Vers helyett vers az élet reménytelenségéről   A játékos tavaszi szellő egy zöld dombon süvített végig. Ahogy a fűszálak között szaladgált, és elsiklott egy tölgyfa mellett, egy kislányra talált. Egy piros ruhácskába öltözött, pirospozsgás kislányra, aki alig lehetett hét éves. Két copfba összefogott hosszú szőke haja ide-oda libbent, ahogy karjait feltartva pörgött-forgott önfeledten a napsütötte […]

A remény nélküli életről A Nap éppen lemenőben volt, utolsó vörös fénypászmái tekintettek ki a horizont mögül. Olyanok voltak, mint valami szégyenlős kislány, aki bizonytalanul kukucskál a fal mögül, hogy éppen csak az orcája látszódjon, ami félénksége miatt szokásos, angyalfehér színéről átváltott szelíd pirosasra. Sőt, a Nap utolsó, búcsúzó sugarai inkább olyanok voltak, mint a […]

Az Úr 1871. esztendejének telén… A csípős, hideg januári szél táltos paripa módjára vágtatott végig a versailles-i kastély mögött elterülő hatalmas tó tükre fölött. Eddigi vándorútját zavartalanul kívánta folytatni, amikor a vízfelületet maga mögött hagyva partot ért, azonban valami ebben megakadályozta. Egy rendíthetetlen vastömbbe ütközött, amin azonnal megtört, és szerteoszlott. Akármilyen fagyos is volt a […]

Miért adja életét egy katona?   Az Úr 1916. esztendőjében…   Tudom, sokan azon elmélkedtek volna, hogy rendben van-e minden otthon. Anyáék hogy érzik magukat? Jól vannak? Mindent meg tudnak szerezni, amire szükségük van? És a kicsi húgom, a kicsi öcsém? A kedvesem, a menyasszonyom a feleségem? Ugye nem esett bántódása? Ugye gondol rám? Megszakadnék, […]

Egy különös nap az Európában   Az Európa. Csodás hely. Nagyszerű emberek törzshelye. Sok nagy gondolat született falai között. Csak ne törne ki folyton verekedés! A szóban forgó hely egy nagyszerű kocsma. Erős kőépület, ablakain pedig melengető fény áramlik ki. Az utca, amiben helyet foglalt, megfelelő hely volt. Egyik végén fiúgimnázium, a másikon konzervgyár. Tökéletes […]

Humoros beszámoló XIV. Lajos egy hétköznapjáról   A mi fényességes, dicsőséges, legkeresztényebb uralkodónk sugárzó gyönyörűsége arra ösztönzött, hogy megírjam ezt a rövid történetet. Engedd meg kérlek, kedves olvasóm, hogy ezt most megmutassam neked. Ahogy átéled ezt a művet, remélem te is velem együtt gyönyörködsz majd abban az egyszerű, mégis oly sok boldogságot okozó tényben: Lajos […]

A háború kínjairól     Az Úr 1417. esztendőjében.   Békésen, nyugodtan léptettem végig lovammal a birtokomhoz tartozó egyik falun. Ritkán mozdultam ki a csata óta, a kastélyom biztonságos szobáiban töltöttem az időt. Szinte csak az ágyban feküdtem, míg a szolgáim elláttak, és csak nagyritkán álltam ki a várfalakra, hogy végig tekintsek a tájon. És […]

A hétköznapi tettek dicsőségéről     Dicsőség játékosan, könnyedén szökdelt végig a csatatéren. Nevetgélve ugrándozott a tetőtől talpig fémbe burkolt hullák és haldokló emberek között. A két sereg véres csatája idecsalogatta a félénk lányt, hisz ennek a sok ezer embernek egyetlen egy cél lebegett a szeme előtt. Ezért a testüket a végkimerülés szélére hajszolták, ezért […]

Egy életről, amit megtört a háború   Az Úr 1648. esztendőjében.   Kardok csattogása, páncél zendülése, puskák tüzelése és halálsikolyok tízezrei vettek körül, a háború démoni ricsaja hangzott mindenhonnan. Én bután álltam a vérvörös homokon, a számat tátva. Egy izmomat se mozdítottam, képtelen voltam rá.  Körülnéztem, és csak a fekete és sötétvörös kavalkádot láttam magam […]

Amikor Róma kilehelte lelkét   Az Úr 1453. esztendőjében.   A Nap lemenőben volt Konstantinápoly fölött, és pirosló fénye a várost emésztő tűzvész lángvörös színével együtt keveredve festette be a Boszphoruszt. Úgy tűnt, mintha a tengerszorosból kiszorult volna a víz, és csupán egy vértenger kötötte volna össze Európa és Ázsia kontinenseit, amit a város holt […]