About Me

Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője.

Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella... szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.

Posted by
Posted in

Te és én

Te És én A világ Legtetején Egységgé válunk.   Mi  Leszünk Az erő, Szerelemben, Dalban rügyező…   …Pár, És bár Tétován, Lépünk, futunk, Egy a mi utunk.  

Posted by
Posted in

Újévi köszöntő

Új Évben Új remény, Új fejezet, Újító regény. Zsenge költemény. Új év szele Messze fúj, Minden  Új.  

Posted by
Posted in

Keresem

Egyedül járok Dombokon hegyeken Szívemmel látom Csak keresem, keresem   A szót,  A hangot, A fényt, A partot A vágyat, A reményt Így hozom létre A képzelet regényt.   Járok és kelek Mezőn és réten Elemem meglelem Az Esőben, szélben   Szól a szél A hang, A fény A parton A vágy Jő a remény […]

Posted by
Posted in

Húsz-húsz

Húsz-húsz. Kettőezer-húsz. Hiába jól csengő, Kemény sorsfelhő Borul rá, Felemássá Ütve-zúzva, Sikamlós úton csúszva Gördül végig Az idei év. Húsz-húsz. Kettőezer-húsz. A betegségek éve, Emberek rémképe, Mindazok hanyatlása, Kiknek látomása kísért Sok átvirrasztott, Átaggódott, Lázas, köhögős éjszakán. Kitartóan. Némán. Húsz-húsz. Kettőezer-húsz. Emlékezni fogunk rád, Mikor lesújtó vád Koppan a fejeden, Mikor túl leszünk mindenen, Mikor […]

Posted by
Posted in

Egy vagyok csak

Ténfergek csak A forralt bor illatában, Az ünnepi nyüzsgés Feszült áradatában. Egy vagyok csak A sok közül. Ez is mint több másik, Csak egy mulandó év lesz, Beiglivel igyekszem A szomszédos térhez. Egy vagyok csak A sok közül. Karácsony díszeivel Fegyverzem fel magam, A tömegben eltűnik, Elszálló halk szavam. Egy vagyok csak A sok közül. […]

Posted by
Posted in

A szívem él

Szív Dobban, Lét koppan, Életre kél A lélek szentély.   ***   ***   ***   Ha a szívem a tét, Azt nem adom! Ha csak gyűlölet él, Hát feladom!   Az én világom Frissen szeret, Napkelte után Jő a kikelet.   Ennél alább  Nem adom! A gyalázatot Messze eldobom!   Egyenesen nézek Az égbe […]

Posted by
Posted in

Csend szonett

Tapintható, hallható már: elköszönt a tél, Lecsitult kisvárosban susogva száll a szél, Mégsincs sehol egy lélek, ilyen most a rend,  Utcasorok házai közt új életre kél a csend.   Nemrég ugyanitt, egy volt még csak a cél, Hogy szmogba merült forgatagban zsongjon a tér. Hétköznapi kuszaságból most minden kizökkent, Most egyszerre lepünk, én meg ő: […]

Posted by
Posted in

Fényáttörés

Mint a kövek közé olvadt kobra, Csendben lapult meg szűkös búvóhelyén, Így duzzadt egyre csak nagyobbra, Az előtörni vágyó, áldott fény.   Végre megláttam pókháló csapdáim, Magam szőttem őket borús napokon. Megsimítottam kopasz fáim. Tán még nem késő rügyet fakasztanom! Hisz a remény az ágak közt itt zöldell, Friss vér csörgedez ébredő árammal, Látom már […]

Posted by
Posted in

Monotónia

Egy  Álló, Eltelt hét. Átkozott lét: Monotónia. *** Szombat van? Megint? Szemem csodálkozva kitekint. Ki az ablakon,  Ugyanarra a képre, Az udvar immáron zöldellő, Virágba borult színére. Hová tűnt el újra egy hét? Egybefolyt hétköznapi lét Visszaköszön rám, Bóbiskolva sóhajt Egy újabb nap. Szinte egyforma mind. Megint. Pedig odakint A tavasz repdes, Elemi erejét ontja […]