About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

Töretlen tavasz

Szerelmes vagyok a töretlen tavaszba, mely a felolvasztja nekünk a föld fagyát. Buggyanó bimbó kiborul a világba, elárasztja zölddel az ébredő határt.   Szerelmes vagyok a töretlen tavaszba, mely színeivel, illatával kápráztat. Méhek indulnak munkára csapatba, pillangók hada száll virágról virágra.   Szerelmes vagyok a töretlen tavaszba, mely a madarakat hozzánk visszahívja. Gólya és fecske […]

Posted by
Posted in

A fény hatalma

A hajnal még nem szállt az ablakra, álmosan a kapcsolót kereste. Kattant ugyan, fény nem jött a hangra, a szobát sötét fátyol befedte.   Hol a kijárat? Most merre menjen? Holmiját keresi tapogatva. Félelem szállt szívére e percben, innen ki kell jutni, kapkod csapva.   Idegen hely, emlékezetére még semennyit sem támaszkodhatott. A tapogatás fura […]

Posted by
Posted in

Koronavírus

Mi köti le ma figyelmét a világnak? Milyen újabb és újabb csapások várnak? Útnak indult egy vírusfaj irtó hada! Figyelem! Figyelem! Pusztító kór támad! Betegszik, pusztul az emberek garmada!   Tombol a rettegés, védtelenség arat. Nyugalmat, valós biztonságot ki adhat? Nincs ellene anyag, mi tettlegesen hat, már a mozgásterünknek is határt szabhat, függetlenségre már senki […]

Posted by
Posted in

Nők és férfiak

Az életet párban lehet tovább vinni, ehhez nőre és férfira van szükséglet. Alapjai ők a majdani családnak, így kínálva esélyt a sorsszerű létnek.   Jut feladat külön, külön is egyedi, amit a másik, nem tudhat megoldani. Be kell ezt látni, tenni ellene nincs mit, fontosabb a tettet simulva méltatni.   Magányban a másik a legjobb […]

Posted by
Posted in

Érintő pillanatok

A napfény már nemcsak vígan világít, az élvezhető ereje elcsábít. Fekete foltos a talajtakaró, de alatta az élet kicsattanó.   -Mondd csak, te merre vagy? Kijutottál már? A felszínen éledezik a határ? -kérdi az ibolya a hóvirágot. -Várj kicsi, mindjárt látom a világot   Fel tudom végre emelni a fejem, azonnal szétnézzek az avar felett. […]

Posted by
Posted in

Gondolat

Hirtelen jelentkezik legbelül, folyamatosan előre tódul. Kiválthatja bármi, észbe merül, vagy külső forrás, amire mozdul.   Biztos, nem hagy percig se nyugodni, akaratát folyton végig viszi. A végpontig is képes harcolni. nem szándékozik másfelé nyitni.   Működéséhez nem kér engedélyt, sokszorta megfékezni se lehet. Van eset, irányít a szenvedély, bezárkózik, célnak helyet keres.   Időnként […]

Posted by
Posted in

A színek magányos csendje

A színek magányos csendje   Mennydörgésként robbant az életébe, maga sem értette ezt mire vélje. Villámokat hányt háborgó a lelke, mi is okozhatta ezt, nem értette.   Túlságosan tág ez a sokszínűség, erőszakot képez a kényszerűség. Új, érthetetlen állapot, csalódott, nem ilyen zavaros jövőt álmodott.   Idővel a csattogás csillapodott, már önmagával együtt gondolkodott. Akárhogy […]

Posted by
Posted in

Fák között

Sápadtan sétálgatott az erdőn, járni ereje alig létezett. Botladozott még karon fogva is, mint a madár, kinek lába sebzett.   Erőltette testét, haladt tovább, leste a zöld vegyes árnyalatát. A friss levegő folyton töltötte, élvezte a létnek pillanatát.   Léptei egyre bátrabbá váltak, a kartámasz el is maradhatott. Arcára halovány pír költözött, a közelebbi fáig […]

Posted by
Posted in

A tenger dala

Gyenge szellő mozgatja a vizet, alig hallani , ahogy most zizeg. Halk moraj szinte zenél a csendben, az élet áll, nap nem jár kedvemben.   Nyugalom hathatna zsigerekre, a szerelem vágyát ébresztgetve. A parti homok is halkan cuppan, a lábam lágyan ütemre surran.   Titkokat rejt, még suttogni se mer, elbűvöl, de szavamra nem felel. […]

Posted by
Posted in

Társra várva

Marcangoló magányosság lelket emészt, az egyedüllét kikapcsolja a reményt. Hiába a tenger zenélő zúgása, magamban nem öröm a habzó hulláma.   Álldogálok némán a kavicsos parton, eleséget sincs kedvem magam bekapnom. Hol maradsz ily sokáig párom, te drága? Eljött az idő az új találkozásra!   Kezdeni kell az idei fészekrakást, alig bírom tétlenül a várakozást. […]