About Me

hutasmihalyDr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője.

Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam.
Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem.
Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték.
Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.

 


Művészportré a szerzővel:

Posted by
Posted in

Első pár hátra fuss

Elülső pár hátra fuss! Gyermekkorom kedves álomképe A játékos – pajkos tavaszi szünetek Mikor gyermek-felelőtlenséggel játszottunk Parancsot osztogatva a kisebbek elé büszkén kiálltunk A hátsó pár előre fuss Hogy miért?-ne kérdezd, a többieknek kuss! Elszálltak az évek S feledésbe merültek az érvek De nap, mint nap fülembe cseng S szinte szállóige lett: a többieknek kuss […]

Posted by
Posted in

Husvéti álom

Husvéti álom ! Nagyszombat délután a Feltámadás ünneplése előtt Álmosság megszállta rövid pihenésre késztetett Mint oly sokszor cselekménydus álomképek vettek hatalmukba Tartalmukat ébredéskor összeraktam egy szines csokorba. Unokáim kergetőztek egy virágos réten Pipacstáblák lengedeztek a tavaszi szélben Dallamszárnyon kergetőztek pacsirták a légben Szemem szivárványban fürdött a márciusi fényben Gondjaim mind ottrekedtek a cserbenhagyott télben. S […]

Posted by
Posted in

Igen vagy nem

Minden ugy történt,mint a szokásos keddi reggelen Pár megállónyi nyugalom a hegyi járaton, S a hatoson már tolakodnom kellett a peronon. Az elvarázsolt városcentrum kapujában A nyugati aluljáró hajléktalan fészekrakói sodrásában Mentőöv a mozgólépcső:itt menekülhetek Már csak egy megálló jut agyam szellőzésére, S viszonylagos csend fogad járatunk érkezésére Majd a visszautam kedves pillanata Kányádi Sándor […]

Posted by
Posted in

Igen,igen,igen

Igen, igen igen! Igen, sokan várjuk a hajnal pirkadását A látóhatár kitárulkozását Igen, sokan várjuk a tavaszi álmok rügyfakadását Édes gyermekhangok felvillanását. Igen, sokan várjuk a homályból kirajzolódó emberarcok körvonalát Igaz, tiszta szót minden égtájból Igen, sokan várjuk a megtévedtek penitenciáját Éhes tátott szájak étellel való elnémitását. Érvek, ellenérvek nyilt harcba indulását Vezeklők kórusának öröm- […]

Posted by
Posted in

A zöldfülü politikus

A zöldfülü Politikus! A választás előtti demagógiában. Ó századunk kovácsa Hódolva köszöntünk minden hajnalon, Testünk,lelkünk tenyeredbe letéve Létünket betöltve Fenséged győztes himnuszát hallhatom. Mert a Te hangod a kezdet S nyelved a rádió,s A napunkat záró vég:A TV müsora. Földünk jó gyümölcse S italunk fölsége Csak benned talál igazán gazdára, S földi hivságunk igaz hordozója […]

Posted by
Posted in

Advent második vasárnapjára

Advent második vasárnapjára. Végigjátszották már a magyar középkor szimfóniáját A sorsot, a magyar hősit, s a pasztorált: És mihelyt elvesztettük a tenger moraját Nem találtuk meg többé a magyar Örömódát! Ám a földje olyan szellemi táplálékot hordozott Hogy virágba tudta boritani a magyar Reformkort! Mialatt a nemzetek valcert jártak a spicces Európa pázsitján A szilaj […]

Posted by
Posted in

Horváth Ernő karnagy emlékére

Horváth Ernő karnagy-tanár emlékére. Szédült századunk delelő harmada Gyilkos háboruja a hitünknek sirja, Majd jelenünk,a záró triptihonja Nemzeti kulturánk jégkriptába zárja. S most keményen hasit képembe a léfagyasztó S tél – mámor szülte léhütő szél S végtagjaimba tapasztja millió tüskéjét, Mert ebben éli ki kinzó,ám mulandó létét. Ki ily cudar időben napvilágra téved Feledve az […]

Posted by
Posted in

A fasizmus

Fasizmus Egy lidérces éjszaka ámokfutása S testem izzadtságcseppekkel boritott félhomálya Megidézte a Halál ritusát Maszkokba zárva, lassu keringőt járva Forog – forog velem a világ, S hátamon hordom bánatát. Csak jönnek – jönnek rendületlenül A mult sürü emlékei : arcok, idézetek S rongyos – sebhelyes gesztusok S e kotyvalékból születtek a századelői politikusok Mindennek van […]

Posted by
Posted in

Az idő vasfoga

Az idő vasfoga Abroncsba zár a tél vasfoga Mély sebeket ejtve mulandó testem ráncain Csak a Karácsony kinál megujulást Reménykedem: számomra talán ez hozhat megnyugvást Talán tul sokáig birtokoltam az időt Arányt vesztett bennem a cselekvés ereje Nem viselném el a visszavonulást A tétlenség jelentené a végső pusztulást. Félelmeim messze felülirják Testemet – lelkemet nem […]

Posted by
Posted in

Barátság

BARÁTSÁG Hogy mit jelent a szó, Barátság: Most én mondjam meg Neked? Kinek kezére békjót ültetett a gond És bőrét behinté Az ártatlanság szürke hamujával: Igy emlékeztet a földi magányra Mely elenyésző testünk zárja majd magába. És e parttalan tengerutakon Mennyi szürke böszmeség követ, Botladozva járom hát utamat Nem kisér már Tengernyi csillag követe. E […]