About Me

ilonazagyigaborneIlona Zagyi Gáborné az Irodalmi Rádió szerzője.

Pásztón születtem 1967-ben mint Drobnyák Ilona.
Egészségügyi szakközépiskolában tanultam.
Négy éve jegyzem a verseimet.
Alkony néven kezdtem, ebből lett öt magánkiadású verses kötetem... Inkább naplómnak nevezném őket. Fejlődésem történetének. Időközben hozzákerült a saját nevem mert néhányan szabad prédának tekintették a megírt verseket. .A
napokban került ki az Életjel szabadon című könyv, ami részben új és részben összefoglaló erről a négy évről. . Írok gyerekverseket, négy unokám van, ők az én igazi kritikusaim  :). Pár hete került ki az első verses mesekönyvem, ami a szívem csücske: Gyökér-falvi történetek címmel, amiből sorozatot készítek. Jelenleg nyomtatás alatt van a Kicsi Kincsem versek első része, ami az eddigi gyerekverseimet tartalmazza.

Facebookos oldalaim:
Alkony / Ilona Zagyi Gáborné / https://www.facebook.com/Egyedigondolatok/photos
Kicsi Kincsem / Ilona Zagyi Gáborné / https://www.facebook.com/Kicsi-Kincsem-Ilona-Zagyi-G%C3%A1born%C3%A9--765664006810656/
Személyes:
Ilona Zagyi Gáborné / https://www.facebook.com/icus.szebbjovot

Honlapok:
Alkony / Ilona Zagyi Gáborné / http://alkonyvers.blogspot.hu/
Kicsi kincsem Meséim Gyermekversek / Ilona Zagyi Gáborné / http://kincsemversek.blogspot.hu/

57 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Karácsony Komlóskán

Most olyan, mint egy megálmodott kép, de valóság volt… gyerek voltam még. Annyira emlékszem arra a télre, a forró, de kérges tenyerére, ahogy melengette apró kezem a hosszú úton, s mesélt szüntelen. Annyi, de annyi története volt, figyeltem rá… a vonat zakatolt. Bámultam a tájat, a tereket, fehér süvegű, büszke hegyeket, s hogy ragyogott apám… […]

40 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Szól egy szaxofon… (Adventi villanások)

Csillagokat rejt a hófelhő az égen, táncolnak szökött pihék a lámpa fényben. Üres a tér, már szinte kihaltnak látszik, valahol egy zugban utcazenész játszik. Szomorkás dallam, valami sanzon-féle… édes-bús hang… s a kalapban néhány érme. xxx Egymásba fonódva állnak a peronon. Mi is ez a dal…? Varázsol a szaxofon. Most még azt sem bánják, hogy […]

39 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Élethű képsor…

Oly rég volt, de mintha csak tegnap lett volna, hogy kacagva futott, röpült a karomba. – Kapj el! – csilingel, itt kering körülöttem, időnként itt hagy, de mindig visszaröppen az a hang… – Nem ér a nevem! – Élethű képsor… eleven. A múlt szürkeségén átüt – Gyere játssz még! – Miért is nem? Idő… egy […]

53 visits
2 comments
Posted by
Posted in

Szívörvény

Egy kicsit valaki… egy kicsit senki. Egy részem valami, egy részem semmi. Túlhajszolt világban árnyak és fények, évekig tanultam, hogyan ne éljek. Be és kilégzés. Mit kell jóvátenni? Hány csepp a könnytenger…? Tudom, hogy mennyi. Sós, de végtelen? Baljós, parttalan? Töredezett énkép sápadtan, szürkén sem hullt darabokra hullámzó tükrén. Ép… egész, lepkesúlyú, leheletnyi, s csak […]

31 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Hívó szó

Elkopnak a színek, falja szürke, rideg, lecsupasztott fákon itt-ott madár piheg. Nincs már nyoma ágakon dús lombtetőnek, mélyebbre húzódnak vadak és az őzek. Nyíltabb a félelem, kevesebb a rejtek, nem is a hidegtől, életéért reszket. Erősen gyöngék, hiszen sebezhetőek. Tegnap borja veszett elevenszülőnek, ki nem adja föl… reccsen az ág, keresi. A deres avarszőnyeg a […]

36 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Átmesélt

Kell -e emlékeznem könnyes éjszakákra, a félelemre, a boldogtalanságra? A tegnapra nyíló ajtó félig csukott… néha még átlépek rajta, visszajutok. Múlt… mint fekete doboz, benne áldás, átok, a hiányzó részek, s meg nem fejtett álmok. Az ideán elemzett rész. Miért hasadt ott az a rés? Út. Isten szabta rám? Nem ígért előtte. Tudni kell választani, […]

57 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Hívó szó

Elkopnak a színek, falja szürke, rideg, lecsupasztott fákon itt-ott madár piheg. Nincs már nyoma ágakon dús lombtetőnek, mélyebbre húzódnak vadak és az őzek. Nyíltabb a félelem, kevesebb a rejtek, nem is a hidegtől, életéért reszket. Erősen gyöngék, hiszen sebezhetőek. Tegnap borja veszett elevenszülőnek, ki nem adja föl… reccsen az ág, keresi. A deres avarszőnyeg a […]

32 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Ponyvaremény

Verejtéken kapott keserűk, édesek. Szétesett párszor az a összerakott kész… s az a rész, amit már senki el nem vehet, át és át-tisztogatott, gyorsan naprakész. Lét :”ki ad többet” árverésen. Talán csak is fertőző ragály, hová egy új szabály kellene, ahol a hetedik nap az enyém… Egy ponyvaregény… egyszerűn szerény… Gyermekként adták rám, mint meleg […]

36 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Ha alkonyodik…

Elmúlt idő, halványodó képek… szépek, csúfak, jótettek és vétkek. Érzések, igék, rémült szívverés… Múlt. Beborítja az emlékezés. Kendő, átütő színárnyalatok, alatta gyűlnek boldog (s) talanok. Gyűröttek és ránctalanul simák. Gyermeki hittel megőrzött imák. Mélyről fakadt, örökifjú ízek, kell még a vágy, s nem ünnepi dísznek. Változás… látható és érthető… alkonyodik, szinte érinthető. Most van idő […]

39 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Dallam a bús égre…

Ha felnézek az égre, s a világmindenségre gondolok. Tudom, egy parányi rész, s egyszer majd semmibe vész, hogy vagyok. Látok, hallok és érzek, s ha nem is mindent értek, telt tüdő. Lélegzem… pulzál, lüktet, magával sodor, sürget az idő. Közép tájon, mondanám, éppen a sors vonalán haladok. Születő lét, körforgás, színek, illatok, ízek és zajok. […]