About Me

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője.

Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek. Tanulmányaim befejezése után számviteli, közgazdasági területen helyezkedtem el. Gyerekkorom óta vonzódom a különböző alkotótevékenységekhez, főfoglalkozásom mellett mindig örömforrásként tekintettem rájuk.

Közeli barátságban érzem magam a zenével és érett fejjel kezdtem verseket írni.

Fontos dolognak érzem az írást, mert úgy gondolom, hogy minden egyes vers lenyomata az emberi léleknek és remélem azt, hogy amit közvetít, találkozik mások gondolataival, érzésvilágával.

Az internet adta lehetőséget kihasználva több helyen megjelentek verseim.

Verseim megjelenése:

Poet, Versesköny, Holnap Magazin, Magyar Irodalmi Lap, Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin, Héttorony Irodalmi Magazin.

2016-ban megjelent „Köszönöm a szót” című Antológiában 3 versem, szintén 2016. évben megjelent Poet Antológiában „Odakint hajnalodik”, 2 versem, „Poet História” c. 2017-ben megjelent kiadványban 3 versem, Holnap Magazin „Karácsonyi csodavilág” c. kiadványban 2 versem, Holnap Magazin 2018-ban megjelent „Búvóhely” c. zsebkönyvben 4 versem, Holnap Magazin 2018-ban megjelent „Csillagösvényen” versek és novellák kötetben 5 versem, 2019-ben a Poet Antológiában 3 versem, Holnap Magazin 2019-ben megjelent „Kandalló melege” c. Antológiában 3 versem kapott helyet.

A Holnap Magazin gondozásában 2019. márciusában megjelent önálló verseskötetem „Sorsutas” címmel, mely kötet 2020. februárjában felkerült elektronikus formában a Magyar Elektronikus Könyvtár-Országos Széchenyi Könyvtár virtuális polcára is.

Szintén a Holnap Magazin munkájának köszönhetően 2020 júniusában e-könyv formájában megszületett az „Életmozaik” című verseskötetem, mely még ugyanebben a hónapban a Magyar Elektronikus könyvtár-Országos Széchenyi Könyvtár virtuális polcán is megtalálható.

2020. júniusában elkészült egy videóm, mely megtekinthető a YouTube nyilvános videómegosztó webhelyen.

 

Posted by
Posted in

(Hős)ég

Nyárba olvadnak a gondolatok, aszfaltba süppednek a lábnyomok. Sűrű levegő közé keveredik a ritka, ez ám a rekkenő forróság titka. Elmémmel lüktető parázs játszik, miközben ruhám verítékben ázik. Még egy kis utat, éledezik fel a Nap, közben kezében van egy felhő darab. Teszek, veszek, így sem, úgy sem jó, szenvedek erősen mint egy vadló. Leülök, […]

Posted by
Posted in

Azzá teszel amivé akarsz

Ha akarod, leszek számodra levegő, fáradt elmédnek napnyugtakor pihenő. Felhők között délibábként lebegő, védelmező, föléd hajoló fenyveserdő. Ha akarod, csobogó forrásod leszek, tisztára mosom a gondterhelt napokat. Olyan leszek mint ételben a fűszerek, édessé és csípőssé teszem az álmaidat. Ha akarod, leszek számodra felhő, esőben úszkáló égi gombolyag. Vagy egy fa, termésével örökké termő, ha […]

Posted by
Posted in

(Fő)próba

Fölvettem, nézegettem, tükörrel szemeztem. Fülemet hegyeztem, mit mondtak, jegyeztem. Kicsit szűk, kicsit vörös, kissé vagány, kissé dögös. Az összhatás többszörös, a rojt rajta talán fölös. Letettem, mást láttam, bevittem, próbáltam. Na ez az, eltaláltam! Hozzá jó képet vágtam. Fizettem, hazasiettem, dobozából kiszedtem. Néztem rá ijedten, nem az amit kiszemeltem. Estélyi ruha lett volna a drága, […]

Posted by
Posted in

Körbezárt idill

Eső áztattatta szél halkan mesél, szerelemről itt most ki beszél? Varázs darabja ez a való életnek, szemaforja azoknak akik éreznek. Zúg a hajnal, pirkad az ég alja, sebes patak táncolva a teret uralja. Igazít egyet hídja sebzett kötésén, lazít a fölé hajló fák erős ölelésén. Virág bújik ki a földből sebesen, ki legyen az én […]

Posted by
Posted in

Tavasz képekben

Tavasz édes lehelete átsurran a téren, szerelem fürdőzik a naplementében. Kézfogót tartanak a szomszéd házban, halk zene szól mámoros varázsban. Lebben a függöny kíváncsian néz körül, asszony a nyári konyhában vajat köpül. Kutya ugatja a macskák szerenádját, gólya igazgatja fészkének minden ágát. A szelíd tó saját tükrében illegeti magát, csinosítja, pirosítja az ő sápadt orcáját. […]

Posted by
Posted in

Egyszer egy az egy

A pillanat elszállt, az érzés itt ragadt. A remény levált, a tudat alul maradt. Gyenge a lélek, hajlik mint a nád. Hallgatni rá vétek, ez nem a te órád. Csikorog az erő, a szó hangtalan. Az ábránd vakmerő, a kiáltás hasztalan. Hol van már a múlt, hol a széles mosoly. Egy árny benyúlt, elméd újra […]

Posted by
Posted in

Alkut kötöttem a sorssal

Mint lila kép az elszürkült mezőbe, úgy oson be a trilla az éltető térbe. Rügyek üdvözlik az elárvult faágat, láss csodát, ne egyet, hanem százat. Kacéran illegeti magát az új tavasz, a napfényben sűrű sövény oldalaz. Rálátni a templom sápadt tornyára, szellő hagyja ott a mezőt sorsára. Egymást választottuk veled jó sors, az ígéreted vajon […]

Posted by
Posted in

Ember, ne veszíts!

Kezek nyúlnak az ég felé segítségért kiáltva. Ember hol vagy? Hol marad az álmod? Ez a te világod? Belebújunk a másik életébe és tudjuk már neki mi a jó, pedig ez nem más csupán csak illúzió. Csak az ember egy olyan nyugtalan lény, aki folyton, szünet nélkül mindentől fél. Kiöljük magunkból az érzelmeket, ez bizony […]

Posted by
Posted in

Emberek porszemek

Csikorognak a szavak, lehull róluk a salak. Vállunkról leemelnénk a világot, letennénk rá a szilánkot. Kialudt fény a szemekben, egónk porszemekben. Kicsinnyé vált az ember, vitatkozni már nem mer. Bűnét felrótta az idő, az álarc levehető. Pásztorok nyájukat őrizték, a mezőn nagy fényesség. Örömhírt hozott, az Úr angyala ragyogott. A Megváltó megszületett, magára vette az […]

Posted by
Posted in

Bearanyozva

Tóban látszik, mégsem fürdik, úton poroszkál mégsem porzik. Fák tetején pihen meg egy időre, éppen a fejünk fölé ér ebédidőre. Ha záporeső áztatja, nem fázik, vidáman lelkünkben trillázik. Sűrű ráncot oszlat el a fejünkről, nincs véleménye az életünkről. Reménységet ad az embereknek, vannak kik vele együtt ébrednek. Átöleli majdnem az egész napot, mikor alszik, álmában […]