About Me

Gúnya Mária az Irodalmi Rádió szerzője.

Mindig is szerettem az irodalmat. Már fiatalon érdekeltek a versek; játék
a szavakkal, a rímekkel. Talán 15 éves koromban kezdtem írni magam is. Ez idáig többnyire csupán a saját fiókomba, a saját szórakoztatásomra. Ahogy teltek az évek, egyre több és több költemény született, és valahogy mindig egyre jobban sikerült.
A versírás számomra egy másik világot jelent. Egy olyan helyet, ahol nem számít a külvilág, ahol szabadon, gondtalanul szárnyalhat a képzelet.
Többnyire a saját érzéseim tükröződnek a sorokban, melyek lehetnek csintalanok, viccesek, de ha úgy adódik, akár szomorúak is.

Remélem, szerzeményeimmel sikerül majd néhány gondtalan pillanatot hoznom a kedves olvasóknak is.

 

Posted by
Posted in

Szabad pillanat

Néha csak úgy ülök egymagam, s hallgatom a csendet, Becsukom a szemem, s csak élvezem a percet. A nap melege gyengéden arcom simogatja, Érzem, ahogy elönt a remény bódító illata. Látok egy pillangót, ki a napsugárban táncol, Virágra száll, megpihen, s újra boldogan viháncol. Egy kisveréb is itt csivitel, a társait keresi, Ugrik egyet, felröppen […]

Posted by
Posted in

Ég veled!

Búcsúzom. Viszlát. Elmegyek. Már nem foghatom tovább a kezed. Bár szívem mélyén őrzöm még neved. Az lesz a legjobb, ha elfelejtelek. Nincs közös jövőnk, valami megtörött. Hiába próbáltuk, már nem működött. Én nem haragszom, hisz boldogok voltunk. Szerettük egymást, de sajnos kisiklottunk. Szomorú vagyok, hisz még nagyon fáj. Nincs másom nélküled, csak a magány. Légy […]

Posted by
Posted in

Szavak szárnyán

Ébredés, Érzés, Éhes Érintés Kellemes, Kósza Kényeztetés Lomha, Lezser Lustálkodás Álmodó, Ártatlan Ábrándozás Lüktető Lendület, Lassú Lélegzet Élénken Édes, Éltető Élvezet Merengő Mélység, Mámoros Mozdulat Kedves Könnyű Kalandos Káprázat Feledhetetlen Fülledt Féktelen Forróság, Hevesen Hullámzó Halhatatlanság Vakmerő Vágyak, Veszélyes Vétség Szunnyadó Szenvedély, Szerető Szépség.

Posted by
Posted in

Néha…

Néha nem kell semmi más, Csupán egy halk vallomás. Néha nincs szükség szóra sem, Egy érintéssel is megelégszem. Néha vágyom az ölelésed, Hogy érezzem, ahogy dobog szíved. Néha elég egy pillantásod, Mivel megtört lelkem oltalmazod. Néha nem kell tényleg semmi, Csak egyszerűen veled lenni.

Posted by
Posted in

Tavaszi mámor

Tavaszi alkonyat Simogatja arcomat Szerelmes hangulat Bódító pillanat. Egyszer, majd újra Füledbe súgva Szívemnek húrja Neved dúdolja. Testemben érzem Lüktet a vérem Mint szellő a réten A csillagos égen. Kábulatba estem Elgyengült testem Csókod kerestem Vászonra festem.

Posted by
Posted in

Senki sem tökéletes

Tévedni emberi dolog, s nincs is ezzel semmit baj. Sőt, ha beismered vétkedet, az bölcsességre vall. Nem vagy te isten, aki mindent tud és lát. Csupán egy halandó ember, ki követ el hibát. Senki sem tökéletes, ezt kár is lenne tagadni. Fejlődni viszont lehet, s a hibáinkból tanulni. Ha megbotlasz s elesel? Felállsz s leporolod […]

Posted by
Posted in

Élet-körforgás

Kezdet, Születés, Ébredés … Élet. Fejlődés, Haladás, szép Remények. Hit, Boldogság, Álmok és Vágyak. Csalódás, Félelem, Fájdalom, Bánat. Bizalom, Kötődés, Szenvedély, Szerelem. Kalandok, Barátság, Humor, Érzelem. Veszteség, Hiány, Üresség, Elbukás. Optimizmus, Erő, Bátorság, Kitartás. Békesség, Megnyugvás, Emlékek, Magány. Vég, Öröklét, Elmúlás … Halál.

Posted by
Posted in

Oximoron – Ellentétek közt

Ölelő karjával a gyűlölő imádat, Lépdel a burjánzó sivárság felé, Tomboló nyugalom, mi belőle árad, Alkotó pusztítás szemében ég. Hallom a zajban a csendet, S látom sötétben a fényt, Mozdulatlan rohanok előre, Várom, ami elmúlt rég. Ordításom néma hangzavar csupán, Körülöttem zsúfolt üresség, Színekben pompázó színtelen élet, Minden olyan egyforma, mégis ellentét.

Posted by
Posted in

Mondd ki, ha szeretsz

Mikor mondtad ki utoljára, hogy szeretsz valakit? Hallották ezt mostanában tőled a szüleid?   Mondtad -e szeretlek apa, s téged is anyukám? Szeretem a húgom, a nővérem, a bátyám.   Szeretlek feleségem, kislányom és kisfiam. Ez egyszerű szó. Miért nem mondod gyakrabban?   Szeretem a ruhákat, a kávét, a sós perecet. Szeretem az autómat, és […]

Posted by
Posted in

Hazugság

Füllentés, ferdítés, tagadás, hazugság, mind velünk született tulajdonság. Van, aki rosszul csinálja, van, aki jobban, de van, kinek az egész a kisujjában van.   Valaki hazudik akkor is, ha kérdez, így keverve nyerő lapokat saját kezéhez. Ám igazi hazugon nem látszik, ha füllent, tenyere sem izzad s a szeme se rebben.   Mindenki hazudik, ezt […]