About Me

Érchegyi Csaba Rudolf az Irodalmi Rádió szezője.

1970. augusztus 22-én születtem Esztergomban. Két testvérem van, egy nővérem és egy öcsém. Gyermekkoromat szülővárosomban töltöttem, ide jártam óvodában és általános iskolába. Korán elkerültem otthonról, tanulmányaimat innentől kezdve már Budapesten végeztem. Mérnök és létesítménygazdálkodó diplomával, továbbá technikusi és szakmai végzettségekkel rendelkezem. Korán lábra kellett állnom, hogy fenntartsam magam, így már huszonegyévesen vállalkozó lettem és a magam ura voltam. Édesanyám a Hungaroton hanglemezgyártó vállalat raktárházának volt az igazgatója, Édesapám pedig több mint negyven évet dolgozott a vasútnál, mint távközlési technikus. Három gyönyörű okos lányom van, Hanna, Hanga és Rebeka. Elváltam, ma Visegrádon élek és alkotom a vállalkozásom bokros teendői mellett. Az alkotás és a versírás nem olyan rég tört fel bennem, lassan három éve már, hogy tollat ragadtam, azóta is nagy szerelem… Apai ágon Móricz Zsigmondhoz rokoni szálak kötnek, sajnos Móricz Emília születési levelén kívül, nincs más emlék a birtokomban. Verseim, prózáim és filozófiáim ringatnak el este s néha velük álmodom. Első megbecsülésemet és költői elismerésemet az Irodalmi Rádiótól kaptam, mely örök emlék marad… Azóta már könyvben és újságban és megjelentek alkotásaim.

Posted by
Posted in

Légy – Ott

Ahogy megláttam őt legyeskedni kezdtem, szálldogálva jött ment és én csak hessegettem. A légy ott-ra csaptam le idővel, éreztem, hogy ez az érzés most jött el. Legyünk itt,…boldogan szóltam, vártam és lecsaptam gyorsan. A légycsapó hálóján egy freskót láttam, de valójában csak egy turmixot csináltam. A történet okán nem legyeskedtem tovább, a diófa alá ültem […]

Posted by
Posted in

Lecke

Csak egy szót mondtál miben szívem hasadt ketté, sötét lett s hideg és én tudtam, hogy nem vagy többé. Valahol ott vagy nekem most is az égen, csillagként fénnyel mosod el fejem felett a sötétséget. Ha a mi világunk fénye egy csillagként ragyogott volna, most nem állnék alattad s sugaraid üzenetében nem olvasnám azt, hogy […]

Posted by
Posted in

Vallomás

Kedvesem, háborúztál velem de én békét kötöttem. Szenvedtem, s ahogy néztél rám a boldogság mámorában lebegtem. Szerelmünk tüze szívünk darabjait olvasztotta, az üllőn lelkünk kovácsa izzó vasként egybe kovácsolta. Mosolyod s az utolsó ütés indította újra,…sebes vonatként zakatoltunk, egymáshoz szólva. Dobogó hangok közt, karunk fonta ölelésében ébredtünk, elvesztem benned s érzem nem térek magamhoz, bevallom, […]

Posted by
Posted in

Táncban ölelni

Táncba vittél hol a szemed ölelt, illatoddal üzentél nekem s közben karod emelt. A test beszéde az erotikát egyelőre nem említette, óvatosan táncoltam veled, míg a vérem megengedte. A szemed és érintésed oltárán ősi ösztöneim feltörtek, ahogy egy villanásban elsült erotikus pillanat a szexben betölthet. Bőröd bársonya és színének tisztasága, izgatottságomban a leheleted felhőiben vált […]

Posted by
Posted in

A Magyarok Ereje

Egy világ magjaként jöttek, s a föld ma már ismeri őket. Csodákat nemzettek, láncokba verve nevettek, jövőt láttak s könnyeztek, mert szembejött a világ, mit neveltek. Egy Isten és egy lobogó alatt, s az örökös világ politikai nyomás alatt kitartott igában, bízva hazában s a nemzeti imában. Az eszme meghozta napsütötte gyümölcsét, a nemzet fellélegzett, […]