About Me

Gyarmati Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Történelmünk fénylő csillaga, az utolsó, eltiport forradalom idején, vérzivataros időszakban születtem. S ez nem csak az országra, de az én személyes sorsomra is rányomta bélyegét.
Még ahhoz sem volt elég jó, arra sem méltattak, hogy továbbtanulni engedjenek. Ám a diktatúra slendrián volt, s nem fésült át minden felvételi listát.
Így kerülhettem be szerelmem vágyott, számomra is elérhető szentélyébe, a Tatabányai Geológiai Technikumba.
Ami már azért is szükséges és illő volt, mert akkor már majd egy évtizede – igen szép eredményeket felmutatva – barlangásztam.

A geológus technikusságból kacskaringós, cifra út vezetett az építőiparba, majd a hírközlésbe, ahol ma is dolgozom. Ám közben azért történ egy s más...

Megnősültem, lányaim születtek, majd elváltam, újra nősültem és lányom született.
Haladtam, fejlődtem lélekben, szellemben egyaránt.
S mert a rendszerváltás elsöpörte a cenzorokat, a cenzúrát és a diktatúrát, így számomra is megnyílt az út a felsőoktatás felé.
Éltem a lehetőséggel, bár ára volt. Végleg abba kellett hagyni a barlangászatot.
Először a Szegedi JATE egyik levelező tagozatán szereztem kommunikáció szakos bölcsész, majd az Evangélikus Hittudományi Egyetemen hittanári diplomát.

S az írás. Kicsit több mint tizenöt évvel ezelőtt éreztem úgy először, hogy van olyan gondolatom, amit le kell írnom. S így tettem. Tetszett. Így hát elkezdtem rendszeresen publikálni.
Néhány évig napi témájú publicisztikákkal próbálkoztam – kevés sikerrel.
A jobboldali lapokhoz elküldött írásaim csak elvétve jelentek meg. Így fordultam igazi berkeim, a protestáns magyar sajtó felé, ahol több lapban több mint egy évtizedig jelentek meg írásaim, gyakorlatilag majdnem minden műfajban.
Írtam riportot, interjút, tudósítást, recenziót, beszámolót, de igazából két területen, az interjúzásban és a publicisztikában érzem magam otthon, ahol olykor becsúszik egy-egy tárca is.

Ma már kevésbé koptatom a tollat, noha amikor kinyílik a bicska a zsebemben erős késztetést érzek rá.
Talán majd most, az éter hullámaira ismét felteszek egy-egy alkotást.

Posted by
Posted in

Péter, Viktor és Sanyi

Heeeej te! – szólalt meg Péter a bakról, miközben ostorával csettintett a két nóniusz kanca Viktor és Sanyi farára. S a két okos jószág tudta a dolgát, szépen komótosan elindultak. Mindhárman a Dél-Alföld egyik vendéglátásra berendezkedett tanyáján szolgáltak már hosszú ideje, nem csoda hát, hogy összeszoktak. Mint mindig, most is kirándulókat, vendégeket kellett kivinniük egy […]

Posted by
Posted in

A rejtélyes beutaló

A rejtélyes beutaló A gondviselésnek köszönhetően úgy alakult a sorsom, hogy orvosom laboratóriumi vizsgálatot rendelt el, meghatározandó szervezetem – olykor felfelé törekvő – vércukor szintjét. Hála és köszönet érte, hogy vigyáz rám, s ezzel is fenn- és megtartva egészségemet. De balsorsomra a vizsgálatra itt, Magyarországon az Úr 2020. esztendejében kellene sort keríteni. De kezdjük az […]

Posted by
Posted in

Két eset

Két eset – Gyerekek! Most, az utolsó órán csak beszélgetni fogunk. Ha valakinek van kérdése akár a tananyaggal, akár az évvel kapcsolatban, vagy csak úgy, szeretne valamit mondani tegye meg nyugodtan. Kéz erdő lendült magasba a 6.a-ban. A gyerekek nagyon szerették Attila bácsit, aki bár nem régóta tanított az iskolában, hamar megkedveltette magát, mert jó […]

Posted by
Posted in

Mérnök a kaptafánál

Mérnök a kaptafánál Ahogy pestiesen szokták mondani: nem volt ő rossz srác. Inkább csak olyan öntörvényű. Valamikor a kétezres évek elején kapta kézhez a diplomáját, amelyre nagyon büszke volt, s az igazat megvallva volt is miért. Nem hullt olcsón az ölébe az eredmény. Nehéz körülmények közül jött gyermekként, meg kellett küzdenie minden jó kollokvium, minden […]

Posted by
Posted in

Kiállás

Kiállás Már jócskán túllendült élete delén. Mindig, mindennel elégedetlenkedett, zsörtölődött s az az igazság, inkább már komótosnak, mint fürgének lehetett nevezni. De azért maradéktalanul ellátta a feladatát, elvégzett határidőre minden munkát. A vezetőség nem szerette, s a kollégák sem rajongtak érte. Hiszen ki szereti az izgága, öregedő, mindenbe belebeszélő, mindenhol hibát kereső – és gyakran […]

Posted by
Posted in

Otthoni vacsora

Otthoni vacsora – Megettétek, amit csomagoltunk nektek? – Á most nem. Nem volt kedvünk hozzá. De betettük a hűtőbe, talán jó lesz holnapra. Inkább elmentünk vacsizni, ahhoz volt kedvünk. A fenti beszélgetés szülő és gyermeke között zajlott le a nem túl távoli múltban. Mindennapos – mondhatnák, s valószínűleg bárhol előfordul hasonló. A gyerekek ugyanis már […]

Posted by
Posted in

Videokonferencia

Videokonferencia Na ugye, hogy jó valamire a mobiltelefon is, tett ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatást idős barátom. Pont te meséled, hogy milyen jó volt, te, akiről köztudott, hogy még kézbe venni sem szereted? – folytatta némi szemráhányással, egyszersmind élcelődéssel a hangjában. S valóban. Mi másról is szólhatna ez a történet (is), mint erről a vírusos időről. […]

Posted by
Posted in

A koronavírusról -kicsit másképp

A koronavírusról – kicsit másképp Miről is szólhat ma egy írás, – mint minden más is mostanság – mint a koronavírusról. Arról a betegségről, amely a szemünk előtt terebélyesedett pandémiává, világjárvánnyá. Amely minden kontinensen megkeseríti az emberek életét, nem kevés szomorúságot, tragédiát, gyászt, okozva családok tízezreinek. Amelyről nem sokat tudunk, de azt biztosan, hogy alattomos, […]

Posted by
Posted in

Balfácán a parkolóházban

Balfácán a Parkolóházban Amikor végeztünk a bevásárlóközpontban a beszerzéssel elindultam a -2-es parkoló szint felé, ahol az autót hagytam. Kiszállván a liftből először gondosan végigpillantottam a nagy teremgarázson, s megnyugvással állapítottam meg, hogy valóban ezen a szinten hagytam az autót. No, nem volt nehéz megtalálni, talán ha másik három parkolt még összesen rajta kívül. Hát […]

Posted by
Posted in

Cilike és a görények

Cilike és a görények Cilike nem volt szép, sőt még az úgy nevezett „jó nő” kategóriát is inkább alulról súrolta volna, már ha valaki akarta volna Cilikét egyáltalán kategorizálni. Viszont tagadhatatlanul szorgalmas volt, amelyet némileg beárnyékolt az a tény, hogy – hogy is mondjuk – szóval nem ő volt a legélesebb kés a fiókban, ahogy […]