About Me

Holéczi Zsuzsa az Irodalmi Rádió szerzője.

Holécziné Tóth Zsuzsa vagyok, nyugdíjazásomig egy bankban dolgoztam vezető beosztásban. Az Alföldön egy kis faluban születtem, ezután Kecskeméten éltem a férjemmel és fiammal, de egy szakmai kihívás miatt tizenhat évvel ezelőtt Piliscsabára költöztünk. Nyugdíjasként szellemi elfoglaltságot is kerestem,  előbb nyelvtanulásra gondoltam, majd kis idő elteltével megfogalmazódott bennem az a diákkorom óta dédelgetett vágy, hogy írni kezdjek, talán még nem késő. Már a Középiskolai tanulmányaimat befejezve népművelés-könyvtár szakon szerettem volna továbbtanulni, de édesapám 17 éves koromban bekövetkezett halála után kereső nélkül maradt a család, ezért munkába álltam - és az évek során egyre messzebb kerültem ettől az elképzeléstől. Az irodalomszeretet és a jó fogalmazási készség persze megmaradt, és mindig jó szívvel gondolok a Középiskolai magyar tanáromra, Baltás Dánielre - illetve az ő osztálytalálkozónkon tett kijelentésére. "Bölcsész létemre az olyanok miatt volt érdemes magyart tanítani, mint  amilyen diák maga volt Zsuzsa ". Az egyetlen tantárgy amiből "dicséret" -tel érettségiztem  a magyar volt, és valahol a lelkem mélyén mindig készültem arra, hogy majd egyszer annál komolyabb "művet" is írok, mint a Macskaújságban közzétett 2 oldalas "nekrológom".

Kedvenc hetilapomat olvasva üzenet értékű volt számomra a Központi Médiaakadémia felhívása, mely szerint képzést indítanak írói ambíciókkal rendelkezők számára. Megosztva elképzelésemet a családommal, támogatásra találtam részükről is, ezért jelentkeztem. Felvételt nyertem egy 15 fős csoportba - melynek keretében januártól május végéig Hetente szombatonként jártam a "kreatív írástechnika" elnevezésű tanfolyamra, és vizsgamunkát írtam, melyet Mörk Leonóra kedvezően bírált el (többek között azt írta, a hősnőm olyan élethű, hogy Csernus doktorral kellene kezeltetni - ő szereti ezeket az önsorsrontó figurákat). A tanfolyam elvégzése után jelentkeztem a Kortárs Magyar Irodalom Verslista Baráti csoportba, melynek pályázatai hatására eddig már szászötvennél is több írásom született. Az általuk évente megjelentetett Sodrásban antológiákban, Haiku és Apeva kötetekben mindig szerepelnek írásaim. Pályázataikon eddig tíz oklevelet nyertem, és az általuk alapított "Kortárs Magyar Irodalomért" díj "közösségért" díját mentorommal, Kutasi Horváth Katalinnal megosztva kaptam - melyre nagyon büszke vagyok .

Az Irodalmi Rádióhoz 2017. év elején csatlakoztam, itt is tízszer kaptam oklevelet, és legalább tizenöt tematikus antológiában szerepelnek írásaim. Az IR-nek köszönhetem az első E-Könyvem megjelenését is, melyet A SZERELEM MESSENGEREN ÉRKEZIK címmel olvasható az Országos Széchenyi könyvtár MEK oldalán. .A 2018-as év új "csodákat" hozott számomra: az IR szerkesztésével megjelent első novelláskötetem a SORSOK SZILÁNKJAI, melynek piliscsabai bemutatóját követően felkértek egy irodalomkedvelői klub létrehozására és vezetésére. De ennek a könyvnek köszönhetem, hogy szülőfalumba Jakabszállásra már kétszer meghívtak író-olvasó találkozóra: viszont láthattam első tanítóimat és az egykori iskolatársaimat. A csodák 2019-ben is folytatódtak: az IR  2018.évre hirdetett versenyének februári eredményhirdetésén a PRÓZA kategóriában 2. helyezett lettem. Ezután szintén az IR-nek köszönhetően részt vehettem és dedikálhattam a Nemzetközi könyvszemlén. Idén ősszel az ÉV MESEIRÓJA PÁLYÁZATUKON LETTEM 2. helyezett - a díjnyertes alkotás a Hold köpönyege c. mesekönyvben szerepel. Az első könyvem kiadást 2020-ban – szintén az IR gondozásában - a NEM MINDENNAPI TÖRTÉNETEK című újabb elbeszélés kötet kiadása követte – ennek bemutatása lakóhelyemen a covid miatt kétszer is meghiúsult, de szülőfalumban nagy szeretettel fogadták, és barátaim, ismerőseim körében igen népszerű.

2021-ben az OSZK MEK-ben újabb E-könyvem jelent meg KALENDÁRIUM KICSIKNEK ÉS NAGYOKNAK címmel. Ebben a gyerekeknek szóló mesék, állatos történetek mellett „felnőtt mesék” és versek is helyet kaptak. Ami pedig a jövőt illeti: hamarosan befejezem életem első regényét, melynek munkacíme SORSFORDÍTÓK, és reményeim szerint még ez évben megjelenik.

A Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesületének Dénesné Hekkel Aranka hívására 2018-ban lettem tagja. Boldogan csatlakoztam az Aranycsillag alkotói közösséghez, ahol írásaimat szeretettel és elismeréssel fogadták. 2019-ben NÍVÓDIJAT, 2020-ban ARANYLANT díjat kaptam, és miközben ezeket a sorokat róttam, dr. Drobinoha Angéla, a MANE alelnöke, a Báthori pályázat fő koordinátora értesített, hogy PRÓZA kategóriában II. helyezést értem el.

 

És most a miért: Miért érzem azt, hogy a mai rohanó világban - ahol az  emberek kikapcsolódását már sajnos elsősorban a vizuális élmények jelentik - van helye az írott sajtónak? Kell, hogy legyenek emberek, akiknek igényük van még egy teljességre. Elvitathatná-e bárki, hogy más élmény pl. a "Gyertyák csonkig égnek" elolvasva, mintha ha az olvasó a filmet látná? Természetesen nem ilyen horderejű művek megírására érzem magamat elhivatottnak, de meggyőződésem: igenis kell még lennie annak a rétegnek, akit még érdekel apáink története, vagy két különböző országban felnőtt magyar diáklányé a hetvenes évekből - a mában folytatva. Vagy akár a társkeresés örök és kibékíthetetlen ellentétei, vagy az együttélés minden öröme és kínja..., vagy bármi más, ami foglalkoztatja a ma emberét, csak éppen nem tudja azt megfogalmazni.

Hiszem, hogy helyem van azok között az emberek között, akik nem megélhetési gondtól vezérelve azzal szeretnék tölteni idejüket, hogy adjanak az embereknek. Ha jól meggondolom, én ezt tettem eddig is: oktattam a kollégáimat, befektetési, életvezetési tanácsokat adtam az embereknek egy bank keretei között - de szükségem volt a váltásra, és bízom benne: annak a három alkotócsoportnak a segítségével, akiknek pályázataira tollat ragadok, ezután olvasmányélményt tudok nyújtani az embereknek.

 

 

A szerző netkötete az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
A szerelem messengeren érkezik...

Az Irodalmi Rádió szerkesztésében megjelent első papíralapú kötete a SORSOK SZILÁNKJAI 2018.10.23.

A második I.R. gondozásában megjelent könyem a NEM MINDENNAPI TÖRTÉNETEK 2020.március 31.

Saját szerkesztésű net kötet az OSZK MEK-ben: KALENDÁRIUM KICSIKNEK ÉS NAGYOKNAK  2021.január.

 

Posted by
Posted in

Régimódi történet

  A közelmúltban Galántán játunk, abban a mátyusföldi járásközpontban, ahol az én barátnőm nyugdíjazásáig könyvtárosként dolgozott. Kedves, barátságos kisváros, mindössze hetven kilóméterre a magyar határtól, és ahogy a beszélgetéseink során megtudtam, még ma is több mint negyven százalékban magyarok lakják, akik büszkék a nemzeti hovatartozásukra. Az itt élők nagy része református vallású, barátnőm nagyapja presbiter* […]

Posted by
Posted in

ÜNNEP KÉSZÜLŐDÉS -egy régi Húsvét emlékére

  Ha a régi ünnepekről, ünnepi készülődésről van szó, nekem mindig az a húsvéti történet jut eszembe, amelyik Erzsike nénémhez – édesapám egyetlen nővéréhez – fűződik. Erzsike néniék az ötvenes évek végéig éltek a jakabszállási tanyavilágban, és ez a történet akkor játszódott. A tanyán élő emberek számára a Húsvét fontos ünnep, mely a nagyböjt végén […]

Posted by
Posted in

Utunk a születés városába

Úgy gondolom, szerencsésnek mondhatom magamat, mert az elmúlt harminc évben számos országba jártam, illetve jártunk a családommal is. A banki munkám kapcsán jutalomutakat nyertem – így jutottam el több európai nagyvárosba, de Máltára és Thaiföldre is –ahol még elefántháton is utaztam. De ha igazán emlékezetes külföldi utazásra gondolok, lelki szemeim előtt a két szentföldi utunk […]

Posted by

Apróbetűs lábjegyzet

Családi fotókat rendeztem tegnap délután, és az egyik borítékban az 1999. februári ausztriai üdülés képeire bukkantam. Ezt a Bad kleinkirchheimi jutalomüdülést még a kecskeméti OTP-ben nyertem biztosítás értékesítéssel. Mindössze pár napunk volt a felkészülésre – vélhetően valamelyik vezetőnk adta vissza a jutalomutat, mert különben létezhetetlen, hogy csak három nappal az utazás előtt derült volna ki, […]

Posted by
Posted in

Karcsi mókus szerencséje

A múlt évi mesepályázaton elért eredményem után felbátorodtam, és irtam két mesét is. Ezek egyikét teszem közzé most – fogadjátok szeretettel: Pilisben, a Fehér hegyen, tölgyfaerdő közepében gondtalanul éldegélt a Karcsi mókus. Odúját egy vadcseresznye rejtette, amely egy kis tisztás szélén álldogált. Körülötte kisebb-nagyobb sombokrok kínálták termésüket, és egy kidőlt fa száraz ágai szolgáltak játszótérként. […]

Posted by
Posted in

Lassan húsz éve már…

Lassan húsz éve már, hogy utoljára Olaszországban jártunk – de az volt már a kilencedik olasz utunk – és akkor az egyszer egy jutalomút kapcsán, repülővel jutottunk el Rómába. A korábbi útjaink jóval kalandosabbak voltak: a férjem, mint mozdonyvezető évente igényelhetett négyszer hetvenkét órára érvényes ingyenjegyet az egész családnak. Vagyis egy-egy alkalommal több, mint nyolc […]

Posted by
Posted in

Életszilánkok

  Ma otthon jártam a szülőfalumban, Jakabszálláson, virágot vittem a temetőbe. Amint odaértem a családi sírhoz, és megláttam a fejfán apukámnak és a nagyszüleimnek a nevét, elszorult a szívem. Megrohantak az emlékek, egy boldog gyermekkor képei, az az időszak, amikor az ő féltő gondoskodásuk mellett boldogan élhettem takaros kis tanyánkon.  Nem volt akkor még villany […]

Posted by
Posted in

Zsóka titkai – AZ ELBESZÉLÉS, AMELYBŐL MOST REGÉNYT ÍROK

A római Szent István zarándokház konyhájában Erzsébet épp befejezte a zöldség pucolást, amikor megcsörrent a portán a telefon. Őt keresték, édesanyja hívta: haza kell utaznia, mert meghalt a húga. A lány harmadik éve élt már Rómában, a zárdában kapott szállásért és ellátásért cserébe öt társával együtt a zarándokház takarítását, a konyhai kisegítő munkát és alkalmanként […]

Posted by
Posted in

Gyúlnak a fények

Gyúlnak a fények  (akrosztichonok az angyalhaj szóra) Amikor az ünnep beköszönt, Nincs helye búnak, bánatnak. Gyúlnak a fények, ha csillag ébred, Angyalszárny suhan át az égen. Lámpások gyúlnak a szívekben Hozzád is eljut üzenetem: Adj reményt a koldusnak ma este, Jut is, marad is – csak több leszel vele.   Angyalhaj libben, táncol az éjben. […]

Posted by
Posted in

A negyvennegyedik (egy képzelt levél – mely akár igaz is lehetne)

    Kedves Andi! Elképzelni sem tudtam korábban, hogy egyszer majd azért fogok tollat ragadni, hogy a születésnapom miatt panaszkodjak neked. Nem baj, ha nem tudsz rögtön válaszolni nekem, de egyszerűen meg kell osztanom valakivel a nyomorúságomat, mert belehalok. Képzeld el, hogy már hetek óta vártam ezt a szeptemberi napot, a 44. születésnapomat, mert bíztam benne, hogy a férjem […]