About Me

Magyariné Elek Andrea az Irodalmi Rádió szerzője.

Egerben születtem 1984-ben, majd a középiskola elvégzése után Debrecenbe mentem tanulni. A diploma megszerzése után ismét Egerben kerestem, és hosszú idő után találtam is állást egy kollégium nevelőtanáraként. Már 11-12 éves koromban verseket írtam, bár ezek nem bírnak különösebb irodalmi értékkel, inkább csak érzelemkifejezésre voltak jók. Ezt akkoriban nem tudtam még, és ezért nagyon rosszul esett, amikor az egyik tanáromtól megkaptam a kritikát, hogy nincs titok a verseimben. Egyetem alatt jöttem rá, hogy mit is értett ez alatt, ekkor felhagytam az írással és inkább olvastam sokat, ami egyébként kellett is magyar nyelv és irodalom szakon. Próbáltam példát venni a nagy íróktól és költőktől, de ekkor már úgy éreztem, ez elég nagy feladat. Akkor kezdtem újra az írással foglalkozni, amikor a munkahelyemre bekerültem, és olyanokkal ismerkedtem meg, akik nem tartották nevetségesnek a fantasy és sci-fi iránti érdeklődésemet. Ez új lendületet adott, bár a versek helyett inkább a próza felé fordultam ekkor elsősorban, és megszületett a Fogadó a Régi Emlékekhez című novellám. Ezek után sorban jött a többi, és 2015-ben magánkiadásban két novelláskötetem is megjelent, a Mítoszok és Legendák könyve, ami inkább fantasy témájú novellákat tartalmaz, és a Fekete akkordok, ami pedig a sci-fi, illetve a mágikus realizmus felé hajlik. Közben verseket is írtam, de a fő kifejezési módom a verseknél lassúbb sodrású próza lett. Írásaimban igyekszem az életből vett témákról írni, mint emberi konfliktusok, örömöt vagy bánatot jelentő események. Olyan helyzetek, érzelmek, amiket nehéz feldolgozni. Fantasy témájú novelláim is kicsit dark fantasy-ba hajlanak, ha napfényről írok, mindig ott van az árnyék is, ugyanakkor a rosszat próbálom valahogy feloldani, de a katarzis sem mindig hoz happy endet, inkább csak valamiféle elégtételt, tanulságot, amivel, ha akarunk, egy lépcsőfokkal feljebb lehet lépni az élet bonyolult lépcsőjén.

Posted by
Posted in

A kozmosz éneke

Felhangzott a dal a Teremtő lantján, S megmozdult a világ. Az addigi dermedt némaságot Erő hatotta át. A sötétből fényesség lett, Csendből szimfónia. Csillagok és bolygók szálltak Titkos útjaikra. Dicsőségben ragyogtak fel Óriás csillagrendszerek, Üstökösök csóváikban Vittek üzenetet. Kettős csillag kering messze: Egy akkordból jöttek, Egy dallamot énekelnek Kezdettől örökre. Egyik néha mást is akar, […]