About Me

Cselényi Péter az Irodalmi Rádió szerzője.

A(z írói) nevem Cselényi Péter. 1981-ben születtem Pécsett. A gyerekkori próbálkozásoktól eltekintve kb. 5-6 éve foglalkozom az írással komolyabban.
Verseket, elbeszéléseket írok. Tagja vagyok több irodalmi portálnak (pl. az AMF-nek, a Poet.hu-nak).
Irodalmi példaképeim a világirodalmi klasszikusokon kívül Jókai és Zola, valamint a nagy római költők Vergilius és Horatius.
Az irodalmi irányzatok közül egyikhez sem tartozom, de valami mintaszerűt sokukban látok.

Elsősorban az irodalom társadalmi funkcióját, embernevelő, világjobbító szerepét és feladatát hirdető eszmék híve vagyok, de elismerem a l'art pour l' art létjogosultságát és szükségességét is. 
Az irodalmat (és a teljes művészetet) elsősorban mint gondolatok, események, eszmék megvalósításának eszközét, lehetőségét, terepét látom.

Irodalmi formában:

Alkoss és alkotsz amit és ahogy és amiről tudsz.
Meg sose nézz kritikát, bírád-ő, amit írsz.
Írd meg a történelmeket, ámde a jóvá, vanná vagy ninccsé alakítsad
csúfnak uralmát is-s persze a mindenülést.
Büszkén, bátran hisz tintád az egész univerzum,
míg tollad legalább íme a puszta kezed.

Posted by
Posted in

Pali és a halál

Pali és a halál Azzal  kezdődik el, hogy Pali agyoncsapja a halált. Bizony, azt. Ott a disznóólaknál. Nem szándékosan. Nem is tudta, hogy a halál épp ott jár. Nem védem hősömet: csakugyan nem tudta, hogy ott van, honnan tudhatta volna-hisz a halál nem közli, hol van éppen. Miért is tenné? Igaz?   Pali a másnapi […]

Posted by
Posted in

Ők

Ők 1.   A fiú lassan, de lépkedett. Már elhagyá rég a lakásajtót, a lépcsőházat is. Újhold volt, a tompa fényességben ragyogott a kosz a talpán. Mint a kíváncsiság a szemében, épp úgy. Egy fura szerzetet követett. Egy áttetsző testű, apró, manószerű, de angyalszárnyú és angyalarcú, tündériesen lebegő-libegő, kéklő aranyruhás, szürke ezüstsapkás, lepkemód szálldosó valamit. […]

Posted by
Posted in

Ülünk itt

Ülünk itt (Kerekesszékes fiú a koncerten)   Ülünk itt. Örülj- s hallgatunk és… tovább is megyünk hát, mind.   Megjegyzés: Viktornak

Posted by
Posted in

Otthon…

Otthon-sorozat 1. Nálam Otthonomban épp űzi jó kutyám cicám. Senki sem kiált. 2. Nálad otthonodban épp űzi jó kutyád, cicád. Látom innen, jól! 3. Jó étvágyat 1 Otthonunkban ott vár ki főzte,, jó ebéd!… van-é kanál is? 4. Jó étvágyat 2 Otthonunkban itt elfogyott az összebéd!… Evett Vendég is. 5. Hol 1 Otthonról távoz’. Megteszi, […]

Posted by
Posted in

Téli nap

Téli nap Hóember álldogál az utcán. Olvasztja hófejét gondolat. “Jó-e a csillagok forgása?” “Hol van az égbe szült csecsemő?” Hóember továbbmegy az utcán. Csúszkál az újcipős hólábán. Ó nem kell, hogy adjad szánkódat. Úgy jár mint nyárias szellőcske. Hiszi, hogy ő a tűz, mi éltet. Rég elmúlt korokban ami a vízi szörny szájából előtört. véget […]

Posted by
Posted in

Tél, reggel!

Tél, reggel!   Tél, reggel? Felzúgó hótücsköt szemvesztett bagoly kap meg.   (P. D.-strófa, sok munkát adott)   Ugyanez haiku formájában:   Hótücsök   Felzúgó tücsköt télies reggelen megkap szemvesztett bagoly.

Posted by
Posted in

Fej…

Fej-sorozat 1. Itt-ott Nyakán a feje. És lehet:  kézbe fogja. Hol vajon helye? 2. Fejbenne Fejben az agy van. A szív pedig dobogjon! Vágd le hajunkat. 3. Barátság Levágott fej is: öleli testet-lelket. Vagy csak a lelkét.

Posted by
Posted in

Veréb lép…

Veréb tép… 1. Veréb tép. A zsemlét, amit dobsz, ügyes kéz, de hát törd el. 2. Veréb tép. A zsemlét, amit dobsz, ügyes kéz, s verébként száll. 3. Veréb tép aranyszín levélkét. (…) Bevégzén, odébblép. És?  

Posted by
Posted in

Napszakok

Napszakok I. A csillag felkel, a madár, növény kikel, Te pedig felállsz. II. Madár a légbe, az űr az óceánba, Én a földbe száll. III. Az árnyra lépve: fejünkre ég az űrNap, ne bújj talajba! IV. Madár a földre, le- vízbe Napocska, le, le!- és Mi a völgyre. V. Vár szeret-ágyam. Ősi avarból épül. “Engem […]

Posted by
Posted in

1-5-1-5-3

1-5-1-5-3, az első és az utolsó szótag-lehetőleg-összecseng. Ketten   Nap. Világos és van. Hold. Sötét… ha nincsen. De fényt kap!     Zúgó   Zúg… zuhanó sólyom! Zúg… száguldó hajó! S fülbe súg.   Lámpából   Benn villanya fénnyel, Kinn tombol az éjjel felhőkben.