About Me

                                           

Deák Mária az Irodalmi Rádió szerzője.

Az írás számomra a hétköznapi kreatív önkifejezés azon módja, ami boldogabbá tesz. A Gerecsében élek, szociális területen dolgozom. 2015. májusától írok rendszeresen amatőr szerzőknek szóló webes felületen.Több antológiában jelent meg versem és prózám.  A Holnap Magazin és a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin állandó szerzője, valamint az Irodalmi Rádió, alkotó közösségének tagja vagyok. 2017. júniusában a Holnap Magazin gondozásában jelent meg Tündérlabda című verseskötetem.


A szerző netkötete az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Kötöny vére

Posted by
Posted in

Posztmodern hazugság

Nem beszélek félre, igazat ne mondj, hazudj magadnak és hazudj a mának, hazudj az egész kurva világnak – szorítsd a semmit kitárt karokkal, szoríts magadhoz hamis szavakkal, színlelve vesd meg az ágyam, sumák és álszent dumák hangjain szóljon a fals vigasz. Hazudj nekem, hiszen a valótlan alaptalan, versem így talajtalan, de pimasz és simlis igaz. […]

Posted by
Posted in

Véres könny

Füstszagú légben fénylik a város s vér-patakoktól izzik a múltban. Csontkoponyája könnybe borultan. Visszhang Wanda Spirit Véres könny című festményére

Posted by
Posted in

Ég a bánat

Kezem között ég a bánat, könnyes szemmel szaggatom a hamuban sült pogácsákat. Szívem szakad – Mikor látlak? Húz a bánat, húz a bánat – Maradnék tán rabszolgának? Hamis beszéd hangja fáraszt Jézusunkkal prófétálnak Pénzváltókkal paroláznak Plakátokról kiabálnak Az ép észnek, fittyet hánynak Soros-bérencnek kiálltnak Szebb jövőnket adják most el Igaztalan, hamis vádak Szolga népnek, haza […]

Posted by
Posted in

Cserget a csikós

Csikós cserget és a bús idő ma int felém, sudár hangja kél, a puszta is remeg hevén. Csergető csikós, kezében ostoros nyele, a kőkemény sziken délibáb, a múlt szele. Suhogva száll az ostor, a csergető csikós csak áll, a róna gyér világa már remeg, sós a lég,a dermedő csendben fagyott illatok – csergető idő – […]

Posted by
Posted in

A vörös kobold

Vörös kobold, sárga szem tekintete elkísér. Lidércfényű félelem jövőnk semmit nem ígér. Kísértetként jár a hír vörös kobold itt kering. Láthatatlan ujjal ír nem látszanak vétkeink. Végzetünk a balsors, tép az új élet nem élet. Retteg, zokog, sír a nép ne hidd, ez nem ítélet! Megkötözött már a félsz fertőz már a rémület. Pánik mozdul […]

Posted by
Posted in

Csendességem

Krisztust váró koszorúm, asztalközép dísze, sötétségben győzni fog, csendességem fénye. Hitem soha nem inog, remény fénye lángol, szívemben öröm dobog, advent, napot számol. Asztalunkon koszorú, úrjövetet várja, körülöttünk a világ, gonosz táncát járja. Csendesedj el most velem, szeretetünk árja, a négy gyertya fényében, otthonunkat áldja. Lángokban áll a hited? Reménységed árva? Öröm, tükör szememben, tekinteted […]

Posted by
Posted in

Tarlótűz – Éld túl!

Tűz a nap, ég már, gyullad a tarló fény szalad és lángnyelve kaszál, szél viszi füstjét – hinti a gyarló – pernyével hullva, száll a halál. Üszök borítja, gyász nevet reánk, sercenő hangon sír egy lidérc. Gyűlölet lobban és hízik a láng, csalfa remény a távoli bérc. Démonok táncát ropják az árnyak suhanó füstben izzó […]

Posted by
Posted in

Végtelenbe zárva

Lányból asszonnyá tördel a tükör, vagy adrogün leszek megint, kit féltékeny istenek ostora hasít majd ketté. Születtem fényből, csillag porából lőszeres hordóba tömött életem robbanni készül. Anyaillatú leszek ismét, mindenekfelett! Hol a fény, hol a csillagpor? Húsból és vérből születek újra, testem a lőszeres hordóban kapja a sebeket. Fájdalomtól kongó dongák között nyújtózkodom, véres kezeim […]