About Me

Buruli Anita az Irodalmi Rádió szerzője.

Már gyerekkoromban is megérintettek a versek. Leemeltem Ady Endre kötetét a polcról, és a költészet beszippantott magába. A mai napig nem csillapodott rajongásom a költemények iránt, bár figyelmem a klasszikusok mellett a kortársak felé is irányul. Korán elkezdtem én is írni, és a szavak egyszer csak rímekké szövődtek. Ma már időnként a próza felé is kacsintgatok.

Posted by
Posted in

Az én anyám

Az én anyám jótündér volt. Nappal fákkal, éjjel Holddal dalolt. Két karjával Vállon karolt. Védelmező Őrangyal volt. A tó felszínén Csak csend honol. Nincsen szellő, Nem mozdul. Elmerült a Mindenségben. Búcsút intett Észrevétlen. Édesanyám Egy angyal volt. Visszanézett a csillagokról, S a hajában Ezüstösen Csillant meg a Felkelő Hold.

Posted by
Posted in

Valami nem jó itt…

A kapcsolatok üresek, kihaltak, Nem tudhatod, kinek szavazhatsz bizalmat. Az emberek magányosak, kevés az igaz barát, De egyre több az árva és csonka család. A fiatalok céltalannak érzik az életet, Idegen országban töltenek el éveket. Vagy lehet, hogy sohasem jönnek haza, Ott lelnek otthonra, ahol máshogy mondják: „anya”. A nagymama az unokáját évente csak egyszer […]

Posted by
Posted in

Fekete március

Azon a márciusi éjjelen Jókedvem, huss, elszállt. Belém hasított élesen: Nem vagy már. Láttam, ahogy szenvedsz, És én nem tudtam segíteni. Hogy Neked már nem fáj: Hát, sovány vígasz. Erről nem volt ám szó, Anya! Hogy csakúgy itt hagysz… Azóta utálom a márciust, És ki nem állhatom a hetedikét. Elvitted a kacagást, Elvitted a nyarat. […]

Posted by
Posted in

Múlik

A percek szétgurulnak, semmi sem örök. Az évek múlnak- gyarapodnak, mint fában az időkörök. Minden nap mást hoz, egyik könnyeket, másik nevetést. Észre sem veszem, és már eltelt a fél életem. Körülöttem fakul minden: a fába vésett szerelmes betűk, a nap sugarai az égen, a karfán hagyott ruhák ránca, a padló kövén a minták. Sokasodnak […]