About Me

Körmendi Rita az Irodalmi Rádió szerzője.

Körmendi Rita vagyok, férjemmel és két gyönyörű gyermekemmel Martonvásáron lakom. Valamivel több mint 9 évig Németországban éltünk, 2021 áprilisában költöztünk vissza Magyarországra. Bácsalmáson születtem. Mottóm: Amikor festek, a szívem vezeti az ecsetem, amikor írok, a lelkem fogja a tollam. Már egészen kisgyermekkoromban jelentkeztek nálam a művészetek jelei. Sajnos az élet nem úgy ítélte, hogy ezen a pályán induljak el akkoriban, mégis az élet visszaterelgetett a festészet, a költészet útjára. Első versemet 10 éves koromban írtam, amit soha nem mutattam meg senkinek. Majd egy családi tragédia hatására 14 évesen kezdtem igazán verseket írni, iskolai pályázaton részt venni. Elég fiatalon rám talált a nagybetűs élet, így a rengeteg tennivalóm mellet kimaradt a művészet. Majd hosszú évek után 2013-ban kezdtem el festeni vászonra, autodidakta módon fejleszteni kezdtem magam, de inkább ötleteket, ihleteket merítettem az internet világából, a rám ható hatásokból, érzelmekből, a körülöttem élő természetből. Első festményeim közül egy-egy kiskereskedő kirakatába került. Első kiállításom egy kézműves piacon (Kunst-Handwerkt Markt Nördlingen) volt, Németországban, ahol két alkalommal is megmutattam portékámat a nagyközönségnek. Első önáló kiállításom egy kedves barátom ajánlására Burgauban (Németország) a Theraphi Zentrum-ban volt. Ez után bátorságot merítettem és felvételt kértem a Günzburgi Off-Art társulathoz, ahol tag voltam amíg külföldön éltünk. Ez idő alatt több csoportos kiállításon is részt vettem. Állandó kiállításom Irdning-ben a Gasthof Grabenwirt-ben (Ausztria) található. E közben festményeim, grafikáim és verseim jelentek meg különféle antológiákban, újságokban, magazinokban. Felkérésre grafikát is készítettem már, de festményeimhez is szoktak verseket, írásokat készíteni, aminek különösen örülök, mert szeretem olvasni, hogy az én érzéseim hogyan hatnak másokra a festményeimen, rajzaimon keresztül, hiszen sokszor írok én is saját festményeimhez vagy mások munkáihoz is verseket. Tagja lettem több hazai csoportnak és társulatnak – Cserhát Művész Kör – Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesülete – Kortárs Magyar Irodalom-Barátok Verslista – akiknek szertetettel köszönöm a felvételt és barátságot.

Posted by
Posted in

Kicsiny Karácsony

Írtam levelet, százat, mit kívánok másnak. Kabátot, ki fázik esernyőt, ki ázik. Főt ételt ,ki éhes, enyhülést ,ki mérges. Fájdalomra, gyógyírt, szomorúnak, jó hírt. Mikor jön már, úgy várjuk? Kis jézuskát áldjuk. S lesz e fánk, díszes? Narancs illat, édes? Ajándék, rejtélyes, Sütemény ami krémes? De az sem baj ha nincs, Együtt lenni is kincs.

Posted by
Posted in

Kapcsos könyv

Soha nem fogsz megismerni, ha nem is akarod, soha nem fogsz jól ismerni, ha elmondani nem hagyod. Mindig csak egy arc maradok, kiről bármit mondhattok. Leírom hát szép papírra, kerek nagy betűkkel, hogy írásom nyoma ne tűnjön el. De hiába a szép papír, s az írás is rajta, ha ezt soha senki olvasni sem fogja. […]

Posted by
Posted in

Egy nehéz nap után

Jól esik a csend, de nem a magány csak nézni el, de nem elveszni tűnődni, vágyakozni talán. Egy pillanat, s már sötét lepel borít el, éji lepel ez, még nem a vég. Milliárd csillag fényét fürkészni az égen valahol, máshol lenni a térben. Fáradt karjaimba hajtom fejem, holnap, s majd holnap újra élem.

Posted by
Posted in

Vallomás

Érezni vélem illatod, melyet messzi szél hozott, lehunyom szemem, hadd vigyen, hadd vigyen hozzád gondolatom. Imádtam minden percét, mit veled tölthettem, fáradt testem megpihent, mikor partodon ültem. S mégis elváltak útjaink, mert mennem kellet, csalfa ígéretek hívtak, s én mentem, esztelen. Vissza vágyom hozzád, de szívem tétova, Vajon befogadsz még? Vagy menjek máshova? Nem tudom […]

Posted by
Posted in

Esküvőnkre

Két út két élet, egy pont, mely összeköt végleg! Egymásra leltünk egykor, egy napos délután. Egy röpke perc, egy pillantás volt csupán. Megváltozott akkor minden, fellegek közt jártunk, a nap lejött a földre, s csillagok közt háltunk, felröppentünk a széllel, s szálltunk csak előre, szívünk egybeforrt, tudom most már örökre. Nem gurulhat elénk akkora szikla, […]

Posted by
Posted in

Árral szemben

Elindult egy irányba a nép, Ó ostoba, ki félre áll? S megy mint egy gép. Ó ostoba ki szemben áll? Csak egy az út, a jó irány, Ó ostoba ki szembe száll? De hová visz? ez már talány. Ó ostoba ki szembe néz? Ne várj, lépj ki hát a sorból, Ó ostoba ki szólni mer? […]

Posted by
Posted in

A négy elem

Oly régről tör elő, az ősi erő, egymást ölelő, örök szerető. föld mely mindig termő, így akarta a teremtő. Víz mely nélkül élet nincs, levegő mely igazi kincs, tűz mely olykor csak úgy lobban, forrón izzik egyre jobban. Szorosan egymás kezét fogva, körtáncot járnak vakító fényt hozva.

Posted by
Posted in

Amíg tiéd a világ

Gondolkozz el rajta, mily rövid az élet! Tudnod kell titkait, becsüld meg a léted! Amely ha nem vigyázol, oly gyorsan el száll. Melyre vigyázni kell, hogy ne tűnjön el, mert eltűnik hamar, s a föld el takar!

Posted by
Posted in

Férjhez megy az Ősz

Férjhez megy az ősz hozzá megy a télhez, gratulálnak neki erdőlakó népek. Ünnepi színt rendelt ágakon és bokron, rég lehullott termést az ünnepi csokron. Felölti magára ezer szín palástját, pók szőte fátylát kopasz fák tartják. Hosszú ruháját húzza simítja anyja arcát, s ő feléje nyújtja magasztos karját. Utoljára ölelé hajadon lányát, majd megigazítja égi koronáját. […]

Posted by
Posted in

Levél keringő

Sármos mosolyával le csalta magához, le húzta az ágról bókólt neki százszor. Oly szép vagy te szőke jöjj egy keringőre, de már máshoz fordult s a vöröset dícsérte. hulljatok mind hozzám ide anya földre, maradjatok velem együtt mindörökre. Pillanat sem múlik jön egy új fuvallat, ki nem kapaszkodott már tovább is illant. Elfújta őt messze […]