About Me

Kurtisz Dorotea az Irodalmi Rádió szezője.

A nevem Kurtisz Dorotea. A Föld nevű bolygón élek, pont ugyanabban a valóságban, ugyanabban a végtelenbe futó idősíkban, mint Te, aki ezt olvasod... A kezem most megállt a billentyűzet fölött: visszaolvastam az előző mondatot, és úgy döntöttem, inkább őszinte leszek. A nevem Kurtisz Dorotea. A fejemben élek, kétségbeesetten tekeregve a szívemet és az agyamat összekötő idegpályákon, egy valóság-falakból felépített álomvilágban. Nálam az időszámítás mindig újrakezdődik - hangulatfüggő, de a nagy általánosságot véve általában valahol a 19. és 21. század között imbolygok.

Posted by
Posted in

Tűz

Nem követik folyton gonosz árnyak, nincs bűntudata, sem szörnyű álma. Mindig egyedül van, csak magában, mégsem áll meg soha csalfa tánca. Meleget áraszt, fényével ámít, de ha megharagszik, csapdát állít: hirtelen haragú, könnyen perzsel, dühe máris bőröd alá rebben. Csak vigyázz, hogy ne legyél játéka, hiszen a tűznek nicsen árnyéka.

Posted by
Posted in

Költészet napi kihívás 2021

És itt is van az idei kihívás termése. Most a szabályok kicsit módosultak, és már nem feltétlenül József Attila sorok voltak terítéken, illetve kicsit szabadabban is vettem, és néhány helyen el is tértem az eredeti idézettől. De az alap koncepciót minden esetben a megadott verssor adta. „Szótlanul nézek és nem érzek semmit.” Petri György Egy […]

Posted by
Posted in

Költészet napi kihívás 2020

A költészet napja alkalmából – most már második éve – megszervezésre került egy versírós játék Instagramon. A tavalyi kihívás lényege az volt, hogy április 1-jétől egészen 11-éig minden nap egy adott József Attila idézettel kellett verset írni. További részleteket Instagramon @csillagorveny profilomon, illetve a kihívások szervezőjénél @fiokorszag-nál találhattok. (Sajnos én csak a második napon csatlakoztam, […]

Posted by
Posted in

Öltöztetős

Nem találok rád szavakat. A méretedben valahogy egy sem akad. Halomban áll a sok gyűrött graféma, tollam a papír fölött mégis néma. Nem tudom, meglelem-e egyszer a tökéletest, amit a tinta majd szépen tested köré fest. Csupán remélem, hogy végre kezem ügyébe akadnak, mert ezek a sorok már rég szakadtak.

Posted by
Posted in

Matrjoska-szív

Éppen Matrjoska szívemet bontogatom. A tőled csöpögő artériákat tologatom. Kamrában van kulcs a következőhöz. Nem is kell olyan sokat vesződnöm. Körbe vesznek szétdobált szívek. Egyre erősödnek a fakó színek. Szívem mélye felé közeledek. Szeretnék összefutni veled. Egyre kisebbek a rétegek. Az utolsó: szétszedtem. És szerelembe takarva, mámorpaplanod alatt szívhúrokon zörögsz két félszív között. Talpig meztelenül, […]