About Me

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

A nevem Kapusi Edit.
1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 28 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 20 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi!
Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud!
Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok.
Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon!
A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel.
Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban.
Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam, ami bennem van. Születnek jó és nem annyira jó versek, de mindegyikre nagyon büszke vagyok, mert az enyémek. Néha hosszú időre elmaradnak az írások, mert vagy nincs időm, vagy épp nincs meg az ihlet, a motiváció. Egy jó ideje viszont már folyamatosan írok, mert sajnos adatik hozzá téma rendesen. És hát nagyon szeretem csinálni! Jól esik a lelkemnek, ha kiírom magamból azt, ami annyira ki akar jönni.
Nincsenek stílusok, amiket követek. Egyszerűen csak: Egy kis Editnek szoktam nevezni a végeredményt. Az életem folyása adja a legtöbb témát az alkotásaimhoz.
Keserű és fájdalmas események zajlottak az utóbbi időben a családomban, így sok szomorú verset írtam, de az, hogy kiírtam magamból, gyógyította is a lelkemet. Ám ettől függetlenül, az én arcomra az évekkel ezelőtt felfestett nevetős smiley soha nem lesz szomorú!
Szeretném, hogy mások is olvassák és főleg, hogy szeressék a verseimet, mert én nagyon nagy szeretettel adom ki magamból az érzéseimet. És nagyon örülnék, ha megoszthatnám ezt mindenkivel! A hit csodákra képes!

A hit csodákra képes!

És én ezt tudom! Ettől erős leszek!
Nem győzhet le senki! Mesés dolgokat tehetek meg!
Egyetlen életem van. Mikor megszülettem, ezt már tudtam.
Ezért mindent egyszerre akarok! Amíg még itt vagyok.
Itt a mostban.
Azt, hogy vannak szenvedéseim, hogy vannak hibáim,
hogy lesznek küszködéseim és harcaim már elfogadtam.
A rosszat, mit nekem szánt az ég, már nem vitatom.
A nehézségeket, az egyenlőtlenségeket leküzdeni akarom!
Nem hátrálni, nem elszaladni, inkább hidakat építeni!
Hidakat a jó és rossz közé, hogy legyenek utak!
Hogy mindig legyen választás! Hogy tudjam, mi a jó és mi
a rossz irány! Tanulni akarok! És tanítani másokat! Addig, míg lehet!

Posted by
Posted in

Zajt akarok

Minden csendes. Egy ideje néma minden. Nincs tánc, nincs zene, nincs semmi. Csak a néma csend. Minden hiányzik! Még a szörnyű álszent hazugság is. Az utak, a nevetés, a fáradt éjjelek is. Néma csend van. Utálom a csendet! Nekem az nem való! Szeretem ez életet élni! Táncolni akarok, üvöltve énekelni! Zajt akarok! Érezni! Megélni hangosan […]

Posted by
Posted in

Őrangyal

Csodás béke és csendes nyugalom árad szét mindenhol. Széttárt karokkal repülök. Olyan közel van a Hold! Élénkzöld fű, égszínkék ég, fények, fények mindenhol. Varázslatos, bódító illatok. Fák, bokrok, csodaszép virágok. Olyan boldog vagyok! Régóta repülök, de mégsem tudom, hová is tartok. Elvezet egy furcsa hang, olyan csiripelésféle, mintha ez a hang mágnesként húzna-vezetne. Sietek, követem, […]

Posted by
Posted in

Ha bármi lennél

Ha virág lennél, rózsa lennél. Vérvörösen tündökölnél. Illatoznál, elbódulnék. Szépségedben gyönyörködnék. Ha ház lennél, ott pihennék. Hogyha félnék, odabújnék. Tiszta lennél, hófehér, hol a lelkünk összeér. Ha zene lennél, dúdolnálak. Benned lelném vigaszomat. Hangjaidtól megnyugodnék, dallamodtól boldog lennék. Ha tánc lennél, csakis tangó. Érzékien szívre ható. Rád bíznám a lépéseket, hogy szenvedéllyel engem vezess! Ha […]

Posted by
Posted in

Elképzelt szerelem

Nehezen csukódtak pilláim a rám borult sötét homályban. Nyitott ablakomon át elmerengtem a csillagok ragyogásában. Kósza hangokat hallottam bekúszni süket füleim belsejébe. Egy ismerős dallam foszlányai hasítottak bele félholt szívembe. Olyan nagyon szépen szólt! Aki csak hallotta biztos megszakadt a szíve! Elfojtott könnyeim, mint sebes vízfolyam zúdultak arcom bőrére. Hallottam, hogy a sós ízű fájdalom […]

Posted by
Posted in

The End

Véget ért életem filmje. Pedig játszottam volna még tovább a szerepem. Jó szerep volt igazán. Csak nem tettek volna annyian tönkre benne. Teljesen beleéltem a szerepbe magam. Beleadtam mindent, ami voltam és lenni akartam. Jó szerep volt igazán. De a többi szereplő nem gondolta ezt komolyan. Kár, hogy mára vége lett. És hogy ilyen csúnyán […]

Posted by
Posted in

Tükör

Sosem voltam szépség csak egy lány voltam, mint a többi. De gyakran álmodtam róla, milyen lehet vajon gyönyörűnek lenni? Mikor tükörbe néztem, nem szépséget láttam. Csak egy ronda, kövér, semmirevaló nőt, mert búcsúzóul is ezt kaptam. Mikor még régen valakinek a legszebbje voltam, beképzeltem magamnak, hogy az úgy is van. Belenéztem a tükörbe és vidáman […]

Posted by
Posted in

Mit érzek?

Megérkeztem hozzád, átöleltetek. Nyakadba bújtam, te magadhoz húztál. Éreztem magamon szívverésedet! Csókkal üdvözöltél. Annyira hiányoztál!   Ágyadra fektettél, karoddal öleltél. Arcoddal hajamat simítottad, sóhajtottál. Éreztem, ahogy fülembe lihegtél. Rég voltam a karodban. Őrülten hiányoztál!   Szeretlek, akkor is, ha képtelenség! Ölelésedben vágyok már örökre elveszni! Mikor érzem bőröd édes illatát, Mindig akarlak, nem tudok veled […]

Posted by
Posted in

Bolond szél

Szél fújta a bő kabátom, libbent rajtam. Hideg volt. Fáztam. Hazafelé siettem volna, de alig bírtam. Megállni nem akartam. Galléromba rejtettem szél fújta arcomat. Inkább nem pislogtam. Kezem zsebre dugtam, úgy haladtam. De csak nagyon lassan. Hajamat vitte szerte-széjjel, borzolta. Kellett volna sapka! Mikor néha gallérom alól kicsit kilestem, Elmosolyodtam. Mindenki sietett, szaporán vette lépteit. […]

Posted by
Posted in

Menj tőlem messzire

A legmélyebb szerelemmel szerettelek. S tudom, valamikor te is szerettél. Vérszínű rózsacsokrot hoztál nekem, Ami annyi mindenről beszélt. Tudom, hogy mennyire vágysz rám. Mert én azóta is rólad álmodok. De mégsem akarsz szeretni örökké, Hiányzik belőled a bátorságod. Én azóta is ezer szállal kötődök hozzád. De nem vagy velem mégsem őszinte. Pedig vörös színű rózsákat […]

Posted by
Posted in

Tündérmese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy komplikált, ám magányos nő. Úgy gondolta, hogy lassan megöregszik és már nincs számára túl sok idő, Hogy szerelemre találjon, vagy, hogy rá találjon egyszer a nagyon nagy Ő!   Élte, ahogy tudta, mindennapjait, s várta, hogy hófehér csudaparipáján, Rátalál majd a tündérhercege, hegyen- völgyön átkelve, az élet […]