About Me

Guti Csaba az Irodalmi Rádió szerzője.

1982-ben születtem Debrecenben. Életem nagy részét a Hajdúságban töltöttem, majd immáron tíz éve Dabasra költöztem, és véglegesen letelepedtem.
Az olvasás nagy szenvedélyem volt gyerekkorom óta. Mindig is úgy gondoltam, hogy a könyv jó útitárs, így akárhová mentem, soha nem maradt el mellőlem az aktuális olvasmányom.
A természetnek nagy tisztelője vagyok, ahogy a magam erejéből telik próbálom óvni. Novelláimat sokszor ihletik a fák, és az állatok. Írásaimmal próbálom közelebb hozni ezt a csodát az emberekhez, és a természet szeretetét megerősíteni az olvasóban.
Számos novellám azonban humán indíttatású. Szeretek az emberek közt szemlélődni, fürkészni a tekintetükben, elgondolkodni szavaikon, cselekedeteikben a „miérteket” keresni. Próbálom beleképzelni magamat a helyükbe, átérezni gondjaikat, boldogságukat.
Írásaim többnyire drámai hatásúak, hogy súlyt adjak egy adott problémának, amiről beszélni szeretnék. A nevelő szándék mellett többnyire reményt hagyok a végkifejletben, hogy az olvasó érezze, hogy mindig van kiút a gondokból. Ez sokszor nem több, mint választás, vagy kitartás kérdése. De a kulcs, ami feltétlenül szükséges hozzá: akarat, és a vonzódás a jó felé.

Posted by
Posted in

Miksa

Meleg reggelre virradt. A napsugarak megállíthatatlanul özönlöttek az ablakon keresztül, tüskéikkel felnyársalva az álmokat. Miksa is lassan ébredezni kezdett. Bántotta őt az erős fény, így csak a középső négy szemét nyitotta ki, azt is csak hunyorogva. – Már reggel van? – kérdezte önmagától, és kedvetlenül ásított egyet, majd elgémberedett lábait nyújtogatta, tornáztatta. Sorra mind a […]

Posted by
Posted in

A könyvtár

  Nyoma sem volt már szép időnek, október elejét koptatták a szelek, és a városkát satuba fogta a vacogtató hideg. Az eső hajnal óta hullott a szennyes, szürke égből, a Napot látni sem lehetett, pedig a melege jót tett volna a testnek, léleknek. Valahol a fák között erősen párállott egy apró gyerektest, mely a hideg […]

Posted by
Posted in

Távol, ott a padon

Krisztina a padon ücsörög egy parkban. Évente egyszer mindig kijön ide. Szél fúj, beletúr a hajába, és pimaszul megrántja, majd bebújik a pulóvere alá, hogy aztán végigszaladjon a testén. A nő megborzong, majd összehúzza a kabátját. Megszokhatta volna már, hogy errefelé a tenger közelsége olykor viharossá korbácsolja a szelet. Nagyot szippant a sós levegőből, majd […]

Posted by
Posted in

Kovács úr legye

Jóravaló, pedáns ember volt Kovács úr, aki az életét szigorú napirendbe szorította a munkahelyen és a magánéletben egyaránt. Bár, ami azt illeti, utóbbi igen sivár volt, hiszen csak egy örökölt garzonlakásban éldegélt, teljesen egyedül. No, nem volt ez mindig így, hiszen már két ízben is belevetette magát a házasság szent kötelékébe, amik rövidesen mindannyiszor el […]

Posted by
Posted in

Ragacs

  A napraforgók búsan meredeztek a kert végében. A szél néha unottan hintáztatott rajtuk egyet, mire azok ijedten kapkodtak száradó leveleikkel a levegőbe, hátha valamiben megnyugvást találhatnak. Csönd ült a fákra, a színes madárkák már mind elmentek, nem trillázott rajtuk semmi. A fészkek üresen tátogtak bele a hűvösödő alkonyba, hogy jóllakjanak a szótlan órákkal. Olykor […]

Posted by
Posted in

A gazda lánya

Keszeg arcú, sovány ember volt a gazda. Halovány ábrázatát az idő és az élet sűrűn telebarázdálta ráncokkal. Tartása rogyott volt, mintha csak húsz évvel lett volna idősebb attól, amit éppen az élete számlált.  Fogai helyenként hiányoztak, hogy átadják a helyet a hallgatásnak, amely házas embernél igen nagy bölcsességnek számított már akkoriban is, valamint, hogy megkíméljék […]

Posted by
Posted in

Zászló a kézben

Attila csak nemrég költözött Magyarországra. Oda, ahová szíve szerint mindig is tartozott, csak a történelem sötét évei elszakították onnan. Mindez alig múlott valamin, hisz a határtól nem messze lakott a családjával. A fiú emlékezett arra az időre, amikor a nagypapája még élt, és mesélt neki. Ő mondta mindig: – ha a szél egy kicsit jobban […]

Posted by
Posted in

A nő nőnapon

Március 1: a nő vágyakozva gondol a következő hétre, amikor is ünnepelve lesz, és nemének minden egyes csodálatos tagja. Ábrándozik, álmokat sző, amiben a férje frissen borotvált, illatos, és tiszták a körmei. Lejátszik gondolatban egy romantikus estét, amikor nem ő főz, megterítenek neki, a feneke alá tolják a széket, és mindent önfeledten élvezhet. A kiszolgálást, […]

Posted by
Posted in

Szilánkosra tört évek

Szép nyári nap volt. Meleg, szikrázó. Olyan, amiben csak boldog lehet az ember. Volt ugyan a levegőben valami fanyar, valami, amiről régóta beszéltek az emberek, de úgy éreztem, hogy az tőlem messze van. Tőlem, falusi asszonytól, aki csak a családjának élt, és a munkának. Aztán egy csapásra megváltozott minden. Valahol távol eldördült egy lövés, és […]

Posted by
Posted in

A lámpagyújtogató

  Annácska nagyon szerette elkísérni a nagypapáját a munkába. Szeretett mellette sétálni, és követni őt kandelábertől kandeláberig. Olyankor úgy érezte, hogy elsőként övék az utca, csak utánuk kaphatja meg azt a város, a járókelők, vagy bárki rajtuk kívül. A fellobbanó fények az övék voltak, csak az övék. Nem is láthatta azokat más, hisz ők voltak […]