About Me

Jalcs Irén az Irodalmi Rádió szerzője.

Mindig nehéz, mikor magamról kell mesélni, hisz a puszta adatok által igazából senkit nem lehet megismerni. Talán könnyebb helyzetben van az, aki írásra adta a fejét, mert írhat bármiről, a leírt szavakban ott van maga az ember, aki a sorokat alkotta. Vásárosnaményban születtem, de negyven éve már a fővárosban élek, ahová magammal hoztam a vidéki emberek szeretetét. Az írás meghatározó része volt mindig az életemnek. Már diákként is írtam ifjúsági lapoknak. Majd néhány évi szünet következett.Több antológiában, internetes oldalakon, magazinokban olvashatóak írásaim. Óriási öröm ez számomra, mert nekem az írás maga az élet. Négy önálló kötetem jelent meg: Szeretet szőttes, Férfi könnyek, Lélekajtó, Történetek kávé mellé. A Lélekajtó egy verses kötet, ami számomra is meglepetés volt, mert soha nem gondoltam, hogy verseim is születnek majd. Ismerőseim és olvasóim kérésének tettem eleget mikor a kötet megjelenése mellett döntöttem. A Feketén–Fehéren folyóirat egy egész számot szentelt írásaim bemutatásának. Munkámat több díjjal ismerték már el, de számomra igazán sokat jelentő az Emberi Hang díj, mert ezt azért kaptam, amit fontosnak érzek és írásaimban is próbálok közvetíteni. A szeretet, az emberi szó, a közösségépítés a segítségnyújtás. Ezek az értékek nagyon fontosak számomra és minden díj annak a visszajelzése, hogy van értelme annak, amit csinálok. Gyűjtöm a történeteket, és mint a mesemondók próbálok ezzel is segíteni. Saját történeteimet ritkán viszem papírra. Az érzéseket élem át oly mélyen, hogy hitelesen tudjam vissza adni azt, amit írásaim szereplői érezhettek. Több irodalmi csoportnak is tagja voltam, de most kicsit visszavonultam és az írás tölti be az életemet. Rendezgetem készülő köteteimet és minden nap születik egy történet.

Posted by
Posted in

Szeretni kéne kicsit

Már semmi nem a régi, mert tova tűnt a szeretet. Átvette helyét a közömbösség és a gyűlölet. Mi lesz ennek a vége? Már nem nézünk egymás szemébe. Idegen a másik, pedig vele élünk. Ütünk, marunk, szavainkkal döfünk, keblünkre már senkit nem ölelünk. A régi ismerőst nem ismerjük meg, mert talán Neki kicsit jobb az élete, […]

Posted by
Posted in

Megöregedtünk

Még mindig olyan szép vagy mint rég, mondod és én boldogan mosolygok. Csókot adok válaszként arcodra, mert tudom kegyes hazugság az amit mondasz, hisz eljártak felettünk az évek. Megöregedtünk kedvesem! Meg- meg remeg kezünkben a csésze, de ez már a mindennapok része. Lábaink lassan haladnak, ott ahol régen futottak. El- elbóbiskolunk napközben már. Szívünk nem […]

Posted by
Posted in

A legszebb fájdalom

Nehéz pillanat volt az mikor megszülettem mert Anyám arca a fájdalomtól eltorzult de szeme nevetett. A szíve nevettette azt. Magához ölelt és azt mondta nehéz volt de megérte és lassan a szülés fájdalmait feledte, mert ahogyan Ő mondta a legszebb fájdalom az ha valakinek életet adhatsz amit egy egész életen át tartó felelősség követ mert […]

Posted by
Posted in

Kérnéd még

Kérnéd még kezem, hogy nyújtsam feléd, de erős már e kéz. Kérnéd még csókom, de már elcsókoltam. Kérnéd még, hogy simogassalak, de már elfáradtam. Kérnéd még, hogy hallgassalak meg, de ma már jobb a csend. Kérnéd még lelkem dalát, de már eldaloltam minden dallamot. Kérnél, még de adni már semmit nem tudok, mert összetört lelkemet […]

Posted by
Posted in

Tarka pillangó

Szürke volt minden, de Te betoppantál Fénnyel mindent beborítottál Szemedbe néztem és mindent feledtem Nem érdekelt a gond a bánat Elhittem szép a világ hisz ezt sugározta felém egy ragyogó szempár Szavad simogatta lelkemet úgy ahogyan kezed testemet Hálával dalolt a lelkem, köszönve a sorsnak hogy elhozott nekem Mit szeretnék? Mi az álmom? Nem titok, […]

Posted by
Posted in

Tiszavirág minden

Egy pillanat és ami volt,már nincsen Volt ölelés és csók de az tegnap volt Tiszavirág minden Biztos pont az nincsen, mert ami ma valós az holnapra szertefoszlik szépen Kiderül, hogy színjáték volt csupán a szép, az amitől a szív oly sokat remélt Boldogság és mámor,majd lehull a fátyol Tiszavirág minden Én hittem szerelmedben mert hinni […]

Posted by
Posted in

Házad előtt

Ma házad elé vitt a lábam Ablakod előtt álltam Csendes volt minden Mozdulatlanul nézett a sárga virág a függönyről az utcára Kicsit megkopott a színe, mert tovatűnt aranyban csillogó fénye Fájdalmasan nagy volt a csend, csak lelkem zokogott, mert feltörtek a régi szép emlékek Vártam, hogy kinyíljon az ablak és azt mondd, de jó, hogy […]

Posted by
Posted in

Véget ért

Véget ért, tudom, de Te vagy minden gondolatom Szerelmem fénye cseppet sem kopott Veled, de nélküled ébredek, minden reggelen Ilyenkor becsukom a szemem és azt álmodom, hogy ott vagy velem Szép az álom, mert karod ölel, és csókod hevít Ó, Veled oly boldog voltam mindig Ma már távolról szeretlek, mert magamhoz már nem ölelhetlek Hiszek […]

Posted by
Posted in

Ó, mi lett velem

Ó, mi lett velem, mióta nem vagy velem. Kóborlok utcákon, tereken Sírok és ritkán nevetek. Beülök egy presszóba egy süteményt kérve, de keserű az édes, mert sehol nem vagy. Kérek egy kávét, gondolván jobb lesz. Nem teszek bele cukrot, mert tudom attól sem lenne édesebb. Így üresen keverem a kávét, míg felfedezem a könnycseppet a […]

Posted by
Posted in

Találkozunk újra

Oly nehéz nélküled. Neved suttogom, szüntelen. Hiszem, hogy találkozunk újra, mert kívánságom ajkamat úgy hagyja el, mint egy ima, és az imák meghallgattatnak, ugye? Akkor boldog leszek újra. Olyan mint mikor velem voltál, és lelkembe tavaszt varázsoltál.