About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

Az élet csodái

Az emelkedő nap fénye, tükröt tart a tó vízére. Minden napi sorstörténet, így alakult ki az élet.   Bársonyos fény megigézi a testvérpárt, ahogy nézi. Még ártatlan, tiszta lelkek, mint csodára, felfigyelnek.   Kezdődik a gyönyörködés, fiús, lányos érdeklődés. Megismerik a világot, meglelik a boldogságot.

Posted by
Posted in

Emlék

Abban a pillanatban is folyt az élet, zöldültek a növények, csillogott a tó. Csúszós lett a terep, eső esett éjjel, ettől vált ez az állapot lelket maró.   Villámgyorsan csusszant a leány a vízbe, a pocsolyatenger teljesen ellepte. Láttán az embernek majd megállt a szíve, rögvest a lábam ösztönösen követte.   Erősödő karral kapkodtam utána, […]

Posted by
Posted in

Szent István és az új kenyér ünnepe

Rég volt, több, mint ezer éve földjeinken, mikor István térítette őseiket a hitvallásához hű kereszténységre, államot alapított a medencében.   Hozzá díszes, aranyos koronát kapott, amely Szilveszter pápa által adatott. Nem minden napi kitüntetés részese, ma is büszke népünk erre az érdemre.   Ekkorra érik be a gabona haszna, új búzából kerül kenyér az asztalra. […]

Posted by
Posted in

Alkotmányunk ünnepe

Népünket a hadiszerencse elhagyta, felülmúlhatta a nyugat tudománya. Meg kellett állapodni ezen a földön, tovább senki ártatlanokat ne öljön.   István vezette ekkor a magyar népet, aki alapító törvényeket képzett. Örök helyhez kötötte az embereket, hozatott hittérítő keresztényeket.   Állammá alakította az országot, hozzá a koronát a pápától kapott. Leszámolt ő valamennyi ellenséggel, áradt ránk […]

Posted by
Posted in

Katasztrófa

Mennyből dübörgött a lét romboló dobja, cikázott az ég rőt nyila. Tüzét pillanatokra a földre dobta, villant, mint ártó mágia. Szapora cseppek zuhantak rá a tájra, összes létezőt árasztva. Itt-ott erőteljes jéggömbökké váltak, nem csak természet bánhatta. Hajnalban rettegve kúszott felé a nap. Vajon milyen látvány várja? Olyan viharvert volt előtte a pamlag, mint ahol […]

Posted by
Posted in

Búcsú a tengertől

A jóleső, vidám percek szélsebesen távolodva peregnek. A múló idő derült pillanatában máris ott az elválás. A lemenő nap bemerült a tengerbe, már csak szikrája lebeg. A datolyapálma fiatal dereka hajlong búcsúszavamra. A tarka virágok karjukat kitárva intenek szomorkodva. Még egy utolsó hullámot vet a tenger hunyászkodva, szerényen. Rám borul a fénytelen, árnyas éjszaka, távozás […]

Posted by
Posted in

Holdfény és szerelem

Az aranyló sugarak lassan elfogytak, mint táplálatlan láng szürke színné rogytak. Titokzatos, ezüst hold vette át a trónt, a fonalával fényt szórva a takarón.   Ott toporgott már vontatott percek óta, két fa közét vágyaival teleszórva. Levelek szabályos zizegése megszűnt, belőle erősebb surranáshang kitűnt.   Nesztelenül egymás karjaiba szálltak, örökös beteljesedés, mit kívántak, mint imádottjáért […]

Posted by
Posted in

Néma kérdések

Hívó szemeid szemembe ívódnak, úgy érzem, a lelkemig behatolnak. Erős sóvárgásodra válaszra vársz, pedig ajkadon minden hangot lezársz.   Találgatom a gondolataidat, mely tekinteteid fényéből rám hat. Bemerészkedem a lélek létedbe, hogy ne legyen az óhaj eltemetve.   Szeretet fonala köztünk sugárzik, mint a tenger vize, nem úgy hullámzik. Meleg érzésekből lett megsodorva, a megfelelő […]

Posted by
Posted in

Pipacs a repcésben

Száguldunk a kikelet ölelésében, szemünk elvész a szántó felvételében. Napsárga repce magát itt illegeti, léte a boldogságot feljebb vezeti.   Tábla tenyerén itt-ott pipacs kandikál, piros sziromlevele messzire kiált. Felemelt fővel csodálva nézegeti, hogy a sárga tenger őt miként legyezi.   Az aranyló búzában lenne a helye, társa az égszínkék búzavirág lenne. Környezetében egyiket se […]

Posted by
Posted in

A tenger felé

Forrón tűz a nap a delelő égaljára, színpompában ragyog az éghajlat virága. Kelletteti magát az elgyengült szellőben, illatával csókolja a járókelőket.   Hívogatja a kép látványa a turistát, miközben hallgatja a hiteles krónikát. A falak színe beolvad a napsugárba, csak a tengerre nyílik ragyogó ruhája.   Imitt- amott a királykék büszkén legyőzte, ahol már a […]