About Me

Diós Ottilia az Irodalmi Rádió szerzője.

Budapesten születtem, gyermekkorom óta egy jászsági faluban élek. Szüleim elváltak, édesanyám itt kötötte második házasságát. Mostoha lettem. Kínlódva, harcolva nőttem fel. Nem volt gyermekkorom. Írtam róla. Évekkel ezelőtt köztisztviselőként dolgoztam a helyi polgármesteri hivatalban. Szociális és gyámügyi területen, de elláttam anyakönyvvezetői feladatokat is. Már nyugdíjas vagyok, házasságban élek. Három felnőtt, már önálló gyermekem, három unokám van. Hogyan válik valaki íróvá? Nem egy híres, több könyvet, vagy más irodalmi művet közzétett személyre gondolok. Konkrétan magamra. Már gyermekkoromban írtam. A legtöbb bíztatást az általános iskolai irodalomtanáromtól kaptam. Annak ellenére, hogy elég sok írásom van, - nyomtatásban, vagy esetleg más módon - kevés került nagyobb nyilvánosság elé. Műfaj szerint: versek, novellák, mesék, életútinterjúk, de van megírott szociográfiám, és fantasy kalandregényem (is). Nagyobb regényeim vannak készülőben. Évek óta két kisebb Magazinnak írok. Tőlük kapom a lehetőséget. Ezek a kiadók internetes portálon jelentetik meg a regisztrált tagok műveit. Az egyik a Fénypress Journal, a másik a Holnap Magazin. Az utóbbi, több írásomat tette már közzé nyomtatásban is. Miért foglalkoztat az írás, miért töltöm ezzel a szabadidőm jelentős részét? A témák megkeresnek. Írásaim többnyire valós megtörtént kalandokról, sorsokról, emberekről, de előfordul hogy állatokról szólnak. Ami megérint - azt érzem megosztanám másokkal - leírom. Persze, aki vállalja, hogy közzéteszi a gondolatait, annak szembesülni kell azzal is, nem mindenkit tud lekötni azzal amit megírt. Én vállalom. Benne vagyok az irásaimban. Aki ismer és olvas, tudja milyen vagyok... Az írások tükörképei az írónak. Vallanak ismeretekről, emberségről. Ezért írok. Jó érzés, ha tudok örömet szerezni az írásaimmal. De. Van egy mottóm... „Másért ne márts kék tintába könnyű tollat,... Tárt szív, és kéz legyen lelke minden sornak. S ha mást nem osztogatsz, szépséget nyújts vele, s az lesz írásodon a nagyság kézjegye...”

Posted by

Sikoly

    Sikoly “Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.” Hajnalodott. Éva a panelház ismerős zajaira ébredt. Már évek óta nem zavarta. Megszokottá váltak számára a hangok. Érzékelte, hogy minden ötödik percben lehúzzák a […]

Posted by
Posted in

Igaz mese

  Igaz mese   “Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon, Csak jó úgy hosszan ülni a napon, Nézni a fákat, és nézni az eget, A messziről kéklő nagy hegyeket, És lesni a fájó csöndet itt belül, Amint a könnyhúrokon hegedül.”   Gyűlöltem mindent, legjobban talán a falusi életet. Nem akartam ide jönni. Sok mindent […]

Posted by
Posted in

Kötéltánc

  Kötéltánc Bezárt cirkusz mögött, a rejtett utakon, lopózva oson be, egy törött ablakon. Az üres manézsban csak szálló por lebeg, a produkció hangja, még fülébe cseng. Szakadt már a díszlet, rég meggyötört kolonc, a műsornak itt vége , árva a porond. Közelít az este, mikor leszáll az éj, az ablakon át, beragyog a csillagfény. […]

Posted by
Posted in

Emlékvihar

  EMLÉKVIHAR Opálfátyolos fénnyel ha átölel az éjjel, mikor titkokat tudván hempereg a hold lustán. Hamu alatt szunnyadó parázsból már lángoló vágyak születnek újra. Átjutsz ismét a múltba. Illatok, érintések, sodornak, visszatérnek. Vadul dobban a szív, távoli bús dallam hív. Emlékszel még a táncra, egy kedves szóra várva, a pillanatra, mikor fények gyúltak a hídon? […]

Posted by
Posted in

Nyári Zápor

  Nyári Zápor Egyedül nézem szobám négy falát, emléked őrzöm, lényed köddé vált. Kínlódva próbálom magamnak bizonygatni, Aki menni akar, nem kell marasztalni. Kinyitom ablakom, magányos alkonyon. Meleg szél vigasztal, akkor is fáj nagyon. Váratlanul megérint valami más. hűs simogatásként érkezik a változás. Kopogva indul a cseppek hada, majd zuhogva fénylik az eső fala. Nyári […]

Posted by
Posted in

Szinező

  Szinező Paletta a lélek mélyén, őrzöd azt a titkok végén. Fekete fehér az élet, elfogadod, ez a végzet. Mégis, álmodsz néha róla, mi lenne, ha másról szólna. Arany reggel, hogyha felkel, az égre írja, most menj el! Hová mennék, kérded félőn. A válasz már ott a kéklőn ragyogó, felhőtlen égen. Már nem gondolod, hogy […]

Posted by
Posted in

A gonosz markában

    KÖNYÖRTELENÜL ELŐSZÓ  A – KÖNYÖRTELENÜL- cím, egy novellasorozatot takar, amely hét történetből áll. Miért hét? Mert a hét főbűn adta a témát. Most felmerülhet bárkiben, – Ugyan már, Ez egy dohos, templomszagú valami lehet! – Rá fogtok jönni, nagyon is aktuális, – hiszen közülünk sokan – mai világunkban, észrevétlenül feláldozzuk elevenségünk, életenergiánk, életörömünk […]

Posted by
Posted in

Szörnyek órája

    KÖNYÖRTELENÜL 1.történet     Kedves olvasóim! Írásom szereplői nem valós személyek…a cselekmény hasonlósága a valósággal a véletlen műve (lehet). Kemény írás. Kendőzetlenül, mai világunkról. Szólok előre. A történek vége felér egy hasbarúgással. Ezért olvasását inkább felnőtteknek ajánlom.   SZÖRNYEK ÓRÁJA Szűrt fénnyel közelített a hajnal, derengő homályba vonva a szobát, Réka egyedül feküdt […]