About Me

Cselényi Péter az Irodalmi Rádió szerzője.

A(z írói) nevem Cselényi Péter. 1981-ben születtem Pécsett. A gyerekkori próbálkozásoktól eltekintve kb. 5-6 éve foglalkozom az írással komolyabban.
Verseket, elbeszéléseket írok. Tagja vagyok több irodalmi portálnak (pl. az AMF-nek, a Poet.hu-nak).
Irodalmi példaképeim a világirodalmi klasszikusokon kívül Jókai és Zola, valamint a nagy római költők Vergilius és Horatius.
Az irodalmi irányzatok közül egyikhez sem tartozom, de valami mintaszerűt sokukban látok.

Elsősorban az irodalom társadalmi funkcióját, embernevelő, világjobbító szerepét és feladatát hirdető eszmék híve vagyok, de elismerem a l'art pour l' art létjogosultságát és szükségességét is. 
Az irodalmat (és a teljes művészetet) elsősorban mint gondolatok, események, eszmék megvalósításának eszközét, lehetőségét, terepét látom.

Irodalmi formában:

Alkoss és alkotsz amit és ahogy és amiről tudsz.
Meg sose nézz kritikát, bírád-ő, amit írsz.
Írd meg a történelmeket, ámde a jóvá, vanná vagy ninccsé alakítsad
csúfnak uralmát is-s persze a mindenülést.
Büszkén, bátran hisz tintád az egész univerzum,
míg tollad legalább íme a puszta kezed.

Posted by
Posted in

Nyitni

Nyitni Bezárni és bezáratni. Miképp Jónás, miképp senki. Az egyszeregy lesz-é annyi? Kinyitni és tovább, többi. A cethalat kimenteni, tízet, húszat kikettőzni. Nyitunk-zárunk, egyéb semmi. Egymegegy az éppen ennyi.

Posted by
Posted in

Század-os

Század-os A százados parancsoló. Akarja, hogy vágunk-nyesünk. Kezében kés, papír, olló. A századost parancsolják: hogy adja át nekik, nekünk késmegpapírmegollóját. Igen, győzend az ezredünk, hadvezéri küzdelennünk.

Posted by
Posted in

A fej

A fej A fejben van a haj. A tetű elbújva benne mint az ember rég az őserdőben. A fejben van a koponyka. Gömbölyű,akárcsak földgolyóbisunk, ez égi-földi glóbusz. A fejben van az agy. Fontos testrész. Gondol, érez, ugrabugrál. És ad és el is vesz. A fejben van az ész. És van, aki sok-sok ésszel errrős kézzel […]

Posted by
Posted in

Tavalyi óra

Tavalyi óra Látod? eltűnt már a tavalyi óra. Elgörbült neki a mutatója. És ezen okból kihajították. De tavaly ekkor még amottan állt. Most már ahelyütt másik ásítoz és jobb időkre biztos áhítoz. Jó. Igazodjunk őhozzá mostan. Mert igaz óra, nemde biztosan. Ha mutatója lesz is majd görbe, elvisz akkor is Létező-korba. Ott semmi semmit meg […]

Posted by
Posted in

Újoncozó

Újoncozó Újratölt a puska. Újrahív a század. Szép a harci munka úgy, hogy légyen nálad mindig kendő Rájatenni a sebedre. És a vérző két szemedre. És a sok ellentetemre, mind legyen, hogy eltemetve. és a fegyverekre. és a rossz utakra, és a romházakra. és legyen kimosva mindig. vagy talán ez mégsem fontos. Az első “mindig” […]

Posted by
Posted in

Töredékek

Nemcsak az irodalomról 1. A művészet hagyományos megfogalmazása: tárgyak, szövegek, illetve ezek létrehozása, amely tárgyak, szövegek a szemlélőből, olvasóból esztétikai élményeket váltanak ki. Én úgy mondom: a művészet 1. a művészetiség szándékával alkotás, alkotása valaminek, bárminek. Az embernek van valami elképzelése arról, mi a művészet, mitől művészi valami és ilyesmit akar létrehozni, pl.megrajzolni , megírni, […]

Posted by
Posted in

“Előszó” (helyett)

Alkoss és alkotsz amit és ahogy és amiről tudsz. Meg sose nézz kritikát, bírád-ő, amit írsz. Írd meg a történelmeket, ámde a jóvá, vanná vagy ninccsé alakítsad csúfnak uralmát is-s persze a mindenülést. Büszkén, bátran hisz tintád az egész univerzum, míg tollad legalább íme a puszta kezed.