About Me

Cselényi Péter az Irodalmi Rádió szerzője.

A(z írói) nevem Cselényi Péter. 1981-ben születtem Pécsett. A gyerekkori próbálkozásoktól eltekintve kb. 5-6 éve foglalkozom az írással komolyabban.
Verseket, elbeszéléseket írok. Tagja vagyok több irodalmi portálnak (pl. az AMF-nek, a Poet.hu-nak).
Irodalmi példaképeim a világirodalmi klasszikusokon kívül Jókai és Zola, valamint a nagy római költők Vergilius és Horatius.
Az irodalmi irányzatok közül egyikhez sem tartozom, de valami mintaszerűt sokukban látok.

Elsősorban az irodalom társadalmi funkcióját, embernevelő, világjobbító szerepét és feladatát hirdető eszmék híve vagyok, de elismerem a l'art pour l' art létjogosultságát és szükségességét is. 
Az irodalmat (és a teljes művészetet) elsősorban mint gondolatok, események, eszmék megvalósításának eszközét, lehetőségét, terepét látom.

Irodalmi formában:

Alkoss és alkotsz amit és ahogy és amiről tudsz.
Meg sose nézz kritikát, bírád-ő, amit írsz.
Írd meg a történelmeket, ámde a jóvá, vanná vagy ninccsé alakítsad
csúfnak uralmát is-s persze a mindenülést.
Büszkén, bátran hisz tintád az egész univerzum,
míg tollad legalább íme a puszta kezed.

Posted by
Posted in

Torony…

Torony-sorozat 1.Tovább 1 Megyünk tovább, de- toronyba feltekintve. Előtt sűrű köd.   2. Tovább 2   Úszol tovább, de- toronyba feltekintve. Előtt folyik víz.   3. Tovább 3   Repül tovább, de- toronyba feltekintve. Előtt a felhő.   4. Toronyból   Valami esik, elkapja majd a torony, helyette a föld.   5. Toronytető   Csúcsra […]

Posted by
Posted in

Halál és élet

Halál és élet Azzal kezdődött el, hogy osztálykirándulásra mentek. Régóta készülődtrk rá, eltervezték, szép idő volt. Az állatkertbe mentek: a majmok, a hiúzok ketrece előtt végigmentek, a papagájok ketrecéhez mentek aztán oda, Emma benyúlt a rácson, az egyik papagáj odament, ő talán meg akarta simogatni, az beléharapott a kezébe, ő visszarántotta a fájdalomtól és a […]

Posted by
Posted in

Belül

Belül   1. Az az ember megmozdult: lábait nyújtotta előre, kezét oldalra. Ásított, felnézett, felült, felállt. Hajnalodott. Pirkadt. Vele együtt mozdult, ült, állt amellette alvó, a vele szemben alvó. Az alatta alvó, a felette alvó és a közötte alvó. A teljes fegyház. Reggel volt. Ajtónyitódás, létszámellenőrzés, reggeli. Munka. Annak az embernek is. És munka közben-pakol, […]

Posted by
Posted in

Apevák

Apevák 1. Sorban Egy… Kettő…, tizenöt… De így tovább, legnagyobbra túl! 2. Én? Élek- és gyártok, ám végsőször!, életlen kést is. 3. Én? Élek- és gyártok, ám végsőször!, ékkő-díszkést is. 4. fordított apeva: A Föld kering, no. Repülni itt, felette… leszállsz? Nem. 5. összetett apeva, ereszkedő-emelkedő: Szúrva és vágva is Véredző kés. Szép, fehéren. Mégis […]

Posted by
Posted in

A vég

A vég X lezárta, lásd meg! amit nem is lehet, és nem is képes, nem! Meg ő is mégis tette, mindez már mögötte- Hiszen felé nyúlik egy sötét, rideg kar, aki akar mindent. Bárha nincsen ujja. Aki takar mindent, bárha nincs tenyérje. Hiszen halott. Csupasz! Hogy lerántsa földre vagy épp fel az égbe, már feléje […]

Posted by
Posted in

A kezdet

A kezdet Lásd: X megszületve. Mint a száradt vízcsepp? Szétbomolt porszemcse? Hát nem, robban-csillag űrfehér magasban összes kozmoszt izza földagyat növeszti Csendnek halott arca visszatükröződve és ki bátran mosvs és világosodva tessék, nevet-kacag X-nek éppszületni megtörténésében. Minden egyes percben. Örvend X-nek fényem. Lelkesen vihogja, hatol rajta által. Vissza is csapódik. Örvend neki tüzed és te […]

Posted by
Posted in

Valami hazáról…

Valami hazáról… 1. Én megalapítom az enyém hazámat! Van, ki belérokkan és fel is kiálthat: mi-vagy teországod végre hogy meglássad! Én most elrebegem hazai fohászom. 2. Határok ősanyja látja, hogy én fázom, köpenyét adja rám féltőn és megáldón. Ágyba is bebújtat a széles határon. Hanem a szándékát én bizony nem értem. 3. Határok Ősanyja micsodám […]

Posted by
Posted in

A mi zászlónk

A mi zászlónk 1. Kék akár a víz. Barna mint a föld, édes-é az íz? 2. Véle önjelöld. Szürke. Ő a tűz. (Vagy helyette zöld!) 3. Lelkeidre tűzd. Össze minket hív… S ó de messzi űz!!

Posted by
Posted in

Nem itt van

Nem itt van -Önsírra- 1. Gondolta, akarta. Gyenge volt a hangja. De vannak létkellők! Mindenét átadja. 2. Gondolta, akarta. Belényúlt agykarja. Ő talán afféle atomgyűjt-őshangya? 3. Gondolta, akarta. Lesz-e még hatalma? Kísértsen szelleme, s hamvát tedd asztalra. 4. Hiszed-e, nem itt van! Elhagyott csontsírban. Olvad-fagy Mindőben. “És erre én igyam?”

Posted by
Posted in

Állati-emberi haikuk

Állati-emberi haikuk   Kopp, még!   Kopogj, fakopáncs. Háncs hull, s fejét kifúrja- újra, Faember.   Vízben   Pál csapot szennyez. Zöld tóból hegyre ballag új béka-magzat.   Enni és élni   Elfogadta már zsiráf a gólya ősét. Még eszünk tojást!