About Me

Guti Csaba az Irodalmi Rádió szerzője.

1982-ben születtem Debrecenben. Életem nagy részét a Hajdúságban töltöttem, majd immáron tíz éve Dabasra költöztem, és véglegesen letelepedtem.
Az olvasás nagy szenvedélyem volt gyerekkorom óta. Mindig is úgy gondoltam, hogy a könyv jó útitárs, így akárhová mentem, soha nem maradt el mellőlem az aktuális olvasmányom.
A természetnek nagy tisztelője vagyok, ahogy a magam erejéből telik próbálom óvni. Novelláimat sokszor ihletik a fák, és az állatok. Írásaimmal próbálom közelebb hozni ezt a csodát az emberekhez, és a természet szeretetét megerősíteni az olvasóban.
Számos novellám azonban humán indíttatású. Szeretek az emberek közt szemlélődni, fürkészni a tekintetükben, elgondolkodni szavaikon, cselekedeteikben a „miérteket” keresni. Próbálom beleképzelni magamat a helyükbe, átérezni gondjaikat, boldogságukat.
Írásaim többnyire drámai hatásúak, hogy súlyt adjak egy adott problémának, amiről beszélni szeretnék. A nevelő szándék mellett többnyire reményt hagyok a végkifejletben, hogy az olvasó érezze, hogy mindig van kiút a gondokból. Ez sokszor nem több, mint választás, vagy kitartás kérdése. De a kulcs, ami feltétlenül szükséges hozzá: akarat, és a vonzódás a jó felé.


Guti Csaba szerzőnk szerkesztőségünk által kiadott könyvei megvásárolhatók a Líra Könyv hálózatában:

Posted by
Posted in

Egérút

Jani bácsi korán ébredt, mint ahogy az idősek általában. A sötétben azonban még nem tudott mihez kezdeni, ezért ágyban maradt, de hogy mégis múlassa az időt valahogy napkeltéig, visszagondolt a múltra. A falak közül előmászott sokféle emlék, kedves–bús egyaránt. Azokat lapozgatta át újra meg újra. Mióta egyedül volt, talán ezerszer is számba vette mindet. Közben […]

Posted by
Posted in

Homokba karcolt betűk

Kicsi volt még, igazán kicsi. Óvodába járt, a nagycsoportba. „Előtte az élet!” – mondták, amikor a göndör fürtjeit nézték. – Mi szeretnél lenni? No, mondd meg a néninek! – faggatták untalan. De a fiúcska nem mondta. Alig volt ötéves, a vonásai máris megkeményedtek, szúrós szemekkel nézett bele a tőle majd ötven évvel idősebb asszony szemeibe, […]

Posted by
Posted in

A mosónő

Héthelyi Krisztina „Tengeranyu” című meséje alapján   Az árvaház a város határában volt, mindentől távol, mintha csak mostohagyereke lett volna a városnak. – Jót tesznek a fák, a zöld füves mezők, a madárdalos ébredések azoknak a gyermekeknek! – mondták egykoron azok, akik az árvaház alapjait lefektették. Bizony igazuk is volt, mégis sokan gondolták úgy, hogy […]

Posted by
Posted in

Vargáék fia és a vírus

Varga Béla nem volt már gyermek, ahogyan az ifjúkorból is régen kiszorult már, mégis mindenki egyszerűen csak a „Vargáék fiaként” ismerte, ama egyszerű okból kifolyólag, miszerint egész életében, soha semmi érdemlegeset nem csinált. Az erdőben szokás az olyan, amikor a nagy fa árnyékában felnevelődnek a csemeték. Annak idővel azonban mindig megszaporodik a haszna, ellenben ifjabb […]

Posted by
Posted in

A galamb titka

Az ablak félig nyitva volt, a szél bekúszott rajta, és meglibbentette a Katinka vállaira boruló tincseket. Bár szép szőke fürtjei voltak a lánynak, mégis mintha csak sápadtabbá tették volna az egyébként is fakó arcocskát. Csak a masni piroslott a hajában, ami mindig ott ékeskedett a szépen rendezett fonatok között. Csend volt a konyhában, a háttérben […]

Posted by
Posted in

Miksa

Meleg reggelre virradt. A napsugarak megállíthatatlanul özönlöttek az ablakon keresztül, tüskéikkel felnyársalva az álmokat. Miksa is lassan ébredezni kezdett. Bántotta őt az erős fény, így csak a középső négy szemét nyitotta ki, azt is csak hunyorogva. – Már reggel van? – kérdezte önmagától, és kedvetlenül ásított egyet, majd elgémberedett lábait nyújtogatta, tornáztatta. Sorra mind a […]

Posted by
Posted in

A könyvtár

  Nyoma sem volt már szép időnek, október elejét koptatták a szelek, és a városkát satuba fogta a vacogtató hideg. Az eső hajnal óta hullott a szennyes, szürke égből, a Napot látni sem lehetett, pedig a melege jót tett volna a testnek, léleknek. Valahol a fák között erősen párállott egy apró gyerektest, mely a hideg […]

Posted by
Posted in

Távol, ott a padon

Krisztina a padon ücsörög egy parkban. Évente egyszer mindig kijön ide. Szél fúj, beletúr a hajába, és pimaszul megrántja, majd bebújik a pulóvere alá, hogy aztán végigszaladjon a testén. A nő megborzong, majd összehúzza a kabátját. Megszokhatta volna már, hogy errefelé a tenger közelsége olykor viharossá korbácsolja a szelet. Nagyot szippant a sós levegőből, majd […]

Posted by
Posted in

Kovács úr legye

Jóravaló, pedáns ember volt Kovács úr, aki az életét szigorú napirendbe szorította a munkahelyen és a magánéletben egyaránt. Bár, ami azt illeti, utóbbi igen sivár volt, hiszen csak egy örökölt garzonlakásban éldegélt, teljesen egyedül. No, nem volt ez mindig így, hiszen már két ízben is belevetette magát a házasság szent kötelékébe, amik rövidesen mindannyiszor el […]

Posted by
Posted in

Ragacs

  A napraforgók búsan meredeztek a kert végében. A szél néha unottan hintáztatott rajtuk egyet, mire azok ijedten kapkodtak száradó leveleikkel a levegőbe, hátha valamiben megnyugvást találhatnak. Csönd ült a fákra, a színes madárkák már mind elmentek, nem trillázott rajtuk semmi. A fészkek üresen tátogtak bele a hűvösödő alkonyba, hogy jóllakjanak a szótlan órákkal. Olykor […]