About Me

Csatári Anita az Irodalmi Rádió szerzője.

Horváthné Csatári Anita vagyok, lánykori nevemen írok. Tatán születtem, itt is érettségiztem 2003-ban az Eötvös József Gimnáziumban. A veszprémi Pannon Egyetemen szereztem magyartanári diplomát, majd később az angoltanári képzést is elvégeztem ugyanitt. 2007 óta főállású tanárként dolgozom a tatabányai Mikes Kelemen Középiskolában, ahol a nappali tagozat és a szakképzés mellett az esti képzésben is oktatok. Jelenleg a magyar munkaközösség vezetője vagyok az intézményben. Az iskola az a munkahely, ahol valójában sosincs szünet. Az ember egész életével, annak minden pillanatában, akaratlanul is hatást gyakorol másokra. Az iskolai élet színesítéséhez nagyon sok készségre szükség van, ennélfogva hiába hittem azt korábban, hogy feleslegesen fektettem időt egy-egy diákkori hobbiba, kiderült, hogy a tanári pályán minden hasznosítható. A művészetek iránti fogékonyság mindig jelen volt az életemben, csak mindig más és más úton öltött alakot, kerestem a leginkább nekem való önkifejezési formát. Amint megtanultam írni, jöttek az első költemények is, az első versenyek, az első megjelenő művek. 14 évesen még úgy gondoltam, költő leszek, több megyei és országos pályázaton is sikeresen szerepeltem. Az egyetemi évek alatt antológiákban jelentek meg verseim, rendszeresen publikáltam az egyetemi újságban is. Egy időre a boldog hétköznapok kevésbé engedték, hogy elmerüljek a gondolataimban, de most újra kezembe ragadtam a tollat. Verseimmel törekszem arra, hogy a bonyolultat egyszerűen írjam le, és olyan érzéseket pendítsek meg, amivel bárki azonosulni tudna.

Posted by
Posted in

Csatári Anita: Szeles idők járnak…

  Csatári Anita: Szeles idők járnak… Kucorodj kicsi maggá, ha uralkodó szél süvít el, s lombjaid ledőlnek. A kis mag megbújik az igaz anyaföldbe, elteszi magát csendben, jövőre. Kucorodj kicsi maggá, öntözd, melengesd lelkedből, s építs templomot a jövőnek. Táplálj új életet kicsi mag, kapj erőre. Sokasodj, szaporodj, nőj erdőre! – Az erdőt hiába fújják […]

Posted by
Posted in

Az eső elmossa…

Csatári Anita: Az eső elmossa… Az eső elmossa a lábnyomot… Akkor is, ha beteg volt, ha szenvedett. Akkor is, ha még nem jelentett beteget. Akkor is ha lehetett volna még lépte. Akkor is, ha a vihar ketté tépte. Akkor is, ha még nem is tudott lépni, Kicsi lába nem tudott sárba érni… Az eső elmossa […]

Posted by
Posted in

Helyzetjelentés

Csatári Anita: Helyzetjelentés Ki bírja ezt a megfeszített portrét? Nem körkép van, csak kórkép.

Posted by
Posted in

Ki vagyok

Csatári Anita: Ki vagyok Ki vagyok én? Lelki utazó, a világban Lélekzenét kutató. Ha a lelki vándor elfárad, Csak egy másik Lélek tarthat neki árnyat. Fáradt vagyok, ledőlnék De nincs árny, Ami enyhet adna. Bolygó lelkek vad Huzavonája az élet – Céltalan, vak zenebona. Hiába keresem Az árnyat, a lelket, Hiába lépdelek tova…. A sivatag […]

Posted by
Posted in

Esik a hó

Csatári Anita: Esik a hó Kikerekednek az élet szögletes vonalai, Begyógyulnak a hegek, Kisimulnak a sokéves ráncok. Esik a hó. Minden kérdésre ad választ, Minden lépésre reményt áraszt A tisztító fehér szemfedő, A szemre és szívre való.

Posted by
Posted in

Összefüggések

Csatári Anita: Összefüggések A maszkok mögött arcok vannak. Az arcok mögött sorsok vannak. A sorsok mögött harcok vannak. A harcok mögött hősök vannak. A hősök mögött ősök vannak. Az ősök mögött bölcsek vannak. A bölcsek mögött tanok vannak. A tanok mögött Isten van.

Posted by
Posted in

Otthon maradva

Otthon maradva Nincsenek hajnalok, csak végtelenbe nyúló éjszakák, ahol termelem a rendet, mit a káosz fon át meg át. Nappalom dolgozás, estém a szorgos munka, éjjelem az agyam dolgoztatja, míg az meg nem unja. Egybefolyik minden, mint festményen az óralapok… Monoton ketyeg a szervezet, Automatán robotolok. Lélekölő kusza napok időzsonglőr netovábbja: ez hát az élet […]

Posted by
Posted in

Április

Április Itt motozik a fák rügyén az április. Mégsem üde, boldog, lelkes, Mégse vidám, mégse friss. Halál kering a levegőben, S maszk mögé bújva vár a világ. Életre-halálra hallgatjuk most A húsvéti vigíliát. Talán feltámad még poraiból, amit mi úgy hívtunk: élet, S mi váratlanul eltűnt, Nyomasztó semmivé lett. Talán jőni fog egy jobb kor, […]