About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

Jézus a keresztúton

Az égen sötét szélvihar keletkezett, árulásból az ítélet megszületett. A rágalom kereszthalállal végződött, a Golgotán az élet befejeződött.   Keserves út volt az, mely odavezetett, a keresztfa súlya egyre nehezedett. Közben a csőcselék is haladt, kövezett, köpött, korbácsolt, ahova csak férhetett.   Vér és könny folyt ott, mint az áradó patak, Mária szíve a fájdalomtól […]

Posted by
Posted in

Kellemes hűsvéti ünnepeket!

Idén is barka nyílott a kertben, megszentelve maroknyi lett belőle, a vírus a húsvétot legyőzte, nem locsolhatnak az újabb rendszerben.   Otthon lehet lenni szeretetben, lelkedből áradjon fény szétvetődve. a szép szavad is gyógyít törődve, szomorúság tűnjön el szégyenkezve.   Megmaradt a tojás és a kölni, próbáljunk most csak örülni egymásnak le tudjuk a kórt […]

Posted by
Posted in

Szerelmemmel szeretetben

A felhők között kószálok a kéklő ég alatt, a lelkem vágy-bugyrában várom, hogy elérjelek. Hajt a nyugtalanság, nyíló szív ajtaja kattan, érted epedez, mint  napfényéért a kikelet.   Szakító szélvihar kerekedik körülöttem, a szakadék hidalhatatlan lett a felhők közt. A mélybe nyúló katlannal hiába küzdöttem, a kínszenvedés meggyötört, belém is költözött.   Lehulltam a földre, […]

Posted by
Posted in

A remény

A göröngyös utakon végig elkísér, nem nyög, miért ilyen a választott ösvény, hogy bírjad kitartással, bármit megígér, valamennyi helyzetben övé a fölény.   Ha meginog újra felegyenesedik, képtelen félelemmel nem takaródzik, Frissült erővel töretlenül törekszik, akadályokban gyorsan vigasztalódik.   Teremtőjével vándorol vak sötétben, még a kietlen térben is álmodozva. Nincs fal, mely megállítaná döntésében, sem […]

Posted by
Posted in

Fogjunk össze!

Már az első lépését megtette, mikor árnyékot vetett a fényre. Láthatatlanul, sunyin érkezett, magának koronát hozott létre.   Vakon beszánt az ember testébe, nehéz elmenekülni előle. A világot kergeti vesztébe, ha nem kap mindenki most erőre.   Percenként muszáj megvívni vele, “csepp-teste” lesben áll furakodni. Egy rossz mozdulattól képes lehet ezreken is végleg uralkodni.   […]

Posted by
Posted in

Időkapu

Percenkénti változásnak van ideje, bizonytalanságot kelt az emberekben. Nehéz felvenni az új fordulatszámot, kétségek közé szorítja a világot.   ismeretlen létnek kapujában állunk, nem igazán látjuk merre is haladunk. A módosulásnak kell, hogy célja legyen, az irányon szükség, hogy az ész merengjen.   Véget kell vetni a léha pazarlásnak, megfelelni a sorsfordító normáknak. Nem lehet […]

Posted by
Posted in

Kéz a kézben

Látom szemed izzó fénye, naponta csak halványodik. Arcod sápadt, derűs éle lassan szürkévé lekopik.   Add a kezembe a kezed, érezd, én rendre őrizlek! Mutatom az utat neked, ígérem jó felé viszlek.   Bíz bennem, szívből szeretlek! Tedd tenyerembe sorsodat! Vigyázok rád és vezetlek, híven karolom álmodat.   Míg létünk van a világban, kéz a […]

Posted by
Posted in

Lány virággal

Mély gondolatok szántanak lelkében, elmerengve befelé lát már. Talán, ha látna se lenne kedvében, teljes lénye az emlékeiben hál.   Szemében tükröződik pár száll virág, amit ölelve kezével összefog. Nincs a felszínen színes valós vígság, a sírás az, amit most visszafog.   Belül öröm ez, nem hitte idejut, rögös úton botladozott sokáig. A boldogság lassan […]

Posted by
Posted in

Hittel magamban

Elnyújtott, göröngyös utakon jártam, sokszor a kátyú aljában parkoltam. Rémséges képek jöttek sorozatban, én álltam, segítségre vártam magam.   Később kiáltottam ott körül nézve. Jöhetne már valaki végre értem! Mentsen meg a kínlódó rémületben, adjon legalább tanácsokat nekem!   Mondtak sokfélét, többnyire hasztalan, szédülésig is vívódtam magamban. Menjek tovább, talán, ott más a világ, de […]

Posted by
Posted in

Házasságban

Még téblábol a hajnal, indul a nap, a készülődéstől hangos a reggel. Szokások nőttek ki az évek alatt, dolgát végzi mindenki, nem vesztegel.   Az érzések már korán sem mohóak, a törődés vette át a szerepet. Finom, gyengéd öleléssé váltottak, a gyermekeinkkel lettünk teljesek.   Rég, mikor fehér fodros habos ruha, kirakatban is csábos vágyat […]