About Me

Éles Anett az Irodalmi Rádió szerzője.

Tatabányán születtem, itt is élek. Tízévesen kezdtem el írni, és első verseim közül néhány be is került egy akkori gyermekirodalmi folyóiratba.  A Budapesti Tanítóképző Főiskolán végeztem, és annak idején újságírónak készültem, azonban az életutam másfele kanyarodott el, ezért egy ideig nem is foglalkoztam az írással. Gyermekeim születése inspirált ismét alkotásra, nekik szóló verseimet követték hamarosan a felnőtteknek szóló írások is.  2007-ben adták ki ifjúsági regényem, amelyet – nagy örömömre – néhány általános iskola felvett az ajánlott olvasmányok közé.

Eddig kilenc antológiában jelentek meg felnőtteknek szóló verseim, illetve ez év novemberi kiadással lát majd napvilágot egy novelláskötetbe beválogatott írásom.

2013 óta vezetek egy vámmal, logisztikával foglalkozó céget a férjemmel, és egy üzlettársunkkal közösen. Mellette – természetesen – mindig szakítok időt a versekre is.

Jelenleg gyermekeknek készülő kötetem grafikai munkái zajlanak.

 

Posted by
Posted in

Nekem a minden

  Nem jelent semmit a kék ég, lopott mosolya a napnak, nélküled a hold sem fényes, az este is csak egy napszak,   virágok színét nem látom, fekete-fehér itt minden, csend sikít hófehér vásznon, elfogyott, festékem sincsen.   Csillagfény pihen ölünkben, lágy szellő kibontott ingem, a számra te csókolsz hajnalt, sóvárgó lángokat itt lenn.   […]

Posted by
Posted in

Milyen volt, kincsem?

  Harmat könnycseppeket ringat el a rét, rügyeket bont ki a májusi szellő, dús mező neveli pipacs gyermekét, aranyat izzad odafent a felhő.     Milyen is volt nélküled, drága kincsem? Mikor lelkemben a vágy fészket rakott, és kíváncsian nyújtózott el bennem a világra tárva minden ablakot.     Milyen is volt, mikor már szíved […]

Posted by
Posted in

Hullik, csak hullik…

Madárka billeg a hűs avarágyon, elsuhan, megpihen szilvafa ágon, a csodaszép éneke mennyekig ér, és hullik, csak hullik a sárga levél.   Bronzhajú bokrok becézik a fákat, vérvörös napkorong fest aranyágat. A pillanat lebben: az erdő mesél, és hullik, csak hullik a sárga levél.   Szívdobbanásokkal lüktető percek emlékét őrzik a hallgatag kertek, és harmatcsepp […]

Posted by
Posted in

Tövisbetűk

Fájdalmas tüskékből szép rózsát nevel, fátyolos hangon szakad sóhaja fel, napfényt álmodik a sötét felhőkre, és fáradtan köp a szürke cipőre. Mennyit kibír.   Dörzsöli, hátha lesz még némi fénye, csak szemében él féltett reménye, és megcsillan lelke megannyi kincse, arcába hullik kócosan a tincse. Sebesen ír.     Serceg a toll, sebeket ejt a […]

Posted by
Posted in

Szitakötő

      Hópehely lennék és szállnék, ha nap sütne, vízzé válnék, apró levélen harmat, zöldjén napsugár hallgat, körötte mind csupa árnyék.   Nap szirma lennék a réten, szivárvány ott fenn az égen, csengő hang a patakban, csillognék, hogyha fagy van hókristályon és a jégen.   Dallam a rózsafa ágon, illat a gyönge virágon, lennék […]

Posted by
Posted in

Erzsébet kápolna

Madárdal ébred és messze száll, átölel féltve a napsugár, ábrándos, felhős a végtelen, színekre bomlik a láthatár.   Felzúg a harang, tán válaszol, hangja a szellővel átkarol, madárdal szökken a zöldellő, lombjukat megrázó fák alól.   Kápolna csendjében halk szavak, suttogva imákat mondanak, sóhajuk szelíden messze száll, megőrzik titkukat hűs falak.   Két ember tétován […]

Posted by
Posted in

Anyám mesélt nekem

  Anyám mesélt nekem, elringatott csendben, a világ tiszta tükre ő volt a szememben. Anyám mesélt mindig, ezer csodát, százat, suttogó szavai bejárták a házat.     Anyám szépen mesélt, csengettyű volt hangja, csak a világ zaja nőtt egyre nagyobbra. Anyám néha sírt is, csendben hullott könnye, kezemre lecseppent lelke fényes gyöngye.     Mikor […]

Posted by
Posted in

Nekem az ősz…

    Nekem az ősz az összebújás, védő öledben melegedés, nekem az ősz a színkavalkád, nem fájó, csodás elengedés.     Vadvörös csók az őszi szélben, bíbor és arany suttogó fák, ezüst alkony a tó vizében, mézszínbe hajló lombkoronák.     De nagy festő a szép természet! Könnyen varázsol ezernyi színt, hűs paplannal majd betakarja, […]

Posted by
Posted in

Őszi pillanatok

      A nyár kifáradva nyújtózott elénk, kacéran kacsintott, s lángoló haja ezernyi színét úgy ontotta felénk, táncolt a napsugár fénylő aranya.   Hajukat simítva bólogattak ők, a forróság perzselte, sokszínű fák, mint gyönyörű, érett, karcsú testű nők, játszott lombjukon ezernyi karát.   Már készült az ősz a színpadra lépni. Hűvös reggelen harmatot lehelve […]

Posted by
Posted in

Reggel

Behajol az ablakon a fény, hogy lássalak, gyönyörű arcodra reggel ráfekszik a nap. Csend van még, és csak a bágyadt pirkadat túrja arany ujjakkal tincseid újra meg újra homlokodon.   Nézlek. Az idő is megáll, a másodpercek mellénk bújnak, nem sietnek. Én csak figyellek. Egy vidám madárdal surran közénk a fáról, és egyszerre lesz minden […]