About Me

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője.

Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Posted by
Posted in

Vedd fel a telefont!

Vedd fel a telefont! Írta: Egyed-Husti Boglárka Az ügyeleti váróba kígyózó sorok álnak, ülnek és várnak. Mindenki másért van itt. Van, aki a nyakát törte el, van aki a kezét fájlalja, van egy csoport, aki buszbalesetet szenvedett. Kisebb tűrések, zúzódások. Ilyesmi. Este 10 óra van és a sor vége olyan, mintha sose fogyna el. Én […]

Posted by
Posted in

Szivárvány

Szivárvány. Írta: Egyed-Husti Boglárka Épp Szentendre felé tartunk a kocsival, amikor a hegy felőli oldalon egyszerre feltűnik. A szivárvány és a színei. Az ő lelke most már ott van fent és ő vigyázz rá. A szememből könnycsepp gördül le, félre állunk és némán átöleljük egymást. Mind a kettőnket vesztesség ért. Ő a testvérét és a […]

Posted by
Posted in

Detox

Detox. Írta: Egyed-Husti Boglárka A mentőautó szirénázva suhan át az összes utcán, villog és a lámpa bár piros a sziréna meg szól így tudják, hogy sürgős. Én, aki a mentőbe fekszem nekem nem az. Én már nem sietek sehová. Ráérünk. Hová siessek? Nem vár senki. Érzem, hogy 100-al robogunk, mint valami filmbe, amikor autós üldözési […]

Posted by
Posted in

Az interjú

Az interjú. Írta: Egyed-Husti Boglárka Izgatottan ülök és várok, hiszen mindenki tudja milyen fontos ez az interjú. A sminkes már majdnem kész van a sminkkel. A fodrász is kész. Az öltöztető az utolsó simításokat végzi el a ruhámon. Előre megbeszéljük még a producerrel és a hangosítással, hogy milyen kérdés után mit fogok kérdezni, de tudom, […]

Posted by
Posted in

Origó

Origó. Olyan mélységeket és magasságokat nyítottál meg a lelkembe, melynek létezéséről nem is tudtam. Repültem, szárnyaltam veled. Kérlek ne engedj el sosem. Szeretlek téged. Ahogy a tenger szereti a hullámjait, hiszen az élteti. Ahogy a nap lemegy és bíbor színbe tükrőződik. Ahogy az élet és a hallál között lebegünk. Mi ketten az Origón. A két […]

Posted by
Posted in

Öngyilkosságom története

Öngyilkosságom története Írta: Egyed-Husti Boglárka   Angyal és az Ördög. Itt a folyosó végén, ahol épp fekszem egy hordágyon magatehetetlenül leszíjazva, be gyógyszerezve látok két alakot. A szemem sarkából. Először csak homályosan aztán kezdenek körvonalazódni. Látomás lenne? Hallucináció? A gyógyszer hatása? Nem tudom, de kristálytisztán látom. Az egyik alak mezítláb van. Kezét nyújtva felfelé és […]

Posted by
Posted in

Inkubátor

Inkubátor. Írta: Egyed-Husti Boglárka Épp az esti műszakváltás volt, halkan ment csak a tévé, hogy a bent fekvő betegek és hozzátartozóik alud hassanak. A nővérek a nővér pultnál szintén halkan beszélgettek, kávézgattak. Kati a főnévér épp azt mesélte, hogy a busz megint megált a kereszteződésnél és nem tudott menni tovább. Hihetetlen ez a héten már […]

Posted by
Posted in

Vigyázz mit kívánsz!

Vigyázz mit kívánsz! Írta: Egyed-Husti Boglárka Az erdő közepén, a kis bokrok alatt élt a nagymamám. Amióta az eszemet tudom egyedül. Amolyan fura asszony volt. Hóbortos, érdekes ruhákat viselt és ékszereket. A faluban ahol lakott javas asszonyként hívták. Más azt mondta rá boszorkány. Minden reggel kiment a rétre virágokat gyűjteni. Néha elvitt magával és elmondta […]

Posted by
Posted in

Vándor

Vándor. Vidd hírét a szélnek. Vidd hírét az esőnek. Vidd hírét a télnek. Vándor. Álj meg itt e földön légy sólyom és szálj fel magasra. Majd vérző szívedet tépd ki és azt ad éhező fiókáidnak. Vándor. Te akit mindent látsz és mindent halsz. Földi létnek tudója. Vidd hírét a szélnek. Vidd hírét az esőnek. Vidd […]

Posted by
Posted in

Anyák napjára

Anyák napjára Ej mi a kő anyának lenni jó. Társadalmi elvárás a nő az anya. Aki mos, főz, takarít, ápol, gyereket nevel. Nem fáradhat el, nincs most nem akarom, csináld meg. Mert nincs ovi, nincs suli, nincs semmi. Csak online van, feladatok teljesítve. Barátnőim körmöshőz, fodrászhoz járva, te meg legyél pszichológus, tanácsadó, konduktor, óvónő és […]