About Me

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője.

Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek. Tanulmányaim befejezése után számviteli, közgazdasági területen helyezkedtem el. Gyerekkorom óta vonzódom a különböző alkotótevékenységekhez, főfoglalkozásom mellett mindig örömforrásként tekintettem rájuk.

Közeli barátságban érzem magam a zenével és érett fejjel kezdtem verseket írni.

Fontos dolognak érzem az írást, mert úgy gondolom, hogy minden egyes vers lenyomata az emberi léleknek és remélem azt, hogy amit közvetít, találkozik mások gondolataival, érzésvilágával.

Az internet adta lehetőséget kihasználva több helyen megjelentek verseim.

Verseim megjelenése:

Poet, Versesköny, Holnap Magazin, Magyar Irodalmi Lap, Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin, Héttorony Irodalmi Magazin.

2016-ban megjelent „Köszönöm a szót” című Antológiában 3 versem, szintén 2016. évben megjelent Poet Antológiában „Odakint hajnalodik”, 2 versem, „Poet História” c. 2017-ben megjelent kiadványban 3 versem, Holnap Magazin „Karácsonyi csodavilág” c. kiadványban 2 versem, Holnap Magazin 2018-ban megjelent „Búvóhely” c. zsebkönyvben 4 versem, Holnap Magazin 2018-ban megjelent „Csillagösvényen” versek és novellák kötetben 5 versem, 2019-ben a Poet Antológiában 3 versem, Holnap Magazin 2019-ben megjelent „Kandalló melege” c. Antológiában 3 versem kapott helyet.

A Holnap Magazin gondozásában 2019. márciusában megjelent önálló verseskötetem „Sorsutas” címmel, mely kötet 2020. februárjában felkerült elektronikus formában a Magyar Elektronikus Könyvtár-Országos Széchenyi Könyvtár virtuális polcára is.

Szintén a Holnap Magazin munkájának köszönhetően 2020 júniusában e-könyv formájában megszületett az „Életmozaik” című verseskötetem, mely még ugyanebben a hónapban a Magyar Elektronikus könyvtár-Országos Széchenyi Könyvtár virtuális polcán is megtalálható.

2020. júniusában elkészült egy videóm, mely megtekinthető a YouTube nyilvános videómegosztó webhelyen.

 

Posted by
Posted in

Nyári ismeretség

Pesti presszóban, félhomályban, férfi ült a sarokban elmerengve. Rumos colát ivott a hodályban, a bejárati ajtót nézte esengve. Szemben lévő asztalnál egy nő, kis kortyokban itta a gin-tonicot. Nem jött kit várt, ez itt a bökkenő, pedig azért hagyta ott a butikot. A két szempár félúton találkozott, elidőztek egymás tekintetében. Mindkettő magában találgatott, jöhet-e még […]

Posted by
Posted in

(M)ég

Neked küldöm e hangtalan éneket, aláfestem a savanyút és az édeset. Batyumba cipelem a párbeszédeket, elmémbe véstem a színes képeket. Mily gyarló az ember, remegve sír, eseng, szeret, de szólni nem mer. Futkározik arcán a szégyenpír, de a sóvárgás nagy tanítómester. Alkudozom egy kedves szóért, mosolyért és néhány morzsáért. Szeretetet koldusként koldulok, az úton százszor […]

Posted by
Posted in

Eddig már éltem

Csak dolgozz most te megfáradt elme, egy kis figyelem azért csak elkelne. Talán sok évet ad nekünk még az élet, nem lenne jó ha idő előtt elfelednének. Iskolapadot koptattuk mi már eleget, el is értünk olykor kisebb sikereket. Búcsút intettünk egyszer neki végleg, besűrűsödött előttünk a nagybetűs élet. Gondolkodom, így hát én is vagyok, sors […]

Posted by
Posted in

Lehalkított csend

Mikor behúzódunk ketten a kandalló elé, majd egymásnak suttogjuk az emlékeket. Mikor megfogjuk majd a másik kezét, szavak nélkül is értjük a fejbiccentéseket. Ha majd egyszer minden lecsöndesedik, az idő is megáll és körbenéz egy pillanatra. Ha majd rossz érzés a jóval nem keveredik, akkor megnyugszunk egy szusszanásra. Messzire szaladunk az időben, némán, fátylat lebbentünk […]

Posted by
Posted in

Tavasz képekben

Tavasz édes lehelete átsurran a téren, szerelem fürdőzik a naplementében. Kézfogót tartanak a szomszéd házban, halk zene szól mámoros varázsban. Lebben a függöny kíváncsian néz körül, asszony a nyári konyhában vajat köpül. Kutya ugatja a macskák szerenádját, gólya igazgatja fészkének minden ágát. A szelíd tó saját tükrében illegeti magát, csinosítja, pirosítja az ő sápadt orcáját. […]

Posted by
Posted in

Tavasz lehelete

Mikor a rózsa illata tovalibben a szélben, csend botorkál át a lugason álomfényben. Illegeti magát legszebb ruhájában a tavasz, szíveket lop igézően, vigyázz mert ravasz. Édesen szerelmet súg füledbe a kis hamis, megszédül tőle még a sokat látott aranyhal is. Beléd lop csókot, égést és remegést együtt, bárhol légy, körülötted legyeskedik mindenütt. Elbűvölő modorával port […]

Posted by
Posted in

Lennék még veletek

Csak sokáig lehetnék veletek ti esti fények, mikor a pislákoló lámpások összebeszélnek. Útjára indítjátok az éjszakai bohémságot, átlátszó függönnyel takarjátok a kacérságot. Csak sokáig lehetnék veletek ti fénylő csillagok, halljátok csak meg mikor magamról hírt adok. Eldalolom nektek a legszebbet mit képzeltek, felseprem az utat előttetek hol tovább lépdeltek. Csak sokáig lehetnék veletek ti hűvös […]

Posted by
Posted in

Ha úgy érzed

Ha kevés a szeretet én itt vagyok neked, ha nevetni szeretnél hadd nevessek veled. Ha sírnod kell hát sírjon valami bennünk, örömöt, bánatot éljünk meg mi együtt. Tépjünk magunknak egy sorszámot a jóra, nézzük meg mi lesz majd holnap virradóra. Ábrándozzunk csak a nagy semmiről, tudom nem lehet elszállni még ennyitől. Szövögetett álmokba botlunk unos-untalan, […]

Posted by
Posted in

Fényre lépdelek

Egy lépést tegyél és én ott vagyok, díszruhába öltöztetem a holnapot. Csendben meghúzódok és vagyok, ne zavarjanak meg a belső zajok. Porruhába öltözök, hogyha kell, vagy bábuként ringok egy nádon. Festmény leszek és ruhám pasztell, átbukdácsolok a színlelt csodákon. Hol a húrok megfeszülten szakadnak, a hamis hangok egymásra tapadnak. Ott hagyom el én majd a […]

Posted by
Posted in

Egy mondat megbotlott

Mikor a tél hópelyhe kivirágzik és a csikorgó hó úgy szikrázik, akkor fürdik meg az izzadó lét, kendőbe törölve meg az arcképét. Zsibbad az agy, cikázik a gondolat, szeretne mondani valami fontosat. A szó lecsúszik a szája szélén, felőrli önnön magát az örvényén. Öröm és fájdalom hosszú vágtán, egyensúlyoznak a sors-barázdán. Billeg az ige és […]