About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

Pipacs a repcésben

Száguldunk a kikelet ölelésében, szemünk elvész a szántó felvételében. Napsárga repce magát itt illegeti, léte a boldogságot feljebb vezeti.   Tábla tenyerén itt-ott pipacs kandikál, piros sziromlevele messzire kiált. Felemelt fővel csodálva nézegeti, hogy a sárga tenger őt miként legyezi.   Az aranyló búzában lenne a helye, társa az égszínkék búzavirág lenne. Környezetében egyiket se […]

Posted by
Posted in

A tenger felé

Forrón tűz a nap a delelő égaljára, színpompában ragyog az éghajlat virága. Kelletteti magát az elgyengült szellőben, illatával csókolja a járókelőket.   Hívogatja a kép látványa a turistát, miközben hallgatja a hiteles krónikát. A falak színe beolvad a napsugárba, csak a tengerre nyílik ragyogó ruhája.   Imitt- amott a királykék büszkén legyőzte, ahol már a […]

Posted by
Posted in

Kitartás

Nem álom állapot ez a jelen, számára szinte viselhetetlen. Félve kell a pillanatban élni, így csak a jövőre tud gondolni.   Elnyújtott az út a megoldásig, tele van görönggyel zsúfolásig. A cél stabilan áll a távolban, lélekben tűz izzik tágas gondban.   Fontos az erő, valós kitartás, nem veszhet el egyetlen pillantás. küzdelem uralhatja a […]

Posted by
Posted in

Sírásból nevetés

Sejtelmesen ült számára az állapot, a részletekből oly keveset hallhatott. Gyakran újra és újra izgult miatta, azt sem tudta, kiben állhatna bizalma.   A gondolatai vadon vándoroltak, a pompás, színes álmok elhalványodtak. Megfakult arcát könny- függöny sűrűn lepte, takarta, hogy senki sohasem leshesse.   Színtelen, monoton maradt az élete, nem virágozhatott a képzelete se. A […]

Posted by
Posted in

Okok – okozatok

Váratlan beállt pillanat, felfoghatatlan állapot. Eléd rakott egy tűzfalat, meg kell élni a holnapot.   Utat törni képtelen vagy, változtatni kell világot. A lelki erő odafagy, csillapítsd le a villámot!   Keress valódi okokat, mutasd kötetlenül magad! Akármi el nem tiporhat, feltáratlanságból fakad!   Kezd feledni a kínokat, a megoldás jobban kapjad. Akkor “tudod a […]

Posted by
Posted in

Vízesés

Elvonult az áldatlan zivatar, tiszta lett a lég, semmi nem zavar. A hepehupás kőrengeteg közt, a lezúduló víz ereket tört. A csendből kirí a muzsikája, ahogy rátalál az új világra. Bátran simogatja a köveket, szépségével vonza a tömeget. Csodálják a habzó zuhatagot, ahogy kecsesen alkot patakot. A nap beleragyog a hullámba, mint a szerelmes szív […]

Posted by
Posted in

A tomboló vihar

A horizontra szakadt az összes felhő, az ég azúrkékje feketén szenvedő. Irtózatos mennydörgések közepette, a ragyogó puszta fényét eltemette. Cikázó villanások sejtetnek létet, kirívón okoznak valódi félelmet. Az erős szélvihar ide – oda kapkod, magával sodorva a fanyar holnapot. Kiterjedt vízfüggőny okoz fordulatot, széjjel szórt jéggyöngyökkel gerjeszt haragot. Szétroncsolja, ami az útjába kerül, állhat a […]

Posted by
Posted in

Kertemben (mondóka)

Itt a vágyott, víg nyárelő, vízre ült a virágmező. Nyílik a fehér liliom, a szépségét szemmel iszom.   A tó tükréből kiálló, illata orron vibráló. Széles, fényes zöld levele, kerekdeden tesped vele.   Csigák sütkéreznek rajta, a széleket meg-megnyalva. A béka boldogan ugrál, mint aki örömmel bujkál.   Nimfa, lótusz, tündérrózsa, tudja mindig hány az […]

Posted by
Posted in

Lezárva

Gyermekként korlátok közé keveredtél, hirtelen záródtak az ajtók előtted. A kínszenvedés mókuskerékbe estél, a gond árnyéka lebeg folyton fölötted.   Szüntelenül szűkült a lehetőséged, a látószöged zsugorodásnak indult. Zárva a múltat, született új törvényed, a szokatlantól senki szíve nem vidult.   Egyhangúvá vált a szánalmas életed, nem jöttek ábrándok, célok, új remények. Egyre kisebbé formálódott […]

Posted by
Posted in

Alkonyat a szerpentinen

  Sudár fák közt kanyarog az utam, olyan, mint egy égig érő futam. A csodás világ szinte rám rohan, mintha a hegy ölelne meg hosszan.   Fent megállok, élvezem a pompát, feltáruló völgy édes mámorát. A hegy csúcsára kiült az este, a mélységet a fátyol belepte.   Lenn a hanyatló nap sugarai, fényszalagokként már vonulnak […]