About Me

Peter Shephard - Juhász Péter az Irodalmi Rádió szerzője.

A nevem Juhász Péter, 1985-ben születtem Budapesten. Tanulmányaim során alapvetően a természettudományok vonzottak. Végzett környezetvédelmi technikus vagyok, mely után az ELTE TTK biológus szakán is eltöltöttem néhány nehéz évet, bár a diplomát bizonyos okokból végül nem szereztem meg, gondolkodásomra gyakorolt hatása így is tagadhatatlan. Később a biztonsági szakmába is belekóstoltam, és jelenleg a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér utasbiztonsági területén töltök be supervisori állást, immár jónéhány éve. Valamint megbízott védelmi oktatóként is tevékenykedem. Mind ezek mellett viszont mindig is fokozott érdeklődést mutattam az irodalom iránt. Köszönet érte szüleimnek, akik már egészen kis koromban megismertettek a magyar népmesékkel, valamint rengeteget olvastak fel nekem például Grimm legszebb meséiből és más hasonló klasszikus kötetekből. Vélhetően ennek köszönhetően alakulhatott ki bennem már gyerekkoromban egy választékos és gazdag szókincs, mely akkori irodalomtanáraimnak is feltűnt. Kezdetben még versek írásával is próbálkoztam, ám később sokkal inkább megfogott a prózai önkifejezés. A középiskolai és egyetemi évek alatt kezdtem el egyre gyakrabban novellákat írni. Eddigi műveimet, zsánerüket tekintve két csoportba tudnám szétosztani. Az egyikbe a drámai hangvételű életképekről szóló, rövid, érzelemdús novellákat tudnám sorakoztatni, míg a másik nagy csoportot a science fiction zsánerbe tartorozó novelláim teszik ki. Megvallom mostanában inkább ezen utóbbi kategóriában alkottam, mivel lenyűgözőnek találom azt a kreatív gondolati szabadságot, amit e zsáner megenged. Írásaim javát mostanáig leginkább csak a baráti társaságom élvezte, de támogatásuknak és bátorításuknak hála néhány éve egy rangosabb sci-fi pályázat legjobbjainak válogatáskötetében, végre első alkalommal nyomtatásban is megjelent egy művem. (2014-es Preyer Hugo emlékpályázat - Új Galaxis 23. szám) Most, hogy ismét átélhettem ezt a csodálatos érzést, és lehetőségem nyílt gondolataim, írásaim szélesebb közönség felé is megmutatni, úgy érzem, újult erővel fordulok vissza a jegyzetfüzetem, és a klaviatúrám billentyűi felé. Alkotni vágyom, és arra, hogy műveim megmutathassam a világnak, remélve, hogy szerzek néhány kellemes percet az olvasóknak.

Posted by
Posted in

Robszolgasors

– Kérem, álljanak fel! A tiszteletreméltó Georg Whitemore bíró elnököl! A terem zúgolódása gyorsan alábbhagyott, ahogy a teremszolga öblös hangja felszántotta a meleg levegőt. Pár pillanattal később, a bejelentett méltóság is befordult az ajtón, és kimért léptekkel fellépett a bírói pulpitusra. Szikár, idősebb ember volt, halántéka ősz, termete közepes, de vékony. Mielőtt elfoglalta helyét a […]

Posted by
Posted in

Három… kettő… egy…

Péntek van. Délután öt óra körül jár már az idő, ám odakint még vakítóan szikrázik a napsütés. A parkok fáinak ágain jókedvűen adnak koncertet egymással versenyt énekelve a rigók, fülemülék és pacsirták. Alattuk gyerekek játszanak a fák árnyékában, és zsivajgásuk zaja vetekszik még az énekesmadarak játékos koncertjével is. Hát igen, lassan beköszönt a nyár. E […]

Posted by
Posted in

Lehetek én…

Lehetek én… Lehetek én író, A sorai közt igazat síró. Vagy lehetnék költő, A sorokat ügyesen összeöltő. Lehetek akár festő, Az értő szemeknek ingert keltő, Vagy mondjuk zenész, A hangokkal oly könnyed és merész. Lehetek még filozófus, Nagy gondolkodó, vagy teológus, Hős ki megmenti a világot, Vagy egyszerű kertészként, Ültethetnék virágot. Ügyvéd vagy orvos, Földműves […]

Posted by
Posted in

Az Emlékezés Völgye

– Messze vagyunk még? – Már nem. Fél óra és ott vagyunk. A nap még csak most jön fel, nem lesz gond. – És a többiek? – Azt beszéltük meg, hogy ott találkozunk a barlangnál. Eddig hárman voltunk, de kellett még ellátmány, élelem és víz az útra, úgyhogy különváltunk. –Remélem, engem nem azért hoztál magaddal? […]