About Me

Bence az Irodalmi Rádió szerzője.

Tizennyolc éves gimnazista diák vagyok. Rajongom a történelemért, ez kihatással van sok munkámra is. Tizennégy évesen kezdtem el történeteket írni, eleinte a saját szórakozásomra, majd egyre inkább igyekeztem tökéletesíteni őket, jelentést adni nekik. Főleg prózát írok, novellákat és regényt egyaránt. Szerintem az írás önmagában érték. Ha valaki az asztalfióknak is ír, alkotómunkájával hozzáad egy kicsit az emberiséghez. Továbbá olyan gondolatok vagy érzések szabad közlésére képes, amit máshogy nem tudna kifejezni az ember.

Posted by
Posted in

Az élet dala

Vers helyett vers az élet reménytelenségéről   A játékos tavaszi szellő egy zöld dombon süvített végig. Ahogy a fűszálak között szaladgált, és elsiklott egy tölgyfa mellett, egy kislányra talált. Egy piros ruhácskába öltözött, pirospozsgás kislányra, aki alig lehetett hét éves. Két copfba összefogott hosszú szőke haja ide-oda libbent, ahogy karjait feltartva pörgött-forgott önfeledten a napsütötte […]

Posted by
Posted in

Az élőholt

A remény nélküli életről A Nap éppen lemenőben volt, utolsó vörös fénypászmái tekintettek ki a horizont mögül. Olyanok voltak, mint valami szégyenlős kislány, aki bizonytalanul kukucskál a fal mögül, hogy éppen csak az orcája látszódjon, ami félénksége miatt szokásos, angyalfehér színéről átváltott szelíd pirosasra. Sőt, a Nap utolsó, búcsúzó sugarai inkább olyanok voltak, mint a […]

Posted by
Posted in

A hősök bűnéről és bűnhődéséről

Az Úr 1871. esztendejének telén… A csípős, hideg januári szél táltos paripa módjára vágtatott végig a versailles-i kastély mögött elterülő hatalmas tó tükre fölött. Eddigi vándorútját zavartalanul kívánta folytatni, amikor a vízfelületet maga mögött hagyva partot ért, azonban valami ebben megakadályozta. Egy rendíthetetlen vastömbbe ütközött, amin azonnal megtört, és szerteoszlott. Akármilyen fagyos is volt a […]

Posted by
Posted in

Aminek vér az ára

Miért adja életét egy katona?   Az Úr 1916. esztendőjében…   Tudom, sokan azon elmélkedtek volna, hogy rendben van-e minden otthon. Anyáék hogy érzik magukat? Jól vannak? Mindent meg tudnak szerezni, amire szükségük van? És a kicsi húgom, a kicsi öcsém? A kedvesem, a menyasszonyom a feleségem? Ugye nem esett bántódása? Ugye gondol rám? Megszakadnék, […]

Posted by
Posted in

A nagy verekedés

Egy különös nap az Európában   Az Európa. Csodás hely. Nagyszerű emberek törzshelye. Sok nagy gondolat született falai között. Csak ne törne ki folyton verekedés! A szóban forgó hely egy nagyszerű kocsma. Erős kőépület, ablakain pedig melengető fény áramlik ki. Az utca, amiben helyet foglalt, megfelelő hely volt. Egyik végén fiúgimnázium, a másikon konzervgyár. Tökéletes […]

Posted by
Posted in

Lajos és a csúnya Jenő

Humoros beszámoló XIV. Lajos egy hétköznapjáról   A mi fényességes, dicsőséges, legkeresztényebb uralkodónk sugárzó gyönyörűsége arra ösztönzött, hogy megírjam ezt a rövid történetet. Engedd meg kérlek, kedves olvasóm, hogy ezt most megmutassam neked. Ahogy átéled ezt a művet, remélem te is velem együtt gyönyörködsz majd abban az egyszerű, mégis oly sok boldogságot okozó tényben: Lajos […]

Posted by
Posted in

A fém szelíd, halk zengése

A háború kínjairól     Az Úr 1417. esztendőjében.   Békésen, nyugodtan léptettem végig lovammal a birtokomhoz tartozó egyik falun. Ritkán mozdultam ki a csata óta, a kastélyom biztonságos szobáiban töltöttem az időt. Szinte csak az ágyban feküdtem, míg a szolgáim elláttak, és csak nagyritkán álltam ki a várfalakra, hogy végig tekintsek a tájon. És […]

Posted by
Posted in

Dicsőség kegyei

A hétköznapi tettek dicsőségéről     Dicsőség játékosan, könnyedén szökdelt végig a csatatéren. Nevetgélve ugrándozott a tetőtől talpig fémbe burkolt hullák és haldokló emberek között. A két sereg véres csatája idecsalogatta a félénk lányt, hisz ennek a sok ezer embernek egyetlen egy cél lebegett a szeme előtt. Ezért a testüket a végkimerülés szélére hajszolták, ezért […]

Posted by
Posted in

Harminc év szenvedés

Egy életről, amit megtört a háború   Az Úr 1648. esztendőjében.   Kardok csattogása, páncél zendülése, puskák tüzelése és halálsikolyok tízezrei vettek körül, a háború démoni ricsaja hangzott mindenhonnan. Én bután álltam a vérvörös homokon, a számat tátva. Egy izmomat se mozdítottam, képtelen voltam rá.  Körülnéztem, és csak a fekete és sötétvörös kavalkádot láttam magam […]

Posted by
Posted in

Véres gyász a Birodalomért

Amikor Róma kilehelte lelkét   Az Úr 1453. esztendőjében.   A Nap lemenőben volt Konstantinápoly fölött, és pirosló fénye a várost emésztő tűzvész lángvörös színével együtt keveredve festette be a Boszphoruszt. Úgy tűnt, mintha a tengerszorosból kiszorult volna a víz, és csupán egy vértenger kötötte volna össze Európa és Ázsia kontinenseit, amit a város holt […]