About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

Lelkem, sötét, mély bugyrában keresgélek, rémesen emésztenek a kapott tények. Újra élem a fájó pillanatokat, melyek szívemben ily nagyokat hasogat.   Morfondírozom folyton a megoldáson, véletlenül sem jön a szememre álom. Forgolódom, a szavakat hányom-vetem, mindenfelől a kérdések özönlenek.   Meggyötört arcomon a könnycsepp pereg, ebben a helyzetben mitévő lehetek. Ez a képtelen állapot oly […]

Posted by
Posted in

Júniusi esőzés

Újra tornyosultak a fekete felhők, villámok cikáznak, csattog a levegő. Valósággal szakad naponta az eső, emberben, állatban félelmeket keltő.   Medárd napja nem hazudtolta meg magát, gyakorta ömlik, hozza a panasz szavát. Nem májusi áldás, hanem égi csapás, mint a hóolvadás utáni áradás.   Hömpölyög a víz az utcákon, tereken, sodor magával törmeléket, szemetet. Közlekedésben […]

Posted by
Posted in

A holnap mosolya

A tavaszi tarka réten éberen, kisleány ül az ropogós zöld gyepen. Ragyogtatja égszínű kék szemeit, mint nefelejcs szirmainak gyöngyeit.   Szőke hajában színes virágfűzér, ő maga egy igaz, földre szállt tündér. Benne rejtőzik a jövő világa, a mostani lelkének tisztasága.   Mosolya a holnap patyolat vágya villan a lét örömteli honában. Képzete gát nélkül előre […]

Posted by
Posted in

Fénysugárban

A nyári nap fényének sugara, már vígan fitogtatja erejét. Melegével mozgásra biztatja sötéttől elcsigázott egyedét.   -Jöjj gyermekem, menjünk a szabadba, testünket, lelkünket viditani! Emeli anya babát magasra, hagyja magukat fényárban úszni.   Szeretet özönében összhatás, szívük öröm- húrral összekötve. A végtelenül imádva szállás, minden nehézséget félre lökve.   Mintha pára fedné be terepet, nem […]

Posted by
Posted in

Igaz szerelemért

Tombol a lélek megszakadva, könnycsepp csurran a sápadt arcra. A múlt csillogása halványul, helyette viharossá fordul.   Összegyűlt a sok gyönge gyöngyszem, kis tócsát képezett a csöndben. Egyre nagyobb mocsárrá dagadt, nem érezte mennyire halad.   Görgeti belül a szavakat, míg a másik szíve is szakad. Rakódnak egymásra a gondok, hihetetlen, ócska, kis mocskok.   […]

Posted by
Posted in

Búbosbanka

Nem is sejtettem gyermekkoromban, mit rejt a bugybóka név a sorban. Versben olvastam első hitelét, télire itt hagyja a cinegét.   Nála él egy csintalan taktika, fején állhat sugaras bóbita. Igaz, ha csak magát felizgatja, a nyugalmában nem mutogatja.   Tollának haránt a bordázata, olyan, mint aki zebrától kapta. Fakult rozsdasárga alsóteste, hosszában a farktolla […]

Posted by
Posted in

Gyermeknapi merengés

Megmozdul a méhben az aprócska magzat, család életében a fényes csillagzat. Minden pillanatban összehangolódnak, ezt az állapotot tartják észbontónak.   Folytonos törődés, mint napnál a rózsa, a világ öröm-szirmokkal van megszórva. Érte lesz virágzó értelme a létnek, a szülők ezután gyermekükért élnek.   Álmokat szőnek az idő vonalára, gyakorta nem is tudnak gondolni másra. A […]

Posted by
Posted in

Naplemente

Vérvörös napkorong tespedve, lassan lejt a tengervíz fele. hullámokat tarkára festve, átszíneződik környezete. A víztükör úgy ragyogtatja, hogy piros csíkos lesz a fodra, mint a pipacsmezőnek szirma, amikor a szellő ringatja. lángoló fényként kacérkodik, sugarát szórja a hegyekre, ránéz a parti kaktuszokra, ráült port aranyra bevonja. Készül az új világi létre, előbb sötétben megpihenve. majd […]

Posted by
Posted in

Tavasz ( Vivaldi: Tavasz-hoz)

Ébredezik a kikelet örömmel, érkező madár dala száll a csöndben. Sziklacsúcsról vízér csordogál közben, kristálytisztán, szemrevaló gyönyörben.   Tüzes szikrák záporoznak az égből, a sötétség meg-megvillan a fénytől. Lassan elvonul, nem kell félni vésztől, előáll a káprázat az érzésből.   Zöldellő lombsátor alatt pihennek, halkan cselekszik az erdő moraja, állat hangja visszhangja a vizeknek.   […]

Posted by
Posted in

Séta az úton

Kikövezve közös utunk, árnyas fák alatt indulunk. Virágok kacagnak körben, lelkünk úszik a gyönyörben.   Szépen lassan sétálgatunk, egymásban már kapaszkodunk. Hol a talaj fölött szállunk, hol kátyúkban botladozunk.   Együtt haladunk előre, így jutunk szüntelen többre. Szívünk, mint bimbót nyitó ág, él benne a vágyakozás.   Gyakran nem elég csak séta, futunk, beérjünk a […]