About Me

Cselényi Péter az Irodalmi Rádió szerzője.

A(z írói) nevem Cselényi Péter. 1981-ben születtem Pécsett. A gyerekkori próbálkozásoktól eltekintve kb. 5-6 éve foglalkozom az írással komolyabban.
Verseket, elbeszéléseket írok. Tagja vagyok több irodalmi portálnak (pl. az AMF-nek, a Poet.hu-nak).
Irodalmi példaképeim a világirodalmi klasszikusokon kívül Jókai és Zola, valamint a nagy római költők Vergilius és Horatius.
Az irodalmi irányzatok közül egyikhez sem tartozom, de valami mintaszerűt sokukban látok.

Elsősorban az irodalom társadalmi funkcióját, embernevelő, világjobbító szerepét és feladatát hirdető eszmék híve vagyok, de elismerem a l'art pour l' art létjogosultságát és szükségességét is. 
Az irodalmat (és a teljes művészetet) elsősorban mint gondolatok, események, eszmék megvalósításának eszközét, lehetőségét, terepét látom.

Irodalmi formában:

Alkoss és alkotsz amit és ahogy és amiről tudsz.
Meg sose nézz kritikát, bírád-ő, amit írsz.
Írd meg a történelmeket, ámde a jóvá, vanná vagy ninccsé alakítsad
csúfnak uralmát is-s persze a mindenülést.
Büszkén, bátran hisz tintád az egész univerzum,
míg tollad legalább íme a puszta kezed.

Posted by
Posted in

X, én, te, ő

X, én, te, ő -Hisz ő is irodalmandó- Mostan felhőn ugrál vagy lehet: falombon. Sovány, kövér és nagy és megikszi ikszet gyorsan, szépen, bátran. Persze ipszilont is. A-val, j-vel, F-fel. S általam megikszve. Ikszes késed látod? S állsz-e iksz hazában? Bizony mondom nektek: iksz te vagy, de minden. Íme, a Nagy Eszme: tartja iksz a […]

Posted by
Posted in

A Lent

A Lent     Vajon lent milyen?…   Ahogy nézni fel   a padlásra, hol…   lakik senki se.   A pincében is.   Oly árván üres.   Talajt enni fel,   s ha felzúg vihar:   Tető kellene.   “Ragassz szárnyakat.   Kerék is legyen!”   Igen, szárny, ez az!   Kinőveszteni,   a […]

Posted by
Posted in

A Fent

A Fent         Van égbolt. Igen. Az ég. Ülni fel. Születvén oda? Repülvén oda? De sétálva is, vagy épp ugrani. Mi ott fenn legyen? Eső-, hó-, s jeget leszór-önteni? A villámot is? A mennydörgeni? Kifelhős’teni? Madárfogni be…, repülgépet is… De majd jönni le? De majd szállni le? Emitt, fenn, örök. Tekintgetni le […]

Posted by
Posted in

Pisztolyt látva

Pisztolyt látva Van a sosem… véres… fegyver. Kézbe veszi minden ember. Persze, hiszen-éppen ez kell. Véle verjed le az almát, rajta éberd a szent álmát. Benne pihend a bölcs elmét. Sosem… véres… fegyver hallgat. De ha verik? Bizony jajgat! Belénk kong-bong. Gépi hangzat. Sosem… véres-lehet hogyan? Úgy, hogy éppen és pont ilyen mindig minden hívó […]

Posted by
Posted in

Csodásan

Csodásan 1. Csodalények… Róluk szóljon most az ének! 2. Van-tok hol-ja…? Ottan… itten… Vagytok csoda! 3. Arc? az nincsen. Testük semmi, lelkük minden. 4. Semmi-földek újra, újra szülik őket. 5. Csodalények. Vagytok, úgy van. Én is élek. 6. Vaj’ mit Hisztek? Jól vagy rosszul higgy’tek minket? 7. Vaj’ mit tudtok? Persze, minden szépet-csúfot. 8. Vagytok […]

Posted by
Posted in

Teleírató

Teleírató 1. Üres papírok. Földön ülnek ők. Ma már nem írtok? Hőség ád esőt! 2. Üres papírok, gyűjtöm és hozom, amennyit bírok. Nincs sehol korom. 3. Üres papír van: számla, kártya, csekk. (Hisz én megírtam.) Céltalanba csak? 4. Fogom kezembe -rajta, kell, vidd el. Nyomban lesz telve… Nos vajon mikkel 5. Sok irkafirka. Sok gyerekfejből. […]

Posted by
Posted in

Egy kalács és Mária

Egy kalács és Mária Ült és nézte a kalácsot. Milyen kalács volt? Hosszú és vastag és magas és széles. Meleg is, az épp most sütöttség érződik, látszódik, tapintódik. Kellemesen langyos, főleg az olyan decemberi, szélkeltető, zúzmarás, kezet-lábat dermesztő időben. Ült és figyelte. Olyan volt a kalács mint egy baráti kéz. Csonkolt? Lemetszett? Nem. Nem feltétlenül. […]

Posted by
Posted in

Apokalipszisek

Apokalipszis 1 Tűz… mint kémény? Mint: ágy, asztal, padló, ajtó. És? Oxigén vagyunk. Elfogy? Apokalipszis 2 Ár. Jő a víz. Víz. Le-fel noéhajón. Más? Bor? Ihatjuk-é be? Mindet? Apokalipszis 3 Lég- de mérgez, jaj. Hát vigyázz, nehogy lélegzz! Jaj, meg tudsz fulladni? Soha. Apokalipszis 4 Szív… De erős! Puff! Kalapál és dobog, “Üss”. Ver. Kipofozza […]

Posted by
Posted in

Több mint szimbólum

Több mint szimbólum Tehát emitt csüng és lobong a zászló, arcán az Út, ember, Platón, Hitler, kemény a rúd, a kéz is. Időtálló. “Előtte állj vigyázzba. Most! Ki mer?” Az észt legyezgető ólélek-háló. Erős az én karom. Tartom. Így kell? Igen, volt ferde, ráütöttem. Már jó. (Emelve rád akár fegyver. Ki nyer?) Berakva az atomba […]

Posted by
Posted in

Éjjeli kéket… stb.

Éjjeli kéket   Kékül a tenger, mert hisz? A hold hevíti, kékül az ég is.   Égbe szálló kakas   Vagy… helikopter! Száll oda s már közben is issza a felhőt.   Tojás és kéz   A tyúk tojása az emberé. Emeld fel, repülj fiókát.   Havaztató   Nyári hó lehull épp kezünk közé. Ha […]