About Me

Gúnya Mária az Irodalmi Rádió szerzője.

Mindig is szerettem az irodalmat. Már fiatalon érdekeltek a versek; játék
a szavakkal, a rímekkel. Talán 15 éves koromban kezdtem írni magam is. Ez idáig többnyire csupán a saját fiókomba, a saját szórakoztatásomra. Ahogy teltek az évek, egyre több és több költemény született, és valahogy mindig egyre jobban sikerült.
A versírás számomra egy másik világot jelent. Egy olyan helyet, ahol nem számít a külvilág, ahol szabadon, gondtalanul szárnyalhat a képzelet.
Többnyire a saját érzéseim tükröződnek a sorokban, melyek lehetnek csintalanok, viccesek, de ha úgy adódik, akár szomorúak is.

Remélem, szerzeményeimmel sikerül majd néhány gondtalan pillanatot hoznom a kedves olvasóknak is.

 

Posted by
Posted in

Vége a mesének

Még érzem az illatod, itt hagytad a párnán. Még érzem a csókod is, amit ajkamra adtál. Mégis a sírás fojtogatja torkom, Mert tudom ez volt az utolsó alkalom. Utoljára láttalak, bújhattam hozzád, Nem tudok ezután nem gondolni rád. Soha többet nem foghatom a kezed. Soha többet nem lehetek veled. Soha többet nem érzem az illatod. […]

Posted by
Posted in

Szürkeség

Szürke hétfő után újabb szürke kedd, Szürke hétköznapok, benne szürke emberek. Lomha tempóban baktató színtelen jövő, Mint friss kátrányba a kavics, úgy leragadt az idő. Nem látjuk a hibákat, rágódunk a múlton, Mint fogatlan öreg a száraz kenyérhéjjon, Hová tűnt a fény? A színek ragyogása? Visszhangzik a rideg valóság gúnyos kacagása.

Posted by
Posted in

Itt a tavasz

Csípős még a reggel, lassan melegre fordul az idő, Egyre többen bújnak téli rejtekükből elő. Fák felől édes illatot hoz magával a szél, Rügyet fakaszt a napsugár, minden újra él. Egy fülemüle éneke töri meg a csendet, Fülbemászó dallal keresi a szerelmet. Egy fácánkakas körülnéz, s felcsippent egy magot, Amott sárgarigó üldöz egy rémült kukacot. […]

Posted by
Posted in

Anya nézd!

Anya nézd! Megjöttem, itt vagyok! Siettem, hisz tehozzád küldtek az angyalok. Mostantól a te kislányod én leszek. S hogy boldog anya légy, mindent megteszek. Anya nézd! Már járni is tudok! Nem is lépkedek, hanem már szaladok. De egyáltalán nem félek, mert tudom, Biztonságban vagyok, hisz a te kezed fogom. Anya nézd! Már beszélek! El tudom […]

Posted by
Posted in

Nagymamámnak

Milyen rég volt, mikor még a konyhában sürgölődtél, Kapros túrós lepényt, vagy meggyes rétest sütöttél. Arcod mindig ragyogott, s karjaid ölelésre tártad, Az unokákat mindig valami aprósággal vártad. Szerettem az illatod, melyből csupa melegség áradt, Talpon voltál már hajnalban, de sosem voltál fáradt. Majd járásod lelassult, s tested gyengülni kezdett, Az idő szépen csendben eljárt […]

Posted by
Posted in

Vágyódás

Amikor nincs más, csak a csillagok, Ajkam elhagyják halk sóhajok. Mikor úgy vágyom, de kínoz a távolság, Az éj szövi selymes bársonyfonalát. Mikor már a Hold is az égbolton táncol, S ragyogó csillagokkal boldogan viháncol. Angyali leheletként száll a gondolat, Álmomban is ölelő karjaidba szalad. Téged látlak csupán s titkon azt várom, Amikor végre valósággá […]

Posted by
Posted in

Elveszítelek…

Itt ülsz a szobában mellettem, Mégsem vagy itt. Távolba meredő tekinteted Tőlem messzire vitt. Gondolatban most merre jársz? Hová visz a képzelet? Bárcsak látnám, amit látsz, S én is ott lehetnék veled. Olyan közel vagy hozzám, Én mégsem érlek el. Egyre nő a távolság, De te már nem fékezel. Érzem, ahogy tompa csendben Szertefoszlik minden. […]

Posted by
Posted in

Szabad pillanat

Néha csak úgy ülök egymagam, s hallgatom a csendet, Becsukom a szemem, s csak élvezem a percet. A nap melege gyengéden arcom simogatja, Érzem, ahogy elönt a remény bódító illata. Látok egy pillangót, ki a napsugárban táncol, Virágra száll, megpihen, s újra boldogan viháncol. Egy kisveréb is itt csivitel, a társait keresi, Ugrik egyet, felröppen […]

Posted by
Posted in

Ég veled!

Búcsúzom. Viszlát. Elmegyek. Már nem foghatom tovább a kezed. Bár szívem mélyén őrzöm még neved. Az lesz a legjobb, ha elfelejtelek. Nincs közös jövőnk, valami megtörött. Hiába próbáltuk, már nem működött. Én nem haragszom, hisz boldogok voltunk. Szerettük egymást, de sajnos kisiklottunk. Szomorú vagyok, hisz még nagyon fáj. Nincs másom nélküled, csak a magány. Légy […]

Posted by
Posted in

Szavak szárnyán

Ébredés, Érzés, Éhes Érintés Kellemes, Kósza Kényeztetés Lomha, Lezser Lustálkodás Álmodó, Ártatlan Ábrándozás Lüktető Lendület, Lassú Lélegzet Élénken Édes, Éltető Élvezet Merengő Mélység, Mámoros Mozdulat Kedves Könnyű Kalandos Káprázat Feledhetetlen Fülledt Féktelen Forróság, Hevesen Hullámzó Halhatatlanság Vakmerő Vágyak, Veszélyes Vétség Szunnyadó Szenvedély, Szerető Szépség.