About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

Hol késik már a tavasz?

A talajt betakarja még a hó, sebesen siklik rajta a szánkó. Titkát rejti, semmi sem látható, nem hangzott el a bűvös varázsszó.   Tavasztündér is csak leskelődik, leplezi jócskán a zöld színeket. A fák között itt-ott bújócskázik, fehér fátylában teszi a szépet.   -Ráérek még bőven mutatkozni,- úgy gondolkodik, mint egy kisgyerek. -Hagyom az embereket […]

Posted by
Posted in

Búcsú

A nap ragyogása újra eliramlott, mint gyermek ki otthonról már elutazott. Csillogás helyébe fátyolos fény lépett, amit a hold sötétedő égen képzett.   Az édesanya áll az ajtóban némán, kezét integetésre emeli sután. Letelt ismét az együtt tölthető idő, jön az értelmetlennek tűnő jövendő.   A melegen érző lélek hiányt szenved, nehezen érzi értelmét az […]

Posted by
Posted in

Emlékezzünk…

Emlékezzünk a régi, eleven múltra! Nyoma, még most is kihat az utódokra, hetvenöt éve, hogy elvitték őket, hazát és családot nélkülözőket.   Emlékezzünk a fájó, koholt vádakra! Tehetetlen, kilátástalan világra, embernek, ember elleni tetteire, szomszédok ellenségeskedéseire.   Emlékezzünk a teljes reménytelenségre! A meg sem nevezhető körülményekre, állatiasnál is alantasabb utazásra, az ismeretlen helyzet bizonytalanságára.   […]

Posted by
Posted in

Téli naplemente

Hó fedte be az ősz maradékát, a fehér ruha ad romantikát. Hideg pára fagyott az utakra, az ágakat zúzmara takarja.   Jégcsapok csüngenek magaslaton, nem olvadnak le a hegyoldalon, mint mészkőcseppkövek a barlangban, gyönyörködtetnek lemenő napban.   Fák közül kiszikrázik ragyogás, aranyba öltözik a kilátás. Búcsúzva integet a nappalnak, hatására légmozgások megállnak.   Érzem, a […]

Posted by
Posted in

Az élet varázslója

Pálcájával hangolja a létet, teszi dallamossá az életet. Hol belibbenti a boldogságot, hol elvillantja a búbánatot.   Állandóan akad ezer dolga, mert neki is mindenre van gondja. Segíti a gazdagot, szegényet, olyan, mint anya a gyermekéhez.   A lehető legjobbat akarja, ezért van szüksége varázslatra. Lapozza a sorsok imakönyvét, hogy letörölje emberek könnyét.   Ősz […]

Posted by
Posted in

Kerti virágok

“Ne tapossátok le a kerti virágot… ” hűen szemlélteti a múló világot. Ház körül a finom, fürge asszonykezek, olyat tesznek, mint testen az új ékszerek.   Mások öröméért gyakran hajladoznak, hogy az érzéknek boldogságot adjanak. Ma már ez nem természetesen működik, az önző szenvedély felülemelkedik.   Örömködés nem jár érte, ha kinyílnak, úgy élünk, csak […]

Posted by
Posted in

Harmatos hajnalon

Hűvös hajnalra ébredtünk ma reggel, a levegő harmatpont alá esett. A túrázástól nem vette el kedvünk, mai nap valóra válhat a tervünk.   A nap a horizonton csak pislogott, a fű köröttünk fényesen csillogott. A harmatcseppek tangót járnak rajta, a cipőnk a vizet róla lecsalta.   A bokrokon ringatózó fészkekből, szárnyasok szálldogálnak fel ösztönből. A […]

Posted by
Posted in

Örök árny

Örök árny Világot megváltó vágyakkal indultam, csak a csillogó rózsaszín ködöt láttam. Az út elejét szinte szárnyalva tettem, kitartásommal hamar előre értem.   Később egy árnyékot ugyan felfedeztem, amitől titokban kicsit megijedtem. Nem lehet ez komoly akadály előttem, tovább haladtam, közben bízva tűnődtem.   A homály többé nem tágított előlem, riasztó félelem tört már ki […]

Posted by
Posted in

Nem csak vágy

Hihetetlen kór nyúzta testem, önző gond tanyázott lelkembe. Nem láttam és nem is hallottam, a tényen merengve harcoltam.   Tombolt a kínom, hogyan tovább? Nem találtam kellő megoldást. Könnyeim befelé peregtek, szemem kifejezéstelen lett.   Lesz-e még valaha holnap, vagy marad örökre a kórlap? Te mindig ott voltál mellettem, erőt adtál, észre sem vettem.   […]

Posted by
Posted in

Síneken

Sorsom útján zakatol a vonatom, velem együtt hordozza a sok gondom. Szeretném a megoldást előbb látni, de ködfátyol nem akar odébbállni.   A jövő képét indultam feltárni, de ezt próbálják előlem elzárni. Terveket szövögetni így nem lehet, ha nem láthatok belőle eleget.   Szemem elé sötétség ereszkedett, távoli a fény, ami megmenthetne. Leplet talán a […]