About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

A János – hegyen

Ismerkedem a szédítő Budapesttel, néhány családtagom itt él élvezettel. Epekedem a János – hegyi tetőre, legyen a képzeletnek megfelelője.   Változatokban feljuthatunk a csúcsra, nem lehet elcsábítani gyalogútra. Előttünk a népszerű drótkötélpálya, ez lesz a mai utam vezetőszálja.   Összefont, rugalmas acél az anyaga, a kaptatón számottevő oszlop tartja. A sínpár kíméletesen emelkedik, no para, […]

Posted by
Posted in

Ennyit akarok (szonett)

Ennyit akarok  (szonett)   Kinek egészsége makulátlan, színes lepkeszárnyakon röpködhet. Festheti álmát vágya ritmusában, csettintésre talál már örömet.   Kinek van kivel útján haladni, nem magában hordozza terheit. Biztonságban töltheti napjait, a szerelem színezi perceit.   Kinek gyermeke van, gondoskodhat, unalom nála a hervadásé. Szeretettől vígan olvadozhat, mint szájban az édes csokoládé.   Ezektől az […]

Posted by
Posted in

Lágy fuvallat simogat (szonett)

  Felkavart lelkem szabadulni vágyott, egyre messzebb, fölfelé kívánkozott. Levegőért a hegynek nekivágott, levethesse a felesleges gondot.   A csúcson tágan meredezik szemem, fűszálak finoman intenek felém. Virágok szirmukat tárják csak nekem, lágy fuvallat simogat, mint tünemény.   Élvezetes érzés magához ölel, a feszültség elemeire esik. A csend, a nyugalom ájerje közel, közérzetemet már színessé […]

Posted by
Posted in

Elbűvölve

  Suttyomban surrant felénk, tettét titkolva, ragyogott a napsugár, nem volt kioltva. Leselkedve éjjelente festegetett, virradatra a művére párát hintett.   A szeptemberi pirkadatban jelezte, megérkezett e percben az ő ideje. Sárgává, rozsdássá bűvölte az álmot, az eddig zöldellő kapott búcsúcsókot.   Árnyékukkal a vizet is átszínezte, alig ismer az ember a természetre. Esve a […]

Posted by
Posted in

Kis kavics (szonett)

A Földközi tengernek közepén, kicsi sziget van, látszik a felszínén. Előtte kőhegy áll, mint egy szirén, Aphrodité ágya áll a tetején. Turisták tömege a szegletén, szív-kavicsot keresgél a víz ívén. Szerelemben bízva itt őszintén, valóra válik találni, keresvén. Újabb és még újabb kerül elő, telik a marok, látható nagy öröm, annyi akad már, hogy nem […]

Posted by
Posted in

Értelem

Fáj az élet, csorbult a tartalom, szinte nem akadt valós alkalom. Ahogy jött, úgy el is száll hirtelen, pillanatot sem érzékelhettem.   Az egyéniségét elvesztette, lezárta a világot merevre. Nincs igaz öröm, nem tágul a tér, álnokság színtere maradt a lét.   Merre menjek? Hol kutassam útját? Eltűnt, elásták éltető múltját? “…az emberséghez méltó értelem, […]

Posted by
Posted in

Helyzetem

Felgyorsult a világi lét, egymást érik az új csodák. A tudásszomjat fokozzák, pörgetik az élet filmjét.   Haladjunk még tovább, tovább! Az idő csak egy pillantás. Nem fér bele sok kihagyás. menetelni kell még odább.   Nehezen teljesítek már. ” Agg szívem gyötrelemben ég S amit elért, már – nem elég.” kell helyébe igaz mentsvár. […]

Posted by
Posted in

Üzen az ősz

Üzen az ősz Sarkunkban ezután az ősz toporog, fényereje erősen visszafogott. Lehet a tartalékot gyűjtögetni, közel a tél, az új évszak üzeni.   Ne gyászold búsulva a forró nyarat, adott tömérdek éltető aranyat! Öltöztesd fel a szíved színes díszbe, legyen minden vágyad kielégítve!   A küzdelemnek nem lehet kétsége, tekinteted vesd tetteid végére! Hőn áhított […]

Posted by
Posted in

Töltsd meg a kosarat!

Kinyílott szerető szívem virága, mint a fedelét emelő kosárka. Színültig van jósággal, megértéssel, számára a létben semmi se kényszer.   Jut adományából bárkinek bőven, megtölti batyuját az éhezőnek. Tudás, siker, együttérzés, jutalom, termett bent terebélyesen nagy halom.   Töltsd meg szívedet, mint üres kosarat, készítsd fel vele éltető utadat! A boldogságból helyezz a legtöbbet, ne […]

Posted by
Posted in

Késő (szonett)

Kész, még a türelem is eltörik, nincs olyan erő, mely törekedni bír. Az állapotra nincs kellő gyógyír, a kitartás helyét mással megtöltik.   A szeretetet már nem üldözik, elfogy, mit a küszködő lélek kibír. Sötétbe vonul az alkonyi pír, az elégedetlenség földre ömlik.   Kár a könyörgésért, nincs bocsánat, kiürült és élhetetlen a légtér, tovább […]