About Me

Jávorszki András az Irodalmi Rádió szerzője.

Az írással való kapcsolatom nekem is, mint sokaknál, egészen a kisgyerekkoromig vezethető vissza. Már általános iskolás koromban írtam rövidebb-hosszabb novellákat, és gyakran verseket is. Néhány még megvan ezek közül, de mai szemmel nézve már inkább csak gyerekesen viccesek, semmint jók. Az évek során aztán a novellaírás került nálam előtérbe, a versírást teljesen elhagytam.
A kétezres évek első felében az internetre töltöttem fel főleg sci-fi, és fantasy témájú novellákat, amik – ha lehet hinni a visszajelzéseknek – jól sikerültek. Ezzel párhuzamosan a szülővárosom, Tiszaújváros helyi lapjába írtam cikkeket, így az újságírói munkába is volt szerencsém belekóstolni. Az utóbbi időben a Lidércfény Magazinban jelennek meg novelláim, főleg horror és szépirodalom témakörben. Nem vitás, hogy ez két, egymástól igen távol álló kategória, de eddig még nem okozott gondot jól elkülönítve kezelni a kettőt.
Időnként újra és újra belekapok a sci-fibe is; 2019-ben épp egy ilyen témájú írásom lett különdíjas az Avana Egyesület által meghirdetett Preyer Hugo sci-fi pályázaton.

Posted by
Posted in

Kisvasút

Kata mesélte, ő látta, mert a fiú éppen előtte állt a sorban. Az egyik kezével egy kiskutya pórázát szorongatta, a másik markában tartotta az aprót, és amikor sorra került, szó nélkül a jegykiadó tálcába szórta a pénzt. Abba a fém tálkába, amit oda-vissza lehet pörgetni. A fülkében ülő alkalmazott fel sem nézett, csak letépett egy […]

Posted by
Posted in

Újraindítás

Október harmadika volt az a bizonyos nap, amikor végleg döntésre jutottam; ideje meghalnom. Azért emlékszem rá ilyen pontosan, mert aznap kaptam utoljára üzentet a magáról életjeleket egyébként is csak elvétve adó, öt éve Helsinkiben élő bátyámtól. Szó szerint azt üzente, hogy nincs mit mondania, de majd keres, ha mégis. Nem írtam meg neki, hogy akkor […]

Posted by
Posted in

Világvége

  A néptelen repülőtér félreeső kávézójában ültek. Rózsaszín grapefruitot ettek, mellé csokoládéreszelékkel behintett fánkot majszoltak. Miranda feketekávét is ivott egy öblös, sárga csészéből, Roy előtt pedig egy kis üveg kóla állt. – Hát nem hihetetlen? – nézett körbe a fiú. – Életemben először fordul elő, hogy nem látok itt tömeget. Sehol senki. – figyelte a […]