanul muszáj az összeköttetés, mert magányában elveszik. Aki kapcsolódások után nem keresgél, a hidat észre se […]

Posted by
Posted in

Galagonya

A pára fátyolos est korán közelít Őszanyó idején. Az utolsó fuvallat megrázkódtatja a vörös köpenyét.   Hervadozó bokrok között kivillannak hamvas, ringó fürtök. Tövisek karolják a piros bogyókat, tájnak adnak üdvöt.   A megsárgult zuzmócsomó a kéregre tudatosan tapad. Ág végén a madárka hangját próbálja, ékesen szól dala.   Nagyszerű, hogy nem dideregtet még a […]

Posted by
Posted in

A természet meséje

Napok óta veri az erdőt az eső, nedvesen csillogó fű kéri a szellőt. Lassan a fény felhő fölé kerekedik, a vízcseppeket a növények levedlik.   A satnyuló falevelek mélybe esnek, színes szőnyegként lepik be a terepet. Ott hagyott fatuskón landolva lecsúsznak, alattuk a mohacsomók belehúznak.   Irigykednek a tolakodó gombákra, kik egymást sem szívlelik a […]

Posted by
Posted in

Emlékezés

Sötét felhők alatt hűvös eső szitál, díszbe lettek öltöztetve a sírkertek, pislákoló mécsesekben fény hezitál, a lelkünket lelketekkel összekötnek.   Emlékek sorai összekeverednek, a családból magam maradtam itt szinte, a szorításból a fájdalom nem enged, a hanyatlás mindnyájatokat elvitte.   Szenvedések sorozatát átéltétek, a gyötrelmek után ideérkeztetek, szemeim most is fájó könnyektől égnek, peregnek, mint […]

Posted by
Posted in

Szirmok

A bíborvörös rózsa bársonyos szirmán a derűt felém árasztja. Leveleit széttárja csalogatóan, lelkem mámorban áztatja.   Szirmokra írva küldöm az üzenetem, szellő szárnyán ér el hozzád. Tudd, már előre érezheted az árját, örülnék, ha befogadnád.   Rászínezve láthatod szívem szavait, hű érzésekből erednek. A magány letisztította a szándékom, érted módfelett epedek.   Te vagy a […]

Posted by
Posted in

Aranyló levelek

Szendén sompolygott, színezve a tó partját, ellopva az évnek erős napsugarát. Erőtlen fényben fakította a zöldet, zizegős avarral töri meg a csöndet.   Földig hajol a fűz mézszínű vesszeje, mintha színével az ősznek tisztelegne. Aranyló levelét ringatja a szellő, hódolóan mosolyog hozzá a felhő.   A tó hulláma is lendít olykor rajta, mikor a fejét […]