About Me

Kis-Csiszár Csilla az Irodalmi Rádió szerzője.

Amatőr tollforgatóként rövidprózákon, verseken keresztül igyekszem megszólítani az olvasókat.

Az irodalom részint egyfajta önismereti tréningként van jelen az életemben, írásaimban viszont gyakran az Olvasó is magára ismer. Vagy férjére, feleségére, anyjára, apjára, a szomszédra, a közértes Jóska bácsira, vagy a kis Julcsira, akivel együtt jártak a 3/a-ba…

Többnyire monológszerű írásaimban az emberi kapcsolatok sajátosságaira, az életciklusok törvényszerűségeire, traumák feldolgozására, elakadásokra fókuszálok. A gondolatok megfogalmazása a belső én őszinteségével, a maga puritán, vágatlan módján időnként talán nem túl szépirodalmi, viszont annál emberibb, igazabb.

Leginkább az elefántcsonttoronyban érzem jól magam, nem kívánkozom a rivaldafénybe – célom csak az, hogy adhassak valamit az Olvasónak is: egy kulcsot, egy iránytűt, egy mentőövet, vagy csak a megnyugvást, hogy nincs egyedül. Hogy az utat, amin ő jár, százan, ezren, vagy akár millióan végig járták már.

Posted by
Posted in

Időutazás

Időutazás Halálosan fáradtnak éreztem magam. Sötét volt, februári fagyos sötét. Sietve kapkodtam a lábaim, kopott bakancsom alatt egymást kergették a macskakövek. A szememet törölgettem, fázott az arcom a könnyektől. Nem ment ki a fejemből az arca. Sosem láttam még ilyennek. A tekintete fénytelen volt, szinte üres. Úgy éreztem, feladta. *** A második évét töltötte már […]

Posted by
Posted in

Egy lapra

Egy lapra   Szemét behunyta, s arcát a ventilátor fuvallatába tartotta. Beolvasott egy újabb vonalkódot, majd a zörgős nejlonba csomagolt nyakláncokat szépen egymás után az állványra akasztotta. Amikor ezekkel is végzett, hátra indult a polcsorok között. Egy bevásárlókosarat himbált a kezében komótosan, lábait lassan, unottan helyezgetve egymás elé. Arcán nyugtalanító apátia tükröződött, ahogy az üres […]

Posted by
Posted in

Ami késik

Ami késik Négy kendermagos tyúk kapirgál a kis felsőszentiváni parasztház hátsó udvarán. Alig múlt negyed hét, kicsit hűvös még a levegő, de gyéren már a nap is melegít. Konrád a reggeli kávéját kavargatja a kis nyárikonyhában, közben terveket sző a nap további részét illetően. Gondosan sorra veszi szokásos napi teendőit – szükség van az újragondolásra, […]

Posted by
Posted in

Vegyük le ezt a mellkasomról

Vegyük le ezt a mellkasomról   Elteltek hónapok, és én még mindig nem tudom hogy veled vagyunk többen, vagy nekem nincs itt helyem hogy hányszor kell érezzem még, hogy ebben elbukom hányszor lesz, hogy a kávéval taknyom, s könnyem nyelem   az asztalnál a jobb szélső szék, ami viseli az illatomat és éppúgy a fenekem […]

Posted by
Posted in

A lehetséges világok legjobbika

A lehetséges világok legjobbika   Elképzelem, ahogy egyszer megengeded Hogy elhallgassak, hogy megnyugodjak veled Nem kell majd ügyelnem a kimondott szóra S nem érdekel az sem, mit mutat az óra   Levethetem ruhám, nem lesz hideg nálad Te meg majd azt mondod, száz éve ezt vártad Hallgatjuk a csendet, a sötétet nézzük Mindenünk meglesz, mert […]

Posted by
Posted in

Új nap

Új nap Mária a falióra számlapját bámulta. Egyszerű, szép, hófehér korong, őt mégis lenyűgözte a számok szabályos egymásutánisága, s az, hogy a mutató is olyan katonásan menetel. Addig az oldalára fordulva a kis zöld vekker számain merengett, úgy hajnali négy óta. Nyugtalanul várta, hogy a reggel hatos ébresztő hangja felverje álmából. (Álmatlanságából.) A másodpercmutató ráérősen […]

Posted by
Posted in

Tessék vigyázni, az ajtók záródnak!

Tessék vigyázni, az ajtók záródnak!   Este nyolc körül járhat, a belváros megtelik élettel, ahogy kissé alábbhagy a napok óta tartó agybomlasztó hőség. Hirtelen felcsapó hullámként özönlik a tömeg az utcákra, összefonódott szerelmesek lepik el a parkokat, mohón, kacéran nyalnak egymás fagylaltjába. Násztáncuk valóságos karnevállá változtatja a sétálóutca hétköznapi, unalmas forgatagát, s egy pillanat alatt […]

Posted by
Posted in

A csavargó dala

Ma hangyák vetették meg ágyamat Tücskök zenével kívánnak jó éjszakát Fáradt karjaim a lombokra hullnak Hallgatom a csend léleksimító zaját Tágra zárt szemmel bámulom a holdat Fehér porcelán az égi terítéken Visszhangzik fejemben egy utolsó mondat Sietve ugrik át a múlt a kerítésen Combjaimat esőcseppek verik Macskakövek réseiben bujdokol a csend Az arcomat bágyadt könnyek […]

Posted by
Posted in

Ez a szerelem (Jimi Hendrix után – szabadon)

Egy jelenség ez a férfi. Nincs rá jobb szó. Egy valóságos jelenség. Őszes raszta fürtjei a vállát csapdossák ahogy hosszú, inas teste a basszus ütemével együtt lüktet. Hatalmas fekete tenyereit a mikrofonállvány nyakára fonja miközben húsos száját széles, kaján vigyorra húzva sötéten villogó tekintetét az enyémbe fúrja. – Foxy, Foxy… You know you’re a cute […]