About Me

Peter Shepherd - Juhász Péter az Irodalmi Rádió szerzője.

A nevem Juhász Péter, 1985-ben születtem Budapesten. Tanulmányaim során alapvetően a természettudományok vonzottak. Végzett környezetvédelmi technikus vagyok, mely után az ELTE TTK biológus szakán is eltöltöttem néhány nehéz évet, bár a diplomát bizonyos okokból végül nem szereztem meg, gondolkodásomra gyakorolt hatása így is tagadhatatlan. Később a biztonsági szakmába is belekóstoltam, és jelenleg a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér utasbiztonsági területén töltök be supervisori állást, immár jónéhány éve. Valamint megbízott védelmi oktatóként is tevékenykedem. Mind ezek mellett viszont mindig is fokozott érdeklődést mutattam az irodalom iránt. Köszönet érte szüleimnek, akik már egészen kis koromban megismertettek a magyar népmesékkel, valamint rengeteget olvastak fel nekem például Grimm legszebb meséiből és más hasonló klasszikus kötetekből. Vélhetően ennek köszönhetően alakulhatott ki bennem már gyerekkoromban egy választékos és gazdag szókincs, mely akkori irodalomtanáraimnak is feltűnt. Kezdetben még versek írásával is próbálkoztam, ám később sokkal inkább megfogott a prózai önkifejezés. A középiskolai és egyetemi évek alatt kezdtem el egyre gyakrabban novellákat írni. Eddigi műveimet, zsánerüket tekintve két csoportba tudnám szétosztani. Az egyikbe a drámai hangvételű életképekről szóló, rövid, érzelemdús novellákat tudnám sorakoztatni, míg a másik nagy csoportot a science fiction zsánerbe tartorozó novelláim teszik ki. Megvallom mostanában inkább ezen utóbbi kategóriában alkottam, mivel lenyűgözőnek találom azt a kreatív gondolati szabadságot, amit e zsáner megenged. Írásaim javát mostanáig leginkább csak a baráti társaságom élvezte, de támogatásuknak és bátorításuknak hála néhány éve egy rangosabb sci-fi pályázat legjobbjainak válogatáskötetében, végre első alkalommal nyomtatásban is megjelent egy művem. (2014-es Preyer Hugo emlékpályázat - Új Galaxis 23. szám) Most, hogy ismét átélhettem ezt a csodálatos érzést, és lehetőségem nyílt gondolataim, írásaim szélesebb közönség felé is megmutatni, úgy érzem, újult erővel fordulok vissza a jegyzetfüzetem, és a klaviatúrám billentyűi felé. Alkotni vágyom, és arra, hogy műveim megmutathassam a világnak, remélve, hogy szerzek néhány kellemes percet az olvasóknak.

Posted by
Posted in

Novella sorozat 1. rész: A fal

/ Ez a novella, egy több részes novellasorozat 1. része/ – Jó napot Mr. Jankovski! Szóval, ön menedékjogért és álláslehetőségért folyamodott hozzánk. Itt vannak előttem az eddigi teszteredményei. Igazán impozáns. Ön fizikálisan nagyon is rendben van. – Köszönöm! Tudja odahaza hivatásos sportoló voltam. Oda kellett figyelnem az egészségemre. – És még a nyelvet is meglehetősen […]

Posted by
Posted in

Bee nice!

Zümmögve, keringve, kitikkadt torokkal bolyongott Beenett a méhecske, keresve a szörnyű szomj haláltól való megmenekülés bármilyen apró esélyét. A kert, amibe betért, kicsi volt, és kopár, virág alig nyílt benne, pollengyűjtés tekintetében teljesen érdektelen lett volna, mégis a sziklakert végében észrevett valami hívogató csillogást. Közelebb rebbenve, tényleg nem csalták meg érzékei, egy kis itatótálkát talált, […]

Posted by
Posted in

15 perc

Gyönyörű nyári éjszaka volt. Lakosztályának erkélyéről belátta az egész várost, mely ilyenkor fénypompában úszott. Nézte a csillagokat, hallgatta a város csendes lüktetését. Úgy érezte mintha már nem is a valóságban járna, mégsem érzett megelégedést, sem pedig boldogságot. Szívében keserű gyötrelem égett, zaklatta, nem hagyta nyugodni. Igazából már várta, hogy vége legyen ennek a színjátéknak. Visszatekintve […]

Posted by
Posted in

Egy hajnali óra

A felkelő nap első sugarai csillantak még csak fel, a növények levelein összegyűlő éjjeli harmat cseppjein. Szinte minden ember aludt még a környéken. Mindenki, kivéve egyet. Az utcák kihaltak voltak, se autó, se járókelő nem járt arra. Senki, leszámítva egy ázott, kóbor ebet, mely fázva, s reszketve, a jobb mellső mancsára kissé sántítva bicegett át […]

Posted by
Posted in

Rohanás

A hűvös szél az arcába vág, pulzusa felpörög, látótere összeszűkül. Izmai összehangolt ritmusban feszülnek meg és ernyednek el. Zihál, lehelete forró páraként vegyül a hűvös légbe. A salakos pálya már-már kezd egybemosódni, vöröses folyamként húzódva lábai alatt. Majd hirtelen fékeznie kell, ahogy áthaladt a célvonalon. Lassít, elernyeszti tagjait, végül megáll. Izmai csak most kezdenek sajogni, […]

Posted by

Maszkok mögött

– Szervusz, András! Örülök, hogy újra itt vagy. Édesanyád, jobban van? – Igen, sokkal jobban, uram. És még egyszer nagyon köszönöm, hogy elengedett erre a nem tervezett szabadságra. Szegény anyám, tudja, sajnos egyedül él. Már csak én vagyok neki, és ebben a mostani járvány helyzetben… – Ne is mond! De ugye nem koronás volt? Vagy […]

Posted by
Posted in

Három… kettő… egy…

Péntek van. Délután öt óra körül jár már az idő, ám odakint még vakítóan szikrázik a napsütés. A parkok fáinak ágain jókedvűen adnak koncertet egymással versenyt énekelve a rigók, fülemülék és pacsirták. Alattuk gyerekek játszanak a fák árnyékában, és zsivajgásuk zaja vetekszik még az énekesmadarak játékos koncertjével is. Hát igen, lassan beköszönt a nyár. E […]

Posted by
Posted in

Lehetek én…

Lehetek én… Lehetek én író, A sorai közt igazat síró. Vagy lehetnék költő, A sorokat ügyesen összeöltő. Lehetek akár festő, Az értő szemeknek ingert keltő, Vagy mondjuk zenész, A hangokkal oly könnyed és merész. Lehetek még filozófus, Nagy gondolkodó, vagy teológus, Hős ki megmenti a világot, Vagy egyszerű kertészként, Ültethetnék virágot. Ügyvéd vagy orvos, Földműves […]

Posted by
Posted in

Az Emlékezés Völgye

– Messze vagyunk még? – Már nem. Fél óra és ott vagyunk. A nap még csak most jön fel, nem lesz gond. – És a többiek? – Azt beszéltük meg, hogy ott találkozunk a barlangnál. Eddig hárman voltunk, csakhogy kellett még ellátmány, élelem és víz az útra, ezért különváltunk. –Remélem, engem nem azért hoztál magaddal? […]